„Tizenöt éve élünk együtt, három gyermekünk is van, és olykor még mindig téma az ismerősök, rokonok társaságában, hogy nem vagyunk házasok” – kezd bele történetébe a 42 éves Orsolya. És mindezt úgy – teszi hozzá –, hogy a baráti körükben sem jobbak a válási statisztikák, mint az átlag, tele érdekesebbnél érdekesebb és sajnos néhány elrettentő példával is.
Míg a legtöbb esetben arra a kérdésre, hogy miért nem vagytok összeházasodva, a nők azt válaszolják, hogy „mert nem kérték meg a kezem”, addig Orsolyáéknál ő az, aki ,,fordítva van bekötve”. Így fogalmaz. Inkább rajta múlt, hogy a lánykérésen nem jutottak tovább. Ő már azt annyira komolyan vette, hogy elég is volt a formális elköteleződésből. Ha két tanúval megoldják, talán az tetszett volna neki, de a nagy felhajtástól borsózik a háta. Kislányként sem látta magát hófehér ruhás menyasszonyként, aztán
és hogy ettől többnek érezték magukat. „Egyszer egyik barátnőm ki is jelentette, hogy ő már nem fiatal, és a társadalmi ranglétrán előbbre való az elvált státusz, mint vénlánynak lenni. Na, ez a gondolat rendesen mellbe vágott.” Hogy papír vagy papír nélkül jobb az együttélés, nem tudja, szerinte nem működik jobban vagy rosszabbul a kapcsolatuk, mint a másoké. Meggyőződése, hogy nem a papíron múlik. „Persze, jönnek erre az ellenérvek, de őszintén nem érdekelnek. Sosem én hozom fel a témát, de ha feldobják a magas labdát, boldogan ütöm le. Úgy gondolom, ha én nem »ekézem« őket a párkapcsolatuk miatt, nekik sincs sok közük a miénkhez.”
Elköteleződés hiánya vagy szkepticizmus?
Jelentős változásokon ment át az elmúlt évtizedekben, hogy mit is jelent ma a társadalomban a család intézménye. A házasság nélküli együttélés az erdélyi fiatalok körében egyre inkább elterjedt, az első tartós párkapcsolat ma már leginkább az élettársi kapcsolat, aminek egyaránt vannak gazdasági és kulturális, az értékrendváltozással összefüggő okai – magyarázza Vita Emese szociológus, aki az elmúlt években vizsgálta a 18–49 év közötti erdélyi magyarok párkapcsolati szokásait. Ebből látni, hogy a házasság, mint társadalmi elvárás, fokozatosan veszített a jelentőségéből. A válások számának emelkedésével nőtt a házassággal szembeni szkepticizmus, amit sokan túlságosan bürokratikusnak tartanak.
Az élettársi kapcsolatok elfogadottsága az értékrend-átalakulás és a társadalmi változások egyik következményeként jelentkezik. Ugyanakkor a házasság sokszor pénzügyi, jogi és társadalmi kötelezettségekkel jár, ami nem mindenki számára vonzó. Vagy egész egyszerűen nem elérhető a házassághoz, a hosszú távú elköteleződéshez vagy az esküvő megtartásához szükséges anyagi, gazdasági erőforrás. Ezért maradnak a papír nélküli formánál.
Mészáros Andrea pszichoterapeuta, pár- és szexuálpszichológus szerint a párok azért félnek manapság a házasságtól, mert nem szeretnék vállalni annak véglegességét. Ebben a döntésben ugyanis benne van az, hogy vállalja az ember, hogy nem fog lelépni az első gondnál, a párjával tervezi az életet, és hajlandó ezért kompromisszumokat kötni. „Nagyon sok magyarázattal tudják a párok igazolni a házasság »mellékességét«, hogy ez csak egy papír, nem ettől függ a kapcsolat. Pedig ennek hiánya komoly következményekkel is járhat.
tudat alatt ez bizonytalansággal és kiszámíthatatlansággal jár együtt, amit egy érett személyiség nem tud hosszú távon elviselni.”
Egy házasságban nem a papírnak van ereje – mondja a pszichológus, hanem a meghozott döntésnek: hajlandó vagyok belefektetni a kapcsolatba azt, amitől valójában működni fog. Az ember azonban akkor lesz egy tartós kapcsolatban elégedett, ha beleteszi az elköteleződést, az intimitást, a szenvedélyt, a problémamegoldást, a kompromisszumokat, a felelősséget, a közelséget. Ha valaki ezeket nem szeretné, akkor a papír véglegessége nagyon nyomasztó tud lenni, és azt érezheti, meg van fosztva a szabadságától.
Kinek milyen céljai vannak az életben, ki milyen családformára vágyik, és elfogadni már a legelején, ha ez nem egyezik. Az biztos kudarchoz vezet, ha egy kapcsolat úgy indul, hogy majd megváltoztatom a másikat.
Egymás tiszteletén alapuló kapcsolat
A 48 éves Sára huszonnyolc éve él együtt párjával papír nélkül, és nem is akarnak változtatni ezen. Anélkül is jól működik a kapcsolatuk – mondja –, és így jobban megdolgoznak a kapcsolatért odafigyeléssel, törődéssel. Van egy közös mottójuk is: „A jó barátság titka a pontos elszámolás.” Ez talán sokak számára furcsán hangzik – teszi hozzá –, de ebben nagyon sok minden benne van. Sára szerint ez tartja össze a kapcsolatot is hosszú távon.
és ezt tényleg nap mint nap meg is éljük. Őszintén fogalmazunk, értékeljük egymást. Ki tudjuk mondani azt, hogy »köszönöm«, és azt is, hogy »bocsánat«. Mi a legelejétől papír nélkül terveztünk, és hosszú távra. Nem vagyunk a házasság ellen, de nem egy papírért vagy annak segítségével fogjuk szeretni, tisztelni egymást. A kapcsolatunk egy házasságtípus, élettársi kapcsolat (amely mindig is létezett, főleg a paraszti világban), jóban-rosszban szeretjük egymást, és gondoskodunk egymásról.
Mindkettőnknek van komoly foglalkozása, komoly karrierje, de ha a helyzet úgy kívánja, háttérbe tudunk vonulni, miközben a másikat csodáljuk, és büszkék vagyunk rá, na meg ezt tudatjuk is vele. Fontos számunkra a kapcsolatunkban a szexuális intimitás minősége, pezsegtetjük az életünket, még akkor is, ha ma már van egy nyolcéves gyermekünk, aki egyébként mindkettőnk nevét viseli.”
Sára és párja nagyon sok rosszindulatú kritikát kapott a kapcsolatuk elején, főként amiatt, hogy egy nagyobb korkülönbség is van köztük. Ez rövid ideig talán zavarta is Sárát, mert
„Az idő azonban minket igazol, hiszen huszonnyolc év egy párkapcsolatban, látva, hogy mi zajlik a környezetünkben, szerintem hosszú idő, nagyon. Ez idő alatt összecsiszolódtunk, voltak és vannak közös céljaink. És szeretünk együtt lenni, ami talán a legfontosabb” – teszi hozzá.
Annyiféle forgatókönyv van…
Vita Emese szociológus szerint ma már egyre több fiatal számára az elkötelezett kapcsolat nem feltétlenül a házasságot jelenti, mert
A párkapcsolat kezdeti szakaszában sokan inkább csak tesztelik az összeillést, egyfajta próbaházasságként, amely nem von maga után jogi következményeket, mégis biztosít egyfajta elköteleződést.
A 37 éves Emese is úgy képzelte, elég egyszerűen csak együtt élni. Minek kell a nagy felhajtás? „A szüleink hallani sem akartak arról, hogy ne legyen esküvő, s csak úgy összeálljunk, bár már együtt éltünk évek óta. A következő lépést, a kapcsolatunk hivatalossá tételét nem akartuk meglépni. Nem tartottuk fontosnak. De engedtünk a szüleink kérésének. Volt polgári meg egyházi esküvő is.
Mészáros Andrea, aki pároknak szóló társismereti hétvégéket, kapcsolatfejlesztő foglalkozásokat is tart, látja, hogy a társadalmi nyomás, hogy mindenáron házasságot kell kötni, inkább a szülők részéről érkezik a párokhoz, vagy egy gyermek születése miatt lesz újra téma. Ebben azonban a legfontosabb kérdés az, hogy maguk a párok minek élik meg: nyomásnak hogy felelősségvállalásnak?
Egy párkapcsolatban az a legfontosabb, hogy mindkét fél megértse, a pozitív érzésekért tenni kell, mert a szerelem természetes módon lankad, és ezért a párkapcsolatért dolgozni kell. Andrea nem tagadja, hogy ő magánszemélyként a házasságra szavaz. Úgy gondolja,
A tendencia Vita Emese szociológus szerint azt mutatja, hogy bár az erdélyi magyar fiatalok nagyon sok tekintetben a nyugati mintákat követik, a családdal kapcsolatos értékrendjük továbbra is konzervatív. És bár a hagyományos házasságok száma csökken, az élettársi kapcsolatok pedig egyre inkább előtérbe kerülnek a 20-as és 30-as korosztályban, a fiatalok nem vetik el a családalapítást vagy az elköteleződés gondolatát. Új együttélési modelleket, mintákat keresnek, amelyek inkább tükrözik a személyes választás szabadságát, miközben az intimitás, az elköteleződés és a közös célok továbbra is fontosak.
amelyek az egyéni választásokat, a szabadságot és a személyes boldogságot helyezik előtérbe. A hagyományos családmodell háttérbe szorulása nem jelenti a család fogalmának eltűnését, hanem inkább azt, hogy a társadalmi normák átalakulóban vannak, és a jelenlegi társadalmi, gazdasági tényezők következményeként az emberek más módon képzelik el a közös életet és az elköteleződést.
korábban írtuk
Bartha Krisztina: Egyre terjednek a veszélyes tiniszextrendek
A mai kamaszok felének volt már szexuális élménye. Ugyanakkor a szexről való tudás megszerzése sok esetben kimerül pár otthoni és iskolai felvilágosító órában. A többit a pornó és a közösségi média végzi el a gyermek közelében élő felnőttek helyett.
