Csatlos Tünde

Bár egy kezelésnek köszönhetően tünetmentes, a rohamok miatt volt, hogy kiestek hosszú percek, számos emlék törlődött emlékezetéből, és többször kék-zöld foltok tarkították a testét. B. Máthé Zsuzsa mégis azt érzi, hálás, mert jobban értékeli az életet.

Eldöntöttem, egy hétig minden itthoni munkát feljegyzek: nem csak a porszívózást, főzést, mosogatást, azt is, amikor lecserélem a vécépapírgurigát, felseprem a teraszt, bevásárlólistát írok, vagy végiggondolom a másnapi logisztikát.

A kiégés nem látványos összeomlással kezdődik, és nem is feltétlenül akkor, amikor már nem bírjuk tovább. Sokkal inkább akkor, amikor még bírjuk, csak egyre kevesebb örömmel. Mire nevet adunk neki, már mélyen benne vagyunk.

Olyan világot mutat be a marosvásárhelyi zsidó múzeum, ahol a City cukrászdából kóser süteményeket vittek haza, ahol péntek esténként gyertyát gyújtottak a sabbat tiszteletére. Egy világot, amelyről alig tud valaki, hiszen alig maradtak zsidók a városban.

Sokoldalú tehetség: fogorvos, tetováló, kutató, de dolgozott DJ-ként, és graffitiket is készít. Talán ő sem tud határt szabni, hogy melyik a munkája és melyik a hobbija. Ledán Szendét sokan Dishyként ismerik, beceneve is valami ilyesmit hordoz: dögös.

Fejér Szende gyermekkora óta rajong az égboltért. Nem lett csillagász, ám távcsöveket árul, és gyermekeknek, felnőtteknek mutatja meg a csillagokat. Szeretné, ha minél többen megtapasztalnák: ha felfelé nézünk egy egész univerzum tárul elénk.

Kányádi Orsolyából árad a derű, a jóság, a harmónia, és jó vele találkozni egy szürke keddi napon is, vagy vele ébredni a Marosvásárhelyi Rádió reggeli műsorában. Hiszi, hogy a művészet képes valami nagyon lényegit adni az embernek.

Salamon Éva ma már tudja, hímestojás-írónak született. Küldetésének érzi, hogy ezt az ősi hagyományt tovább éltesse, átörökítse a következő nemzedékeknek. Éva szerint a tojásírás nem csak díszítés, hanem üzenet is: az élet törékeny, de szép is.

Sokan félnek segítséget kérni, „elvonóra menni”, mert az nemcsak a szer elengedését jelenti, hanem az önmagunkkal való szembenézést is. Rabságban sorozatunk utolsó részében belépünk oda, ahol ez a szembenézés megtörténik: a magyarózdi Terápiás Otthonba.

Negyven éve dolgozik a szakmában, és lassan 37 éve ugyanabban a kis főtéri órásműhelyben, Marosvásárhelyen. Szabó Magdolna fiatal lányként jobban szeretett volna ékszerésznek tanulni, a sors azonban más utat szánt neki.

Alkotó ember, aki figyel a belső hangjára, és hisz abban, hogy test és lélek mindig és mindenben összekapcsolódik. Nem véletlen az sem, hogy olyan munkák találják meg, olyan hivatást választ magának, ami a lélekkel is foglalkozik.

A diagnózis, hogy OCD-je van, csak felnőttkorára derült ki, alig néhány éve. Vannak negatív részei, mondja Muhi Balázs, aki fogorvosnak tanul, a kutatói munkában azonban hasznára van, hisz ott mindennek a mélyére kell ásni.

Nagy Beáta Júlia öt éve dolgozik kutyaoktatóként Gyergyószentmiklós környékén. Már gyerekkorában érezte, hogy valami olyan hivatást szeretne, ami a kutyákhoz kapcsolódik, adminisztrációs munkája mellett így kutyákat oktat és alkalmi „kutyaszitter” is.

Érgyógyász, triatlonista, költő – Puskás Attila mindhárom világban otthonosan mozog. A marosvásárhelyi orvos húsz éve döntött úgy, hogy életmódot változtat, és azóta sorra fedezi fel, mire képes a test és a lélek, ha figyelmet kap.

A munkafüggőségnél nincs fizikai függőség, nincs sóvárgás, ami nagyon nagy szenvedést okoz más függőség esetében, és ez előny. Viszont nehézség is, mert egy viselkedés az, ami kiváltja az adrenalint, ami a jó érzést hozza el.

Gyermek- és felnőttirodalomban is otthonosan mozog, és örömét leli mindkettőben. Szabó Róbert Csaba szerint a két alkotói világ nem zárja ki egymást – épp ellenkezőleg, inspirálja és erősíti egyik a másikat.

A keresztény hit és az orvostudomány útját választotta Kacsó-Kölcze Kata, amikor elhatározta, megbirkózik a „legyőzhetetlen” betegséggel. Ma már úgy véli, azért érkezett akkor az életébe, hogy valami fontosat megértsen önmagáról és a Teremtőről.

Van, aki életeket ment, más világra segít új életeket, és van, aki a haldoklás időszakát teszi elviselhetőbbé. Sárosi Ágota tizenkét éve dolgozik egy marosvásárhelyi magánklinika palliatív osztályán, súlyos betegségük végstádiumában levő betegeknél.