Haáz Bence, aki zenei karrierjét még gyerekként, a Megéneklünk Románia fesztiválokon kezdte – második díjat nyert –, 2000-ben költözött először a kincses városba, egyetemistaként. Megismerte a monostori tömbházak, a szocmodern negyedek sajátos „báját”, a múlt század eleji bér- és magánházakat, de nagyon hamar érezte, hogy a nagyvárosi zsúfoltság nem az ő világa. Így különösen örült, amikor édesapjával vettek egy házat Mérán, amelynek nyugalmát azonban nem sokáig élvezte Bence.
„Nagyon szeretem Kolozsvárt, de így még jobban, hogy ki tudok ide jönni, a csendbe. Kimegyek, jönnek az őzek, rókák.
Van itt mindenféle állat, rengeteg fácán, mókus, madarak – amiket imádok, távcsővel lesem őket. Innen 7-8 perc alatt elérem az erdőt, és ez nagyon-nagyon vagány, jó érzés, megnyugtat” – magyarázza csillogó szemekkel.
A tömegkályhát a téli hónapokban is elég csak naponta egyszer megrakni • Fotó: Biró István
Napfény és természet(es anyagok)
Bence Németországban is megfordult tanulmányai miatt, két évig tanulta a német „rendet”, de a szíve hazahúzta. Egy idő után azonban az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy a mérai ház, amelynek minden ablaka északra nézett, nem a megfelelő otthon számára, mert a sötétség, a napfény hiánya kezdte nyomasztani. Egyik napról a másikra döntött az eladása mellett, és kezdett telket keresgélni, hogy immár olyan házat építsen magának, amilyet ő szeretne. „Itt bármelyik napszak bármelyik órájában megtalálod valahol a napot” – lelkendezik otthona kapcsán.
A berendezés illik a művész házigazdához: eklektikus • Fotó: Biró István
A telekválasztás során az egyik leginkább megkapó tényező az volt számára, hogy tiszta időben látszik a Keleti-Kárpátok vonulata is.
A vályogház ötlete pedig egy udvarhelyi barátjától származik, aki már épített ilyen technológiával házat, ő állapította meg, hogy tökéletes a telek talaja ilyen célra.
Az alapozásnak 2016-ban fogtak neki. A tartófalak mintegy 60-70 szalmabálából és a helyszínen található agyagból készültek, a házat szentegyházi ácsok fedték be néhány nap alatt.
Szívét-lelkét belegyúrta a falakba • Fotó: Biró István
Bencze téli hálószobája. Nyáron az északi oldalon található, hűvösebb szobába húzódik • Fotó: Biró István
Semmi újat!
A berendezési tárgyak egy része családi örökség, másokat ócskapiacon vásárolt, van, amiket édesanyja turkált, és olyanok is akadnak, amelyeket barátok adtak. „Valahogy annyira nyugodt ez a hely, hogy sose éreztem azt, hogy itt gyorsan, sietve kéne bármit is csinálni. Nekem egyébként,
amióta vályogházban élek, szinte rögeszmémmé vált, hogy nem vásárolok új dolgokat, még a ruhákat is az ószerről, turkálóból veszem, vagy kapom a haveroktól.
Nem azért, hogy mentsem meg a földet vagy hasonló, egyszerűen jól esik így élni. Ez egy óriási áldás volt nekem, hogy ilyen irányba terelt az élet.”
A fürdőszoba falait egy speciális, Marokkóban használatos, természetes anyag védi a víztől • Fotó: Biró István
A ház lelke a hatalmas tömegkályha, amelyet elég naponta egyszer megrakni, és kifűti az egész házat. S mint mondja Bence, elég nehezen lett építési engedélye a kályhának: hiába minden ökotrend, a vályogház egy szürke zóna még Romániában…
„Fesztiválhelyszín” és művészi eklektika
A konyhabútor az egyetlen új berendezési tárgy – hordoz körbe a házigazda – rendelésre készült, igazodva a tér, a ház hangulatához. Mint magyarázza, mindent szeret ebben a házban: a turkálóból vett kanapét, a restaurált konyhaasztalt, a Németországban „kukázott” éjjeliszekrényt, a díszes párnákat. Zeneszoba és vendégszoba, nyári és téli háló egyaránt helyett kapott a művészlakásban, de Bence örök kedvence a napfényes nappali-konyha.
Minden tárgynak története van • Fotó: Biró István
A csűrben, amelyet Székelyföldről költöztettek át darabokban, „Oktoberfest”-et szokott tartani a házigazda, meghívva a barátait és a falubélieket. Veteményes és méhkaptárok tarkítják az udvart, valamint sok-sok levendula – eredetileg a molyok ellen ültette vendéglátónk. Bicikli, motorbicikli, autó jelzi a ház mellett, hogy sokat jön-megy a ház ura, hol Kolozsváron teker, hol bukaresti fellépésekre, hol a családjához utazik, Székelyföldre. De immár van, ahová hazatérnie: egyszerűségében nagyszerű otthonába, a györgyfalvi nyugalomba.
korábban írtuk
Csillagok és neutrínók vonzásában: Toró Tibor
Fő kutatási területe az elméleti részecskefizika volt, az „ijesztő” látszat azonban csak egy pillanatra rejtette el a tudományfilozófiával és tudománytörténettel foglalkozó, a tudomány népszerűsítését legalább annyira fontosnak tartó tanárember alakját.
