• Fotó: Jánosi Ágnes
„Most nagy a csend, csak két gyerek van itthon” – invitál be Sándor, a családfő. A ház Andrea nagyszüleié volt. Itt töltötte a nyarakat gyerekkorában az unokatestvéreivel, s így számára mindig nagyon fontos volt, de az nem volt egyértelmű, hogy ideköltöznek. Aztán adta magát a helyzet, amikor úgy döntöttek, az albérlet után saját lakás kellene, és kis családjuk is bővült. Így
a városi nyüzsgés után ebbe a piciny faluba, Székelyszállásra költöztek, ahol egyébként Andrea szülei is élnek.
Ez nagy szerepet játszott a döntésükben, na meg az, hogy a gyerekeknek biztosan jó lesz itt falun felnőni, mondja Sándor. „A csendesség, a nyugalom, ami árad a faluból, mindent megér. Én pedig ebben az otthonban megtaláltam azt a biztonságot, amire vágytam.”
A népi kultúra nyomai
Andrea nem tudta volna elképzelni azt, hogy falun modern bútorokkal rendezzék be a lakást. A népi kultúra a maga egyszerűségével amúgy is közel állt hozzá, így otthonuk berendezését is ez határozza meg. „Már egyetemista koromban, amikor mások ruhát, cipőt vásároltak a vásárhelyi »ócskán«, én különböző textíliákat és kerámiaedényeket keresgéltem, vagyis olyan dolgokat, amivel a környezetemet rendezgethetem.
A kollégiumban volt egy kis lakrészem, egy ágy meg egy íróasztal, kicsi volt, de azt is folyton rendezgettem, otthonról még a petróleumlámpát is bevittem dekorációnak.”
Ez a folytonos szépítgetni vágyás megmaradt, apró dekorációk díszítik itt is, ott is a falakat, polcokat, ablakpárkányokat. Van, amit ők maguk készítettek, mert mindketten szeretnek kerámiázni, de Andrea kézügyessége másra is kiterjed. Ugyanakkor szívesen vásárolja helyi kézművesek termékeit is. „Sok apró dolgot őrzök a lakásban a nagyszüleimtől, amiket látok minden nap, így kicsit olyan, mintha mindig itt lennének velünk. Sok abroszt, csipketerítőt használunk is a mindennapokban.”
A Ceclan családot szimbolizáló, nemez falvédő • Fotó: Jánosi Ágnes
Legtöbb bútoruk új, újonnan készíttették, de a népi hagyományvilág jegyei köszönnek vissza róluk. Itt látok életemben először népi motívumokkal készült mandalát, nemezből, és nemezből készült egy családi kép is. Az étkezőasztal mögött a családot mintázó szőttes tűnik ki: a két madár a szülőket, az öt tulipán az öt gyereket jelképezi.
Itt élet van...
... és nem csak azért, mert heten vannak a családban, hanem, mert sok vendég megfordul náluk. Szeretik a nagy társasági életet, ezért a lakásukat (a rendet) is szívesen feláldozzák ilyenkor, kompenzálva azt, hogy nem városon élnek. Ezért fontos volt számukra a nagy közös tér, ahol sokan elférnek. A nappali most a kedvenc helye Andreának, és Sándornak is.
Amikor reggel korábban kel, itt kortyolgatja a kávéját Andi, Sándor pedig azt mondja, itt van sokat együtt a család, s számára azért szíve csücske a nappali.
Az elmúlt években szellősebb lett, mert kipakolták onnan a játékokat, amikor pár éve kibővítették a házat, és a gyermekek külön hálószobákat kaptak. Így nem egy nagy szobát kell rendben tartani, hanem több kisebbet, és mindenkinek megvan a saját felelőssége, hogy a saját életterét valamilyen szinten rendben tartsa. Bár néha előrehozzák a játékokat a gyerekek, azok helye hátul van, és ezt a szabályt próbálja mindenki betartani.
A gyerekek nemrég külön szobát kaptak • Fotó: Jánosi Ágnes
„Én nem szeretem a patika-rendet meg a patika-tisztaságot. Ahhoz a nap szinte minden percében kellene valamit tisztogatni, és akkor az már nem élet. De egy viszonylagos rendet és tisztaságot szeretek tartani. Arra törekszem, s folyton mondom mindenkinek, hogy szokják ők is” – magyarázza az ötgyermekes édesanya.
A bővítéssel hosszú folyosója is lett a háznak, ami a hálószobákhoz vezet, és a gyerekeknek amúgy „kifutópályaként” is szolgál. Főként télen, amikor nem lehet annyi időt kint tölteni, van bent roller, bicikli, mindenféle járgány és hinta is.
Az otthon melege
Elcsépelt gondolat talán, mondja Andi, de számára az otthon a melegség, és a természetes anyagok, amelyek náluk is hangsúlyosan jelen vannak, és pont ezt tudják megadni. Az otthon nem csak egy szálláshely, és mivel elég sok időt töltenek otthon – néhány éve már Sándor is hazulról dolgozik –, ezért
fontos számukra az, hogy legyen egy-egy szép részlet, amire jó ránézni.
„A házunkat – mi legalábbis – használjuk. Legyen praktikus, legyen szép, legyen melegség benne, s a motívumok álljanak közel hozzánk” – ért egyet feleségével Sándor, majd hozzáteszi, nagy szerepe van Andinak az otthon melegének a megteremtésében. „Ő őrzi a tüzet” – néz feleségére szelíden.
Ehhez hasonló kerámia házszámokat láttunk a falu több pontján is • Fotó: Jánosi Ágnes
„Ebből a stílusból, ami a lakásunkat jellemzi, nehezen tudtam volna engedni, úgyhogy nagy szerencsém van a férjemmel, aki teljesen tud azonosulni vele” – állapítja meg Andi.
Mi pedig búcsúzás után, útban hazafelé újra megcsodáljuk a kerámia házszámokat a faluban, amelyeket Andi készített a szomszédoknak. Reméljük, amikor következőkor jövünk, még több háznál visszaköszönnek majd a munkái.
korábban írtuk
Ahol négy-öt gyerek mondja: Anya, szeretlek!
Öröm és kihívás, hit és lazaság, no meg csapatmunka – az édesanyák szerint ez a recept a jól működő nagycsaládos léthez, bár egyénenként más-más arányban igénylik ezeket. Egy „összetevő” azonban közös: a kiapadhatatlan szeretet.
