Aztán véletlenül kaptam választ a kérdésemre. Na jó, nem volt az teljesen véletlen, de tény, hogy teljesen más projekt miatt néztem meg a Véletlenül írtam egy könyvet című, bájos, magyar alkotást. Lakos Nóra (neve a Hab című produkció által lehet ismerős az erdélyi nézőnek, hiszen akárcsak új filmjének, annak is Mátray László sepsiszentgyörgyi színész volt a férfi főszereplője) legújabb alkotása, amely március 19-én debütált a romániai mozikban, szívet melengető és aranyos – bármennyire is szakszerűtlenül hangzik e két jelző.
Az idei Oscar-paletta nagyon változatos volt tematikai, műfaji szempontból: testhorror-komédia Demi Moorral, a katolikus egyház „bugyraiba” kalauzoló dráma Ralph Finessel, a bevándorlás témáját és a holokausztot feldolgozó, magyar vonatkozású, kosztümös alkotással, és még sorolhatnánk. Jó filmek. Gondolatébresztőek, egyesek drámaiak, meghökkentőek. Mindenik olyan, hogy időt kell nekik adni, hogy leülepedjenek, másnap valami okos gondolattá érjenek.
A Véletlenül írtam egy könyvet egy 12 éves lány, Nina történetét meséli el, aki az írásban találja meg a saját hangját és a múltja feldolgozásának eszközét. Édesanyja elvesztése mély nyomot hagyott benne, és miközben próbálja megérteni a világot maga körül, egy véletlen folytán olyan történetet vet papírra, amely nemcsak a saját érzéseit tükrözi vissza, hanem másokat is megérint. Az írás egyfajta menekülés számára, de egyben eszköz is arra, hogy szembenézzen a múltjával és az érzéseivel.
A film különleges képi világa és kreatív megoldásai révén kiemelkedik a kortárs ifjúsági filmek közül (de kortól, nemtől függetlenül mindenkinek ajánlom, nem csak kamaszoknak). A vizuális effektek segítenek életre kelteni Nina gondolatait és belső világát, így a néző valóban átélheti, hogyan formálódik egy történet a lány fejében.
Hitelesen és finoman jeleníti meg a karakter fejlődését, ahogyan az írás révén egyre közelebb kerül saját érzelmeihez és a gyász feldolgozásához. A sepsiszentgyörgyi színész, Mátray László játékában sem kell csalódnunk – ő Nina édesapját játssza a filmben.
Bevallom, engem nem zavart az, amit a legtöbben felrónak Lakos Nóra alkotásának, de azért nem megyek el mellette: sokak szerint a film világa túlságosan távol áll a magyar valóságtól, mivel a szereplők környezete és életstílusa inkább amerikai tinifilmekre emlékeztet, ami néhol mesterkéltnek tűnhet, sokak szerint egy cukros mesevilágot látunk. Bár a kritika részben jogos, hiszen a főhős, meg az őt segítő írónő háza után is a legtöbben csak csorgatjuk a nyálunkat, én még sem rónám ezt fel a filmnek. Mert igen, talán kicsit mesevilág, de épp attól jóleső. Sem a Harry Potter, sem az Abigél nem a mindennapjaink valósága, ahogy A muzsika hangja és a Charlie és a csokigyár sem. Mégis mélyek, tanulságosak, komoly kérdéseket vetnek fel, és kortól függetlenül szerethetők, élvezhetők, ahogyan a Véletlenül írtam egy könyvet is. És ebben a kaotikus világban szerintem ez épp elég.
korábban írtuk
Nem poros, dohos intézmény, hanem szentélye a zenének
Szót érdemel, hogy a Kolozsvári Magyar Opera elnyerte az ország legjobb operaévadáért járó kitüntetést.
