A téli tájnak is megvan a szépsége, igencsak vonzók tudnak lenni a behavazott hegyoldalak, a magasabb csúcsok is. Viszont minden évben történnek balesetek, néha végzetesek is. Ezért fontos, hogy tudjuk, hogyan vágjunk neki egy téli kirándulásnak.
Az ideális nyári, tengerparti nyaralás elmaradhatatlan része a víz alatti élővilág megcsodálása. Ehhez azonban legalább kezdő szintű búvártudás szükséges. Szaniszló Csaba búvároktató mutatta be a sportágat.
Tornászni, edzeni otthon is lehet, hiszen számos olyan erősítő gyakorlat van, aminek az elvégzéséhez nincs szükség semmilyen eszközre. Az otthoni torna előnye, hogy nem kerül pénzbe, és a nap bármely szakában elvégezhetjük.
A keleti harcművészeti ágak kidolgozói igencsak tudtak, vagy tudnak valamit. Látványos, szép sport kívülről nézve mindenik, művelőik pedig általában irigylésre méltó összeszedettséget, valamiféle belülről megélt mozgás- és élettudatosságot sugároznak.
A téli sportok kedvelői sem tudják feltétlenül, milyen a biztonságos felszerelés, amivel érdemes havas-jeges síkra szállni. Ne fázzak, és körülbelül ennyi. Pedig van néhány alapszabály, amit érdemes szem előtt tartani. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi lapszámában jelent meg.)
Felkészülést igényel ez a fajta sportolás is. Ami biztos: kell hozzá fizikai erő, és csak úgy érdemes elkezdeni, ha ismerjük a veszélyeit, továbbá szükséges, hogy jól tudjunk úszni. Feltérképeztük környékünk vízi sportolási lehetőségeit, van kínálat, de még gyerekcipőben jár ez a terület. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Nem vagyok egy betegeskedő típus, se nőgyógyászati problémáim, sem a vizelettartással, sem az elengedéssel nem voltak gondjaim soha. Épp ezért nem is éreztem korábban késztetést az intimtornára – még ha tudtam is róla, hogy egyéb áldásos hatásai is vannak… Na, de most kipróbáltam.
Sárban és hóban, esőben és fagyban, jelentős szintkülönbségekkel tűzdelt terepen szaladni, akár száz kilométert, esetenként még annál is többet – sokunknak még belegondolni is megterhelő, Fazakas Bíborkának azonban mindez a szabadságot jelenti. A jelentős eredményeket elért szovátai terepfutónő, testnevelő tanár, feleség és édesanya e nem mindennapi sportról, motivációiról, valamint a sportélet és a hétköznapok egyensúlyáról mesélt.
Kockahas négy hét alatt! Erősebb vádli tíz nap alatt! „Brazil fenék” harminc nap alatt – ha ez ilyen egyszerű lenne… Fontos tudni: nem mindegy, hogy szálkásítunk vagy izomtömeget növelünk, sőt, rendszerint mindkettőre szükség lenne.
Szülői kötelességünk, hogy tudjuk, milyen jogok illetnek meg akkor, ha iskolai bullying áldozata a gyermekünk, és azt is, hogyan szerezhetünk érvényt ezeknek. Ebben a hónapban erről beszélgettünk Lukácsi Katalin ügyvéddel.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Szinte minden nő egy kicsit testképzavaros. Miért? Mert nem szokásunk tükörbe nézni. Mert nem bátorítottak, tanítottak meg elfogadni és szeretni magunkat. Sokszor az önelfogadás első lépése egyszerűen az, hogy merjünk belenézni a tükörbe.
Világpremiernek számító divatbemutatónak adott helyet Marosvásárhelyen az állatkert oroszlánketrece.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.