A többség általában felkeresi a barcarozsnyói várat, majd a törcsvári kastélyt, amelyet nagy bánatomra még magyar honlapokon, magyarországi útleírásokban is Bran-kastélynak, Drakula-kastélynak titulálnak. Ezek a célpontok majdnem egész évben, még hétköznapokon is ezres tömegeket vonzanak, a bámészkodókon át a bakancsos túrázókig, telente a havas lejtőkön száguldozókig mindenféle emberrel találkozhatunk.
De kár ennyivel megelégedni! Alig pár kilométerrel Törcsvár után, nem is nagyon messze a Brassó és Câmpulung Muscel közötti főúttól apró kis hegyi falvakat találunk, amelyek szinte svájci vagy osztrák módra ötvözik a hagyományos építkezést a modern turizmus igényeivel.
Felsőmoécs (Moieciu de Sus), Pestera, Sirnea, Fundáta, Magura természetesen a környékbeliek – és nem csak – által jól ismertek, még sincs ezeken a helyeken épp akkora tömeg, mint a fentebb felsoroltakon.
Egy fotós oldalon találkoztam először Felsőmoécs nevével és a tájról készült csodálatos őszi felvételekkel. Októberben, amikor kristálytiszta a levegő, a lombhullatók már ezer színben játszanak a fenyvesek sötétzöldje mellett, nyílik a lila kikerics, a hátteret pedig a sziklás magaslatok adják – ezt a ritka pillanatot sikerült megélni a falu környékén. Akkora szerencsével, hogy miközben langyos, szinte nyárias melegben túráztunk, körben a csúcsokat már kevés hó is borította.
A hegyek, a friss levegő és a nagy séták kedvelőinek hamisítatlan alpesi hangulatot és látványt nyújt Felsőmoécs, amely a Bucsecs tömbje és a Királykő között terül el, rálátással a Kárpátok e két hegycsoportjára, és bizonyos pontokról a Leaota-hegységre is.
Bár sok magashegyi túraút indul a településről, a kényelmesebb kirándulónak is élményt nyújt a hely. Pár éve ugyanis egy európai uniós projekt részeként a pásztorok egykori hegyi ösvényeinek nyomvonalán közel 100 kilométernyi ökoturisztikai útvonalhálózatot alakítottak ki a térségben. Kellemes, sportcipőben is bejárható, átlagos erőnlétet igénylő hosszabb-rövidebb túrautakat képzeljünk el, amelyek nem a csúcsokra vezetnek, hanem körbejárják a környéket: esztenák, régi parasztházak, egykori malmok, ma is működő farmok, meredek legelők, források, erdők, rétek között, miközben – mint egy amfiteátrumban – hol a mindhárom említett hegység tűnik fel, hol csak az egyik, hol pedig a Királykő fogas gerince és a Bucsecs alkotja a díszletet.
Jól jelzett, ismertetőtáblákkal ellátott túrautakon ismerkedhetünk a Kárpátok lejtőinek e különleges, az állattenyésztés, legeltetés, földművelés alakította tájával, az ott élő emberek világával, régi népi mesterségekkel, a múlttal, a mával, s ha már ökoturizmusról van szó, talán a jövővel is. Igazi kulturális-természeti-sportos élménnyel ajándékozzuk meg magunkat, ha ellátogatunk ide.
Természetesen az útvonalak nemcsak gyalog, hanem hegyikerékpárral, télen túralécekkel is végigjárhatók! És családdal, gyerekekkel is.
Még fokozni is lehet a leírtakat, hiszen Felsőmoécsnek a panziók, szállodák szaporodásával együtt is valahogy sikerült megőriznie az egységes, tájba illő faluképet. Bevallom, ilyet itthon még nem igazán láttam. Ízléses, többnyire fehér, fával, kővel díszített egyszerű épületeket emeltek az elmúlt években is, esti sétakor pedig többnyire a csend uralkodik.