Ahogy az esztendő minden hónapja, november is tanít bennünket. Éspedig arra, hogy az ősz nemcsak a véget jelenti, hanem az új élet lehetőségét is hordozza. A falevél, amit sokan elégetnek vagy zsákba gyömöszölve hulladékként elvitetnek, a talaj számára kincs, táplálék, ami takar, táplál és véd. Amikor a leveleket összegereblyélem a kertben, és betakarom velük a fák tövét, gyökereit, mintha alvó kisgyermeket takarnék be, és óvnám a rá váró hidegtől.
Ilyenkor tudatosíthatjuk, hogy ősszel a természet csak elalszik, szünetet tart, erőt gyűjt a tavaszi virágzáshoz, az erőtől, élettől való kirobbanáshoz. Ugyanígy nekünk is jót tesz, ha időről időre kikapcsolunk, elcsendesedünk, visszavonulunk a nyüzsgésből. Ennek egyik eszköze lehet az online térben való jelenlétünk minimalizálása.
Szeretetük gazdagított bennünket
Már a hónap első napja szembesít bennünket a halál és gyász gondolatával. Mindenszentek ünnepe szembeállítja a szentek múlhatatlan világát a természet mulandóságával. Ezt a napot tulajdonképpen nem a már Istennél lévő szentek miatt tartjuk, hanem magunk miatt. Egyfelől
Másfelől e napon nemcsak a kanonizált szentekre emlékezünk, hanem a közelünkben élt, szeretett hozzátartozóinkra is. Miközben egész évben el vagyunk foglalva ügyes-bajos dolgainkkal, kapcsolataink ápolásával, az évnek egyetlen napját a holtakra való emlékezésnek szenteljük. Ezen a napon méltó megemlékezni azokról, akik előttünk jártak, akik életének egy szakasza összenőtt a miénkkel. Miközben virágot viszünk sírjukra, és gyertyát gyújtva imádkozunk értük, felébreszthetjük magunkban a hálát azért, hogy szeretetük gazdagított bennünket.
Míg néhány évtizede a többgenerációs együttélésnek köszönhetően a gyermekek úgy nőttek fel, hogy látták betegen, haldokolva vagy akár holtan nagyszüleiket, dédszüleiket, a mai kor társadalma tabusította a halált. Pedig életbevágóan fontos lenne nyíltan beszélni róla, akár az érintettel is, hogy haldokló és családtagjai – a kímélet leple alatt – ne kölcsönös titkolózással, hazudozással, szépítgetéssel viszonyuljon ahhoz a helyzethez, amelyet
A nyílt, ám szeretetteljes kommunikáció sokat segíthet a veszteség elfogadásában, a gyász későbbi feldolgozásában és elhunyt hozzátartozóink Isten szerető ölelésébe való átengedésében.
Szent Márton és Szent Erzsébet
A hónap egyik legikonikusabb szentje Szent Márton püspök, akinek napját 11-én üljük. Ehhez a naphoz számos néphagyomány, szokás kapcsolódik. Lévén, hogy a régi időkben a karácsonyt is – a húsvéthoz hasonlóan – negyvennapos böjt előzte meg, a böjt előtti időszak utolsó napjai közé tartozott Márton napja, amikor nagy lakomákat rendeztek. Az asztalra általában liba- és/vagy kacsahúsnak kellett kerülnie azon legendára való emlékezésként, miszerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták választani, ám a libák gágogásukkal elárulták.
Így a libalakomát „Márton poharával” való koccintással zárták. Mivel korábban dologtiltó nap volt, amelyen semmilyen házimunkát nem volt szabad végezni, ez is kedvezett az evés-ivásnak, vagy akár bálok, vásárok szervezésének.
Árpádházi Szent Erzsébet a magyar nép egyik legközkedveltebb szentje, akinek ünnepnapját november 19-én tartjuk. Személyét olyan legendák teszik vonzóvá, mint például a királyi palotából a szegények számára kimentett kenyerek, amelyek a szigorú sógora számonkérése nyomán rózsákká változtak. Mivel királyi származása ellenére egész életében a rászorulók és betegek pártfogója volt, e naphoz kapcsolódóan több helyen szerveznek gyűjtést a civil szervezetek, intézmények, de maga az egyház is. Pár nappal később, Katalin napján vagy annak környékén is szokás jótékonysági bálokat szervezni.
Disznóvágás mint ünnep
A népi kalendárium Szent András havaként jegyzi a novembert, amely ünnepnap a hónap utolsó napjára esik. Sok időjárás- és házasságjósló szokás kapcsolódik e naphoz, mely hagyományosan a disznóvágások kezdetét is jelöli. De nem feltétlenül kell kivárni a hónap végét, hiszen november már általában alkalmas erre a munkálatra.
A hagyományokat megélő és a fizikai munkához szokott székelyek számára
Ilyenkor összegyűl a nagyobb család, akár a szomszédok, komák is csatlakoznak, és hajnaltól estig végzik sorban a nagy szakértelmet igénylő feladatokat – külön a nők és férfiak. A disznóvágás régen a család számára annak záloga volt, hogy a következő télen, sőt, egészen nyárig lesz mit enniük.
Érdemes kissé lelassulni, elcsendesedni ebben ilyenkor, akár analóg vagy száraz novembert is tartani, hiszen az esztendő utolsó hónapjának nagy része valóban a befelé figyelésről szól majd.
korábban írtuk
Erzsikék, Zsókák és Böskék – egy kórus, amelyben (szinte) mindenki Erzsébet
A Szent Erzsébet-hagyomány éltetése zarándoklatok, ima, éneklés, valamint jótékonykodás által, és nem utolsósorban az Árpád-házi királylány nevének népszerűsítése a célja a tizenötödik éve működő Szent Erzsébet Egyesület és Kórus tagjainak Oroszhegyen.
