Statisztából főszereplő: egres

Sokáig nem értékeltem az egrest. Pedig több fajtája is meghúzódott szerényen a felső-háromszéki kertben, ahol a gyermekkoromat töltöttem. Az epret lestük folyton, szemenként szedtük, ahogy érett. Majd a ribizlit, de a málnát vártuk a legeslegjobban, mert abból kevés volt. Az egresleves, az egresszósz, amit évente néhányszor ettünk, jólesett, de sohasem kértük, az egres mindig csak statiszta volt a konyhában.

Fotó: Dimény-Varga Tünde

Aztán az évek jöttek-mentek, az egyre inkább fellelhető egzotikus gyümölcsök még inkább elvitték a fókuszt a szúrós bokrok szerény terméséről. Nem tudom, mikor történt a fordulat, de ugyanaz a kert volt a helyszín. Leszedtem egy napsütötte, érett szemet az egresbokorról, és az ízek robbantak a számban. Jobb, mint a kivi, futott át az agyamon, illatos, mint a maracuja, és ki tudja, még hányféle ízt, illatot rejt ez a parányi gyümölcs.

Úgy voltam vele, mint egy újonnan felfedezett szerzővel, akinek a könyve legalább olyan jó, mint a bestsellerek, mégsem hallunk róla.

Vannak ilyen emberek is, szerényen meghúzódnak egy társaságban, halk szavuk ritkán hallható, mégis, amikor szóba elegyedünk, kiderül, hogy érdekesek, izgalmasak, és mondanivalójuk sokszor fajsúlyosabb, mint a kommunikációt (le)uraló társaiké. Vannak dolgok, amelyeknek az értéke, csak később tudatosul bennünk. Amíg folyton ott vannak mellettünk, rendelkezésünkre állnak, nem értékeljük kellőképpen. El kell távolodnunk kissé (vagy nagyon) térben és időben, hogy egyszer csak visszatérve, észrevegyük, mennyire ragyogók, különlegesek, értékesek.

Ezért számomra az egres az érettség gyümölcse. Nem találkoztam még olyan gyermekkel, akinek e savanykás gyümölcs lenne a kedvence.

Általában kell hozzá némi tapasztalat, kitérő, tudás, hogy megértsük, e gyümölcs is legalább annyira gazdag értékes tápanyagokban, vitaminokban, s ugyancsak jót tesz a bőrünkkel, a hajunkkal, az agyunkkal, mint azok a bogyósok, amelyek gyakran szerepelnek a gasztromagazinok címlapjain.

Hogy alátámasszam a nem is olyan régi keletű egres-rajongásomat, néhány különleges receptet hoztam. A segesvári egresleves ötletét Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvében találtam. Elsőre talán különösnek tűnik, hogy hús és gyümölcs is van a levesben, de ez az erdélyi konyhában nem is olyan ritka. A gyümölcs-hús párosítás pedig a főételek esetében ismerős. A füstölt makrélás saláta egressel az angol konyha nyárköszöntő remeke. Hozzávalóit tekintve annyira különleges, és az egres benne annyira aduász, hogy csodálkozom, hogy nem látjuk az éttermek kínálatában júniusban. A krémes egrespite pedig megkoronázza az étkezést. Választhatunk hozzá zöld vagy piros színű gyümölcsöt, a lényeg, hogy közepesen érettek legyenek a szemek.

Segesvári egresleves marhahússal

Hozzávalók: 70 dkg marhahús, só, 3 sárgarépa, 2 petrezselyemgyökér, 1/4 zeller, 1 hagyma, 40 dkg egres, 4 evőkanál tejföl, 2 evőkanál étkezési keményítő, 1-2 evőkanál cukor, petrezselyemzöld

Fotó: Dimény-Varga Tünde

Elkészítése: A marhahúst hideg vízbe főzni tesszük, megsózzuk. Ha a hús félig megfőtt, beletesszük a megtisztított, feldarabolt zöldségeket, és – mint a húslevest – lassú tűzön megfőzzük. A levest leszűrjük, az egrest beledobjuk, újraforraljuk. A tejfölben elkavart keményítővel – kevés forró levest hozzáadva – besűrítjük. Ízlés szerint cukorral ízesítjük, petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

Füstölt makrélás saláta egressel

Hozzávalók: 20 dkg füstölt makréla, 40 dkg (apróbb) újkrumpli, 15 dkg (zöld hüvelyű) zöldbab, 1 kis cukkini, 25 dkg egres, só, bors, kb. 1 dl olaj

Az öntethez: 2 evőkanál magos, csípős mustár, kb. 1/2 dl olaj, fél citrom leve, 1 kávéskanál cukor, kapor

Fotó: Dimény-Varga Tünde

Elkészítése: Az újkrumplit alaposan megmossuk és feltesszük főni. Csak félig kell megfőnie, mert még sülni is fog. A zöldbabot blansírozzuk, vagyis néhány percig főzzük, majd jeges vízben lehűtjük. A leszűrt, megszárított krumplit krumplinyomóval kissé kilapítjuk, és forró olajba tesszük. Ha egyik fele megsült, hozzádobjuk a karikákra vágott cukkinit, majd a végén a zöldbabot és a darabokra tépkedett makrélát. Sózzuk, borsozzuk. Az öntethez a mustárt kikavarjuk a citromlével és a cukorral, majd cseppenként (mint a majonéznél) hozzákavarjuk az olajat. Összeállítjuk a salátát: a langyos hozzávalókhoz adjuk az egrest, meglocsoljuk a mustáros öntettel és megszórjuk kaporral.

Pite egressel

Hozzávalók:

A pitéhez: 15 dkg liszt, egy csipet só, 1 tojás sárgája. 7,5 dkg vaj, 4 evőkanál jéghideg víz

A töltelékhez: 2 tojás, 2 dl tejszín, 5 evőkanál (házi) vaníliás cukor

A tetejére: 25 dkg egres, porcukor

Fotó: Dimény-Varga Tünde

Elkészítése: A pite hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. A vizet fokozatosan adjuk hozzá, és csak annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy ruganyos, nem ragadós tésztát kapjunk. A pitetésztát egy órára hűtőbe tesszük, majd pihentetés után a formába egyengetjük. Sütőpapírt, sütőbabot helyezünk rá, és 190 fokon, 15 percig a nehezékkel, majd 10 percig anélkül sütjük. A tojásokat a vaníliás cukorral és a tejszínnel elkavarjuk. Az egrest megpucoljuk. A vaníliás krémet a félkész pitébe öntjük. Belerakjuk az egres szemeket, és kb. 10 perc alatt készre sütjük. Vaníliás cukorral meghintve tálaljuk.

korábban írtuk

Pakot Mónika: Számomra az a jó bőrápolószer, amit meg is lehet enni
Pakot Mónika: Számomra az a jó bőrápolószer, amit meg is lehet enni

Bőrünk az első számú névjegykártyánk, még mielőtt megszólalnánk. Ennek ellenére, általában tudjuk azt, hogy miért szorul görcsbe a gyomrunk, vagy mitől fáj a fejünk, de ritkán értjük a bőrünket, bármennyire is nyitottan kommunikálja az információkat.