• Fotó: Gábor Lajos
Napfényes, hideg szeles őszi délutánon érkezünk Gyergyócsomafalvára, Nagy Árpád házához, amelyet lehetetlen nem megtalálni az utcában. Nem hivalkodó, de nem is egy hagyományos parasztház hangulatát kelti. Inkább az egyszerűség, a visszafogott elegancia és stílus székelyes jegyeit viseli, kapuja előtt pletykapaddal és olyan kerítéssel, amely a kíváncsi szemnek betekintést enged az udvarra.
Irányt mutatott a körtefa
A bejárati ajtó előtt tornácajtó jelzi azt a határt, ahol a korszakok találkoznak, s az ajtón belépve is ugyanúgy árad a fény, mintha kint lennénk: hatalmas ablakok tágítják a teret, és a természet látványával ajándékoznak meg. Bár minden helyiséget szürke-fehér kontrasztok uralnak, a hatás mégsem egyhangú, sokkal inkább elegáns és ízléses.
„1938-ban épült ez a ház, és bár a dédapámé volt, ő a mögöttünk lévő házban élt, de ez a két porta egy Köllő-birtok volt. Egy ideig lakott itt egy idős házaspár, akik kivásárolták a birtokból a házat, de mivel nem voltak örököseik, visszakerült hozzánk, és évekig üresen állt. A ház mellett közvetlen egy körtefa élt már akkor: édesapám és nagyapám beépítették az ereszt, de a körtefát nem vágták ki… Amikor készítettem a látványterveket, már
tudtam, hogy én sem fogom kivágni, olyan technikai bravúrokkal oldom meg az építkezést, hogy ne sérüljön a fa.
Amikor megmutattam a terveket nagyapámnak – bár tetszett neki a továbbgondolt változat –, azt mondta, a fát nem kell megtartani. Én azonban az idő és a múlt előtti tisztelet jelképeként mégiscsak megtartottam, és a fa generált is egyfajta irányvonalat az építkezésben” – avat be háza történetébe Nagy Árpád.
Hogy az építkezés szép emlék maradjon
A háromsejtes ház – tisztaszoba, sütőkonyha és nappali – szerkezetén nem változtattak, csupán a tornác beépítésével növelték a teret: az egykori tisztaszoba a kislányuk játszószobája, a sütőkonyha ma is ugyanezt a szerepet látja el, belőle ajtó nyílik a nappaliba, és azért, hogy növeljék a fényt a konyhában,
egy üvegből készült fűszerfalat építtettek, amely vizuálisan összekapcsolja a tereket.
Az eredeti, 66 négyzetméteres parasztház további negyven négyzetméterrel bővült, itt kapott helyet a fürdőszoba, és egy tágas, galériás hálószoba, ahonnan rálátás nyílik a kertre – vezet körbe a házigazda.
A fiatal építész elmondása szerint arra is tudatosan figyeltek, hogy a ház építése ne sietségben teljen, hanem az építkezés jó emlék maradjon: ugyanilyen fontos volt, hogy minden munkafolyamatot helyi mesteremberek végezzenek.
„Saját erdőinkből vágattuk a faanyagot, amit négy évig szárítottunk feldolgozás előtt. A vakolatot levertük, és újraléceztük a falat, majd három rétegben felhordtuk a vakolatot, ugyanezzel a technikával dolgoztunk az új részben is. Itt a régi technikát új köntösbe öltöztettük: szellőztetett homlokzatot alakítottunk ki, a fa szerkezetre párnafákkal lemezburkolat került, arra faburkolat, úgy, hogy szellőzni tudjon mindkettő” – avat be az építkezés rejtelmeibe is.
Áradó fény, kint és bent
Annak ellenére, hogy viszonylag kicsik a terek, árad a fény az egész házban az ablakoknak köszönhetően: a nappaliban és a hálószobában is elmosódnak a határok a kint és a bent között, szinte együtt lélegzik a ház a természettel. Ehhez az érzéshez hozzájárul az is, hogy a nappali vízköpenyes kandallója látja el a házat meleggel és melegséggel. „Amikor begyújtunk, recseg a ház:
dolgozik, beszélget a fa, mintha valamit mondani akarna, hiszen élő, ezért jó és egészséges”
– vallja a házigazda, hozzátéve, hogy a fahordás rituáléja közös program a kislányával, miközben gondolkodni és beszélgetni lehet az élet fontos dolgairól.
Új és régi határán a természet
A nappali kellemes melegéből kimegyünk az udvarra, hogy kívülről is megcsodáljuk a nem mindennapi formákat, a fa mindenhatóságát a csomafalvi portán. Az új toldás és a régi ház közötti határon ott áll az említett körtefa, szoros egységet alkotva a házzal,
hirdetve a megújulást, a természet körforgását.
Az új részt körbeölelő, lebegő terasz, a cserefa alapokra helyezett, pallószerű járda és a homlokzaton fellelhető hagyományos motívumok új, kortárs formát, tradicionális anyaghasználatot mutatnak.
„A vízelvezetés szempontjából újszerű megoldást választottunk: nincs eresz, a víz végigfolyik a homlokzaton, és a körtefa mögötti rejtett csatornán folyik le a járda alá, részben táplálva vízzel a fát” – beszél a technikai részletekről a házigazda, de megmutatja a vendég-mókusnak épített kétszintes házikót, a kortárs formákat viselő fatárolót, a faragott zsalugátereket, az olvasósarkot, az árnyékos teraszt, a tető faszerkezetének folyton változó színvilágát is. Megcsodáljuk az újraépített csűrt, a hatalmas gyümölcsöskertet, és a másik régi házat, ahová saját irodáját tervezi Árpád.
„A fát a saját életünkkel azonosítom: amennyit törődünk vele, annyi ideig él, változik, alakul” – vallja a fiatal építész, és búcsúzóul megmutatja azt a régi, faragott Mária-szobrot, amelynek pontos mása hamarosan újra udvaruk ékessége lesz, a több generáció életét végigkísérő körtefával együtt.
korábban írtuk
Makacsul hinni a gyógyulásban (VIDEÓ)
Mit tesz az ember, ha – gyakorlatilag lehetetlennek tűnő – 12 és fél órás műtét előtt áll: amputáció, idegsérülés, akár bénulás is benne van a pakliban? Nem akarunk általánosítani, csupán azt tudjuk, Buti László mit tett…
