Erdők, mezők üzenetét hordozzák: a gombák

Egyszer, egy ősfenyvesben sétálva, egy erdész arról mesélt, hogy a talpunk alatt a fák koronáinál nagyobb kiterjedésű micéliumhálózat létezik. A gombák pedig elektromos impulzusok révén kommunikálnak egymással, akárcsak mi, emberek. Egyes feltételezések szerint akár 50 szavas „szókincsük” is lehet, a mintázatok legalábbis erre engednek következtetni. Úgy tűnik, jeleket küldenek fajtársaiknak tápanyagokról, veszélyekről és még ki tudja, mi mindenről. Én azóta óvatosabban sétálok az erdőben, jobban a lábam alá nézek, hogy akaratlanul is ne okozzak kárt növényben, állatban, gombában. Mert valahol mélyen mindannyian összetartozunk. Ha valamit, ezt megtanulhatnánk a gombáktól.

Fotó: Dimén-Varga Tünde

Ahogy a gombákról gondolkodom, apai nagymamám jut eszembe. Tavasztól őszig, ha nála voltunk, sokszor arra ébredtünk, hogy ő már korán reggel megjárta magát a közeli erdőben, és kis láboskájában gombát kotyvaszt. Különleges illatok szálltak a kicsi konyhában. Nagymama mindig biztatott, hogy együnk vele, de már gyermekként bennünk volt a mikofóbia,

szüleink arra intettek, hogy gombát csak leforrázva, alaposan megfőzve, és csak otthon fogyasszunk.

Gyerek voltam még, nem voltam tudatában annak, hogy mennyit tanulhatnék, és abban az időben, a nyolcvanas években nem is tekintettük a vadon nőtt gombákat olyan népszerű alapanyagoknak, mint manapság. Inkább csak húspótlónak véltük, holott sokkal változatosabb íz-, forma és textúra-világot képviselnek azoknál.

Ma már a gombafogyasztás egészségünkre gyakorolt hatásai is ismertek. Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet,

hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.

Érthető tehát, hogy a vadon termő gombák és a megbízható gombaszakértők iránt talán soha nem volt olyan nagy a kereslet, mint manapság. A téma a világ gasztronómiai élvonalában munkálkodó séfektől szivárog hozzánk azóta, mióta trend lett a helyi, a szezonális, a természetes.

Ilyen szempontból

aranybányán ülünk, erdeink gazdagok gombákban, már csak a tudást kell megszereznünk,

vagy pedig azokat megfizetnünk, akik ismerői e végtelenül változatos világnak. Én mindkét úton próbálok járni, ha úgy adódik, gombaismerő barátokkal járom az erdőt, máskor pedig örömmel veszek friss gombát, ha bízom abban, aki szedte.

A tavaszi gombák szívemnek nagyon kedvesek, hiszen az első igazi, biztosan vegyszermentes primőrök. Társítsuk medvehagymával, spárgával vagy retekkel, igazi, felejthetetlen ízélményben lesz részünk, hiszen nem csak gombapaprikásból áll a világ!

Tavaszi saláta sült zöldségekkel, májusi pereszkével

Hozzávalók: 1 kisebb fejes saláta, 1 kötés sárgarépa, 1 kötés hónapos retek, 30 dkg májusi pereszke, olívaolaj, só, bors, 2 cikk fokhagyma, 1/2 sós citrom, 1 marék vegyes csíra, petrezselyemzöld

Fotó: Dimén-Varga Tünde

Elkészítése: A sárgarépát, a retket, a gombát megpucoljuk, feldaraboljuk. Egy nagyobb tepsit kiolajozunk, elrendezzük rajta a zöldségeket és a gombát. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a szeletekre vágott fokhagymát, meglocsoljuk még olívaolajjal. 180 fokos sütőben megsütjük. Egy lapos tányér alján elrendezzük a darabokra tépkedett salátát, rárakjuk a sült zöldségeket és a gombát. A sós citrom belsejét kiszedjük, a salátához adjuk, akárcsak a csíkokra vágott héját. Csírával, petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

Tavaszi gombák zöldspárgával, sós citrommal

Hozzávalók: kb. 30 dkg vegyes tavaszi gomba (májusi pereszke, kucsmagombák, csiperke), olaj, só, bors, 1 kötés zöldspárga, 8 szál medvehagyma, kevés metélőhagyma, 1 sós citrom

Fotó: Dimén-Varga Tünde

Elkészítése: A gombát megpucoljuk, a nagyobbakat daraboljuk. A spárgák végét levágjuk, (félretesszük leveshez, alapléhez), daraboljuk. Olajon a gombákat megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk a spárga darabokat, a csúcsok kivételével. Azokat – mivel zsengébbek – csak a legvégén adjuk a kész ételhez, és csak pár percig pirítjuk. Csíkokra vágott medvehagymával, snidlinggel és vékonyra vágott sós citrom héjával ízesítjük.

Tonkatsu töltött kucsmagombával, tejszínes medvehagymával

Hozzávalók:

A tonkatsuhoz: 8 szelet sertéskaraj, só, bors, 2 tojás, 2 evőkanál liszt, 8 evőkanál panko morzsa, olaj

A töltött kucsmagombához: 40 dkg kucsmagomba, 1 hagyma, 5 szál medvehagyma, só, bors, petrezselyemzöld, 1/4 bagett (belseje), olaj

A tejszínes medvehagymához: 2 csokor medvehagyma, 2 evőkanál vaj, só, bors, 1,5 dl tejszín

A sült krumplihoz: 6 db közepes krumpli, só, bors, olaj

Fotó: Dimén-Varga Tünde

Elkészítése: A kucsmagombát megpucoljuk, a szárát és a kisebb példányokat apróra vágjuk. A kockára vágott hagymát olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk az apróra vágott kucsmagombát, sózzuk, borsozzuk. Mielőtt a gomba teljesen elfőné a levét, hozzáadjuk kockára vágott bagettet, a csíkokra vágott medvehagymát és a petrezselyemzöldet. Ezzel a töltelékkel megtöltjük a kucsmagombák kalapjait. A krumplit sós vízben, egészben megfőzzük, karikára vágjuk. A kucsmagombát és a krumpli karikákat kiolajozott tepsire rakjuk, és megsütjük. A tonkatsuhoz a húst vastagabb szeletekre vágjuk, a szélén bevagdossuk, kissé (de nem nagyon) kiklopfoljuk. Sózzuk, borsozzuk. Lisztbe, felvert tojásba, majd panko morzsába forgatjuk, és forró olajban kisütjük. Vajon megfonnyasztjuk a medvehagymát, sózzuk, borsozzuk, tejszínnel elkavarjuk, besűrítjük. A tonkatsut a töltött kucsmagombával, a sült krumplival és a tejszínes medvehagyma mártással tálaljuk.

korábban írtuk

Kávé könyvvel, könyv kávéval – Ahol a szellemi táplálék mellé feketét is adnak
Kávé könyvvel, könyv kávéval – Ahol a szellemi táplálék mellé feketét is adnak

Aki a könyvet szereti, rossz ember nem lehet – jelenthetnénk ki a virágos közmondást újragondolva, és ebből kiindulva, azokat a helyeket is bátran ajánljuk, ahol a könyv mellé kávét, vagy a kávé mellé könyvet is kínálnak.