Elég csak egy gyors pillantást vetni az erdélyi színházak előző évadjaira, a kultúrházak programjaira, hogy az ember lássa: tájainkon még létezik valamiféle klasszikus rajongás a költészet iránt, színészeink a kortárs produkciók sziporkázó világából kilépve szeretnek visszatérni az alapokhoz, értékelik költőinket, nyelvünket, a szavak, a szókapcsolatok tiszta szépségét.
A versek szerelmesei
Látszólag minden erdélyi társulatban akad néhány művész, aki időt, energiát nem kímélve, egyéni produkciókkal tiszteleg nagy költőink előtt. A Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik ilyen alkotója Bogdán Zsolt színművész, aki többek közt Dsida-, Ady- és Markó Béla-estjeivel is elbűvölte a közönséget, a Kaláka együttessel közös Kányádi-estje pedig igazi közönségkedvenc volt. Nem csoda: Bogdán Zsolt produkcióiból a mélyebb megértés, az átlényegülés szándéka sugárzik. Nem szaval: verset mond, tisztán és őszintén.
amelyekkel nemcsak a kőszínházak nagy színpadaira állt ki, hanem falvak kultúrházaiba, templomaiba, imatermeibe, és külföldön élő magyar közösségekhez is ellátogatott, hirdetve a magyar vers szépségét, értékét.
A kincses városban Lackó Vass Róbert, a Kolozsvári Magyar Opera művésze ugyancsak a versek szerelmese, és maga is ír verseket. 2024-ben például Petőfi-estjével szórakoztatta több erdélyi város közönségét: produkciójában megzenésített versek is felcsendültek, játékosan, érzelmesen, beszippantva a nézőt, hallgatót.
Nagy elődök öröksége
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata szintén gyakran nyúl lírai alapokhoz, akár egyéni, akár többszemélyes előadások által. A vers szeretetének itt hagyománya van, a néhány hete Kossuth-díjjal is kitüntetett színművész, egykori színházigazgató, Nemes Levente már évtizedekkel ezelőtt a közönség szívébe lopta magát Székely János verses monodrámája, a Dózsa színpadra állításával.
és ugyancsak Sepsiszentgyörgyön a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem három egykori színinövendéke – Fazakas Ernő, Márton Lóránt és Nagy Csongor – sok év után, tavaly „leporolták” Kovács András Ferenc Jack Cole daloskönyve című kötetének feldolgozását, amelyet még diákként állítottak össze. Érdemes kiemelni az aritmia.doc című előadást is, amely az erdélyi kortárs költészet mai életérzéseket közvetítő, legújabb darabjaiból kínált reprezentatív válogatást: az előadás hét fiatal erdélyi költő és hét sepsiszentgyörgyi színész találkozásának eredményeként született meg. Ugyanakkor a társulat tagjai nemcsak kortárs szövegekhez, de klasszikusokhoz is szívesen visszanyúlnak, Pignitzky Gellért például Petőfi-esttel örvendeztette meg a közönséget a Petőfi-emlékév tiszteletére.
például a magyar költészet napja alkalmából, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata pedig attól sem riad vissza, hogy a székelyföldi közönség számára kevésbé ismert, külföldi, kortárs költőkhöz nyúljon, például a 2019-es Terméketlen szépség című, már formavilágában is rendhagyó előadáshoz a szókimondásáról híres Charles Bukowski verseit használták fel. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata nyúlt már Petőfi elbeszélő költeményéhez és Szilágyi Domokos verseihez is, utóbbihoz egy olyan produkció formájában, amellyel a költő jó barátja, a marosvásárhelyi születésű Illyés Kinga színművész emléke előtt tisztelegtek.
Vérpezsdítés
És ne hagyjuk ki a sorból Vecsei H. Miklós magyarországi színművészt se, aki szinte már hazajár Erdélybe: Kolozsváron Hamletet alakít, és több produkcióval is körbeutazta térségünk fontosabb kulturális központjait, például a Nemes Nagy Ágnes költészete előtt tisztelgő, Juhász Annával közös Nem akarok című összeállítással, vagy a QJÚB csapatával megvalósított, Radnóti Miklós előtt tisztelgő előadással. Vecsei H. Miklós produkciói egyszerre fiatalosak, lendületesek és tiszteletteljesek nagy költőinkkel szemben.
És mind tudjuk, ennél egy picit többről is szólnak ezek a produkciók: elég a fent említett Illyés Kingára gondolni vagy Szilágyi Domokosra. A vers már önmagában, és színpadokon előadva is évtizedeken keresztül a csendes ellenállást, a megőrzött kultúrát és méltóságot is jelentette. De nem csak a rendszerváltás előtt jelentett többet összecsengő soroknál: mifelénk a gyermekek mondókákkal, versekkel tanulják a nyelvet, versekből írnak később felmérőt, majd érettségiznek, s ha időnként el is megy a kedvük tőle, mélyen bennük marad, s – ilyen produkciók láttán – jó eséllyel visszatalálnak versre termett nyelvünk csodás szóképeihez.
korábban írtuk
Kányádi Orsolya: A művészetre akkor is szükség van, ha minden összeomlik körülöttünk
Kányádi Orsolyából árad a derű, a jóság, a harmónia, és jó vele találkozni egy szürke keddi napon is, vagy vele ébredni a Marosvásárhelyi Rádió reggeli műsorában. Hiszi, hogy a művészet képes valami nagyon lényegit adni az embernek.
