A legkisebbeknek szóló erdélyi képes, irodalmi gyermeklap 1980 óta jelenik meg töretlenül. A kezdetekben még A haza sólymai címen futott, majd 1990-ben vette fel az eredetileg is tervezett Szivárvány nevet. „A Napsugár, a Szivárvány »nagytestvére« már létezett, ám felmerült a kérdés: hogyan lehet az ötéves és a tízéves gyermek figyelmét egyazon kiadvánnyal megragadni és fenntartani?” – tette fel a kérdést, és utaztunk vissza gondolatban a kezdeti ideához László Noémivel, a kiadvány főszerkesztőjével. „Ez a mai világunkban még nagyobb kérdés, és a válasz akár az is lehet: sehogy. De akkor is ott a tény, hogy
a lap azokat a gyerekeket is megcélozza, akik még nem tudnak olvasni, de mi szeretnénk, hogy minél hamarabb és minél lelkeseben belépjenek a fikció világába, a betűk birodalmába”
– folytatja a főszerkesztő. „Egyféle módon lehet gyermekirodalommal szolgálni a már olvasni tudó, és a világról változatos ismeretekkel bíró, második-harmadik-negyedik osztályos gyereket, és másféleképpen azt, aki a betűkkel egyáltalán nem, vagy még csak böngésző módban ismerkedik. Úgyhogy alapvetően emiatt a kettősség miatt gondolták úgy a Napsugár szerkesztői a nyolcvanas évek elején, hogy nem árt a »nagy« lap »kistestvérét«, a Szivárványt megteremteni.”
Nincs párja Erdélyben
Noémi szerint a lap egyik legfontosabb hozadéka a folytonossága, és a benne átörökített élő erdélyi hagyományok köre. Az, hogy a szerkesztőségben évtizedeken át a kor jeles írói és képzőművészei alkottak, dolgoztak, leltek menedékre, és ez olyan mércét teremtett, amitől a mai alkotók, szerkesztők nem vonatkoztathatnak el.
Büszkék arra, hogy ezáltal a Szivárvány olyan minőségi szintet képvisel, aminek még mindig nincs párja a piacon.
„Mi akkor is jót s jól csinálunk, amikor körülöttünk minden arra utal, hogy a gyors és a felületes változat a nyerő. Mi nem nyerni, hanem példát mutatni szeretnénk, és ez egyben lapunk paradoxona is, hogy nemes feladatot vállalva és magas ideált képviselve kell versenyhelyzetben fennmaradni. Nemzedékek nőttek fel a Szivárványt és a Napsugárt lapozva, ami egyféle közösségi hálót teremtett a mindenkori erdélyi gyerekek köré. Ne fosszuk meg a felnővő generációkat sem ettől!”
A kicsi gyermek nem egyedül válik olvasóvá
A gyermeklapnak nemcsak a gyermekeket kell megszólítania, hanem a pedagógusokat és a szülőket is meg kell győznie arról, hogy a közös olvasás és a gyermekek fantáziájának fejlesztése alapvető fontosságú. A Szivárvány nem egy olyan kiadvány, amelyet a gyerekek egyedül böngésznek, a szülőkkel és pedagógusokkal együtt érdemes felfedezni.
Fel kell olvasni belőle a verseket és meséket, beszélgetni kell az érdekes, ismeretterjesztő tartalmakról. Közösen kell elkészíteni a huszárcsákót vagy a fűben ugráló papírnyuszit.
Meg kell beszélni, hogy mi a különbség a vízisikló és a lábatlan gyík, a szöcske és az ájtatos manó között. És nem utolsó sorban a szülőkkel kell megértetni, hogy gyermekeik érdekében érdemes erre a kiadványra havonta egy jobb minőségű kenyér árát elkölteni. A gyermekek képzeletét fejleszteni nagyon fontos dolog, és erre a legjobb módszer még mindig a közös olvasás. Mert a kicsi gyermek nem egyedül válik olvasóvá. Ilyen értelemben a lap fennmaradása a gyermekek nevelőin áll vagy bukik.
„A Szivárvány számomra örökzöld gyermekirodalmi lap, amely értékes irodalmi anyagot, játékos fordulatokat, esztétikus kézimunkákat tár elénk. Gyerekkorom óta a Szivárvány olvasója vagyok. Még középiskolás koromban is nagy szeretettel vettem kézbe, forgattam, olvasgattam. Saját lányaimmal és kis tanítványaimmal ma is olvasgatjuk, szeretgetjük. Minden lapszám feladatait megoldjuk, elkészítjük a kézimunkákat. Szoros barátság köt össze bennünket. Munkákat küldünk a szerkesztőségbe, amelyet a főszerkesztő mindig személyre szabott, kézzel írott képeslappal köszön meg. Boldoggá tesz, hogy egy ilyen értékes gyermekirodalmi lap szép múltra tekint vissza, úgy, hogy közben sosem válik unalmassá, és minden generációnak értéket, szórakozást, szellemi és lelki fejlődést tud biztosítani.”
Keresztesi Anna-Ágota tanítónő
A szép és a jó nagykövetei
A világ változásával az elmúlt években a kép-szöveg arány is jelentős mértékben változott a Szivárványnál, nyilván az illusztrációk javára. A versek rövidek, dallamosak, formakövetőbbek. A mesék legfeljebb kétoldalasak, gyakran mulatságosak, és
odafigyelnek arra is, hogy fiúknak, lányoknak szánt témák egyaránt megjelenjenek.
„Amint a Szivárványt kinyitjuk, kifestőre bukkanunk, az utolsó oldalon pedig évek óta képregény fut. Van csupa nagy betűkkel szedett, böngésző oldal azoknak, akik betűzni szeretnek. A lapot ugyanakkor nagyobb betűvel szedjük, mint a Napsugár oldalait, ezzel is segítve az olvasószemüveg fogságában vergődő cinkosainkat, akik idejükkel és hangjukkal segítenek a kicsiknek »olvasni«.”
Küldetésük, hogy a gyerekek rajzait és írásait továbbra is töretlenül közlik. Így jelzik olvasóiknak, hogy nem egyedül olvassák ezt a még mindig 10 ezer példányban megjelenő terméket. És látható az is, hogy ugyanaz foglalkoztatja a Szilágyságban és a Székelyföldön élőket, hogy ugyanúgy lát egy nyárádszentimrei vagy olthévízi gyermek. Vagy nem. Megtudjuk, ha rendszeresen lapozzuk a Szivárványt.
A népszerű gyermeklap legnagyobb kihívása ma a változó erkölcsi rend és a fogyasztói szokások alakulása, valamint a nyomtatott kiadványok piacának nehézségei. Mindezek ellenére
a cél továbbra is az, hogy az óvodás és kisiskolás gyerekeknek papírra nyomtatott, okos és tetszetős olvasnivalójuk legyen.
A Szivárvány az elmélyült olvasás és a fantázia világába való belépés lehetőségét kínálja. A 45 éves születésnapot a szerkesztőség egy országos szintű karavánnal ünnepli. Idén településről településre járnak, kis létszámú foglalkozásokkal látogatnak el az ország különböző sarkaiba. „Mesélünk arról, hogy hogyan lesz ötletből szöveg és szövegből kép, hogyan lesz képből és szövegből papírra nyomtatott, színes gyermeklap. És arról is, hogy vannak próbálkozások, amelyek évtizedeken át fennmaradnak, mert itt, Erdélyben voltak és vannak lelkes felnőttek, akik szeretik, támogatják a szépet és a jót. Mi pedig a szép és a jó nagykövetei vagyunk a nyomtatványok világában.”
