„Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni” – ezzel a Márai Sándor-idézettel kezdi mondandóját Fodor Emese, sí- és snowboardoktató, túravezető, aki tavasztól őszig bringával, a téli időszakban sível, síléc nélkül, de amikor csak teheti, a hegyeket járja. Gyakran versenyszerűen, máskor edzésből vagy kedvtelésből. „Egyszerűen varázslatos és békés a téli természet. Túráim során eszembe jut a teremtés története is, a táj szépsége, változatossága, a benne harmóniában élő növény- és állatvilággal terep a fantáziánknak, hogy emberfeletti alkotásnak gondoljuk. Én már gyermekkoromban megtanultam elfogadni a természet rendjét, és kimondottan szeretem a telet.
– mondja lelkesen Emese, aki gyakran sítúrázik, ami még több lehetőséget nyújt a téli világ felfedezésére, és amihez hozzáadódik a szabadság érzése is. Nem is csoda, hiszen egy nap alatt hatalmas távolságokat jár be a hegyek rajongója, feljuthat olyan helyekre, ahol nincsen felvonó. „Ilyenkor azonnal megszületik bennünk az alázat és tisztelet a természet, a hegy iránt. Ha valaki egyszer felfedezi a téli világ szépségeit, abból hamarosan megrögzött túrázó lesz.” A tapasztalt sportoló is felhívja a figyelmet az esetleges veszélyekre, de ezek felsorolását mi egy hegyimentőre bíztuk. Emese pedig ropogó havat, szikrázó napsütést és jó túrázást kíván a Nőileg olvasóinak.
Azért, mert hó és hideg van, nem kell lemondani a téli túrákról – csap a közepébe László Gábor, a Harmont Hegyimentő Egyesület tagja, aki évtizedek óta járja a hegyeket. De – és itt jön a lényeg – figyelembe kell venni a megváltozott terepviszonyokat, a rövidebb nappalokat és az időjárást. Az előrejelzéseket érdemes célzottan az adott régióra kérni, mindezt a hegyimentőcsapatoktól vagy a 0 Salvamont hívásával kaphatjuk meg. – Így információkat kaphatunk az utak állapotáról, a hó mennyiségéről, arról, hogy hol van lavinaveszély, és hogy vannak-e lezárt ösvények – magyarázza Gábor. A másik lényeges pont, hogy
Ha a havas tájba indulunk, nagyobb figyelmet kell fordítanunk az öltözetünkre is. „Fontos, hogy legyen réteges. Túrázás közben kalóriát égetünk el, a szervezetünk hőt bocsát ki, ezért kell az olyan aláöltözet, amely átveszi és továbbítja az izzadságot, nedvességet. A lényeg az, hogy ne maradjanak nedvesek a testünkkel érintkező rétegek. Felülre érdemes olyan darabot választani, amelyen nem fúj át a szél, hiszen megizzadva nagyon hamar kihűlünk. Én azt javaslom, hogy kevesebb ruhát vegyünk magunkra, még akkor is, ha eleinte kissé fázunk, mert járás közben hamar bemelegedünk, és később, ha szükséges, legyen, amit még magunkra vehetünk” – tanácsolja László Gábor.
Lehetőleg specifikusan téli, minőségi túrabakancsot szerezzünk be, legjobb, ha magasabb a szára, és az sem árt, ha egy számmal nagyobb, hogy férjen bele egy vastag zokni is. Nagyon fontos a hóvédő, amit ráhúzhatunk a nadrágunkra, így nem tud bemenni a hó a bakancsunkba, és nem ázunk el.
A szükséges felszerelésre, táplálkozásra is rákérdezünk. Megtudjuk, hogy fontos a minőségi napszemüveg, ugyanis az erős napfényt a hó visszaveri, nagyon könnyen lehet hóvakságot kapni. A hátizsákba nem árt pótzoknit, kesztyűt, sapkát tenni, és egy kis elsősegélycsomagot sem, és legyen nálunk a ma már minden gyógyszertárban kapható ún. Szíriusz (izolációs) fólia, amely jól használható fagyási vagy akár égési sérüléseknél is.
Jó szolgálatot tehet a hótalp, így olyan helyeken, ahol mély a hó, nem kell derékig belesüppednünk. A jó túrabot is legyen a felszerelésünk része a hegyimentő szerint, mert jelentősen megkönnyíti a haladást.
„Túrázáskor fogyasszunk sok folyadékot, vizet, teát, és semmi esetre se alkoholos italokat! Könnyen elővehető táplálékot vigyünk, a tél ugyanis nem tesz lehetővé olyan piknikeket, mint a nyár” – mondja Gábor. Tápláló, kalóriadús szendvicseket és inkább aszalt gyümölcsöket (füge, datolya, ananász) ajánl a hegyimentő, mert az alma, banán könnyen megfagy, szétfolyik, ízetlen lesz.
Az erdőhatár fölött már a jégcsákány, a hágóvas is hasznos lehet, persze ezek használatát meg kell tanulni – int a hegyimentő, majd folytatja: ha többen megyünk, nem árt, ha van nálunk a pieps néven ismert, rádiófrekvenciás jel adó-kereső készülék, „lavina-jeladó”, így balesetkor könnyebben megtalálhatjuk eltűnt társainkat. És
„Az erdőhatár fölött már mindenképpen nagyobb tapasztalat szükséges, mert ilyenkor már nem a nyári jelzéseket kell követni, ugyanis kerülni kell a völgyeket, az oldalak átvágását, mert – a hó állapotától függően – lavina keletkezhet. Érdemes legalább 8–10 méteres távolságot tartani egymás között, így ha az előttünk haladót valami gond érte, jól láthatjuk, hová siessünk a segítségére. A kisebb gerinceken közelítjük meg a csúcsot” – tudjuk meg Gábortól.
vagy ha úgy értékeljük, hogy nem érünk vissza a célba sötétedés előtt, akkor mindenképp hívjuk a 112-es sürgősségi számot vagy a 0 Salvamont-ot (ez utóbbit be kell pötyögni a telefonunkba, és kapunk egy telefonszámot, amely az országos diszpécserszolgálathoz „vezet”).
Gábor még kiemeli, mennyire fontos, hogy mindig tudjuk, nagyjából hol járunk. Figyeljünk hát az útvonalon, hogy baj esetén legyünk képesek viszonyítási pontokat adni a keresésünkre indulóknak.
– Sose öltözzünk túl melegen!
– Inkább korábban, akár már sötétben induljunk el!
– A hátizsákot ne vegyük le, mert alatta izzadtak vagyunk, és könnyen megfázhatunk.
– Ne menjünk egyedül!
– Maradjunk józanok!
korábban írtuk
Gergely Orsolya: Milyen jó, hogy bátor voltam
A családi legendárium szerint 10 hónaposan, a rácsos kiságyba kapaszkodva már zenére táncoltam. Nagyon muzikális családban nőttem fel, mindenki játszott hangszeren, a néptánc a fiatalságom erős háttérországát adta.
