ARCHÍV Otthon Kalotaszeg ölelésében: hagyomány és minimalizmus Mákófalván

Már a faluban úgy igazítanak útba, hogy „Zsófiék otthona egy szokatlanul magas, csűrszerűen meredek tetejű ház, könnyen megtalálják”. A kékre festett, hagyományos lak egyébként nem tűnik ki a Kolozsvártól mindössze harminc kilométerre található falu képéből, bájosan rusztikus. Az ötfős Deák család fogad minket: István, a séf, Zsófi, a dúla és három gyermekük, Kata, Csanád, Magda. No meg a cica. (Cikkünk a Nőileg magazin 2024. januári lapszámában jelent meg.)

Fotó: Biró István

Deák Zsófi és István a kolozsvári konzervatóriumban ismerkedtek meg mintegy másfél évtizede. István vonzalma a klasszikus gitárhoz nem volt tartós, így szakmát váltott: szabadúszó séfként ma már a gasztronómia szerelmese. Zsófi életében megmaradt a zene, néha még ma is kántorkodik a helyi templomban, de emellett rengeteg más dologgal is foglalkozik. Első közös házuk Kolozsvár egyik külső kerületében volt, a Kajántó völgyében, s bár azt hamar „kinőtték” a gyerekek miatt,

rajongásuk a hagyományos építészet iránt, valamint kreativitásuk már ott is megmutatkozott: maguk építettek hozzá tornácot.

Mákófalvára és a telekre – vagyis a kertre, ahogy a környéken mondják –, amelyen otthonuk áll, ismerősök révén találtak rá, és egyből megszerették, mert csendes környék, magyar település és vonattal is könnyen megközelíthető. Eredetileg szerették volna megmenteni az ott álló házat, ám mivel nem lehetett, lebontották, és egy építész segítségével, saját ötleteik, terveik alapján, az eredeti ház formáihoz igazodva, újjáépítették. A régi házból pedig a legutolsó menthető deszkát és szeget is megőrizték, felhasználták otthonuk berendezéséhez.

Fotó: Biró István

Autentikus, mégis praktikus

Nem szokványos megoldás, hogy a padlásteret nem választották le, így az emeleti tereknek sajátos a hangulata. Az építkezés során igyekeztek zöld megoldásokat alkalmazni, így cellulózzal szigeteltek, igényes, fa termopán ablakokat készíttettek, a nappali kandallójában lobogó tűz pedig az egész ház fűtéséért felel.

Fotó: Biró István

Vendéglátóink sokat olvastak a népi építészetről, kutakodtak szakkönyvekben, régi leírásokban, szakértőket kerestek, hogy a házuk minél autentikusabb legyen.

A lakásban található bútorok többségét ők maguk restaurálták, aprólékos, hosszú munkával.

Vannak olyan darabok, amelyeket a házzal együtt kaptak, vannak olyanok, amelyeket nagyszülőktől, dédszülőktől örököltek, a többit pedig internetes oldalakon, régiségkereskedőktől szerezték be.

Fotó: Biró István

Fenntartható otthon, szerény élet

A ház szíve a konyha, amelynek a kialakításakor az volt a fő szempont, hogy „legyen meg a kényelem, legyen minden kéznél, mégis legyen régies hatása.” A konyhabútort István maga rakta össze, s az ő kérése volt az is, hogy hatégős tűzhelyük legyen – amelynek előnyeit később Zsófi is belátta.

A konyhán kívül egyébként van egy nyári konyhájuk is, az a befőzések, a gyógynövény- és gombaszárítás, a pálinkafőzés helye.

Ugyanakkor nemcsak a konyha berendezése hagyományos, de az étkezés terén is figyelnek erre, például gabonát vásárolnak, amelyet ők maguk őröltetnek az erdővidéki Kisbaconban, s abból sütnek kovászos kenyeret. Emellett saját juhaik is vannak, veteményesük, gyümölcsfáik. „Nemcsak a házunk hagyományos, hanem az életmódunk is az, szerény” – magyarázzák vendéglátóink.

Fotó: Biró István

Deákék otthonában lépten-nyomon a múlt darabjaival találkozunk: a konyhaajtó fölött kalotaszegi ágytámla, a fürdőben polcként újrahasznosított szekérdeszka, többszáz éves csempék a falba építve. Az emelet még nincs kész, oda a csűr deszkáiból készülnek majd a beépített szekrények ajtói. A szülői háló mellett két gyerekszoba és egy második fürdőszoba kapott helyett, valamint Zsófi varrósarka, ahol szabadidejében alkothat – például a függönyeiket is ő varrta.

Fotó: Biró István

Beton nélkül

A beköltözés egyébként nem volt könnyű, mivel mindenképp Csanád iskolakezdése előtt akarták megejteni, így sietniük kellett: bútorok nélkül „kezdtek”, de néhány hét nehézség után belerázódtak a váltásba. Mint mesélik, még mindig rengeteg a megvalósítandó ötletük, míg Zsófinak a benti dolgok jelentik a prioritást, István a kinti dolgokra koncentrál, de ezzel együtt is kéz a kézben dolgoznak az álmuk megvalósításán.

Fotó: Biró István

És nemcsak a ház, de a kert, az udvar is a család büszkesége: azt is hagyományosan alakítgatják, beton, garázs és hasonlók nélkül, vesszőkerítéssel, a jövőben búbos kemencével.

korábban írtuk

Statisztából főszereplő: egres
Statisztából főszereplő: egres

Sokáig nem értékeltem az egrest. Az epret lestük folyton, szemenként szedtük, ahogy érett. Majd a ribizlit, de a málnát vártuk a legeslegjobban, mert abból kevés volt. Az egres mindig csak statiszta volt a konyhában.