• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Maier-Orosz Judit életét már gyermekkorától átszőtte a sport szeretete. Egy olyan családba született, ahol a víz és az úszás nem csupán hobbi, hanem életforma volt: édesanyja mellúszásban ért el kiemelkedő eredményeket, édesapja vízilabdázóként és hosszútávúszóként bizonyította kitartását, többek között a Duna-bajnokságokon szerzett dicsőséget. Nővére, Flóra-Orosz Katalin tízévesen nyerte első országos bajnokságát, szeniorként érte el legnagyobb sikereit, sportorvosként kísérte az élsportolók pályafutását, mindig is az egészség és a teljesítmény kapcsolatának elkötelezett híveként.
Judit maga is korán megismerkedett az úszás világával, gyermekkorától kezdve a versenyek állandó résztvevője volt.
Bár elmondása szerint nővére, Katalin volt a jobb úszó, a jobb sportoló, néhány külföldi megmérettetésre Judit is eljutott. Járt például Moszkvában az ötvenes évek végén, ahol a Szovjetunió mérhetetlen szegénységét látta, éhezést, didergést, bár őket, sportolókat a „tenyerükön hordozták”. Nagymamája pulóvert, kardigánt és egy micisapkát kötött neki az útra, amiket végül eladott egy ottani egyetemista lánynak, aki könyörgött értük. Az így szerzett pénzből egy Pobeda órát vásárolt az apjának, a családnak lemezjátszós rádiót és egy Rakéta porszívót – meséli több mint fél évszázad távlatából.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Élő történelem
Élete azonban szép lassan más irányt vett, elszakadt a versenysporttól. Az egyetemen művészetet tanult (de a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet diákjaként még nyert egyetemi versenyeket), majd egy textilgyár tervező részlegén alkotott. A kolozsvári üzemben szerzett tapasztalatai egy korszak érdekes lenyomatai, az is külön interjút érne, ahogy sok egyéb is, amit a családja megélt a rendszerváltás előtti évtizedekben.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Végül a nővére nem bírta a romániai állapotokat, egy hivatalos út alkalmával Németországban maradt, a frankfurti Sportorvosi Intézetben kezdett dolgozni. Hamarosan Judit is követte, ő családegyesítés címén kapott útlevelet, Münchenbe költözött, ahol titkárnőként dolgozott, próbált belerázódni az ottani életbe.
A német felmenőkkel is rendelkező testvérpár otthonra lelt Németországban, azonban nyugdíjas éveikre szívük hazahúzta őket Erdélybe.
De a két Maier-lány esetében a nyugdíjas évek nem jelentettek pihenést, sőt, sportolóként ekkor bontakoztak ki igazán: világbajnokságokat, kontinenstornákat járva, marékszámra gyűjtve az érmeket.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Mint meséli Judit, akarva-akaratlan cseppent bele a szenior sportba. Nővére már a 2010-es évektől újra aktívan benne volt a sportéletben, eközben ő el volt foglalva a mindennapi élettel, a kolozsvári ház átalakításával, a kutyával, a számlákkal, az ebéddel, a vacsorával, mert bizony, nagy társasági élet zajlott náluk. Mindezt úgy, hogy saját bevallása szerint mindig is „fiús természete” volt.
Egy ideig a testvérét kísérgette, csodálta, majd a Szlovéniában megrendezett szenior-Eb-ről elhozott egy aranyat.
És azóta megállíthatatlan: Európa-bajnokságok, világbajnokságok követik egymást. Mindezt úgy, hogy amikor elkezdtek szenior úszni, itthon még szinte nem is tudták, hogy azt eszik-e vagy isszák. Bár volt egy kolozsvári edző, aki felkarolta őket, a Román Úszószövetség nem volt nyitott, így sokáig egy debreceni klub színeiben versenyeztek. Később aztán lett a kincses városban is szenior úszóklub, tagjainak száma folyamatosan bővül, egyre több idős fedezi fel a versenysport világát.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Emlékek tengere
Judit ma Kolozsváron él, azon a telken, amelyet nagyszüleitől örököltek. A méretes kertes ház mondhatni kultuszhely, szobrokkal, emléktáblákkal, s kívülről még nem is sejti a látogató, hogy a szobák mennyi kincset, ereklyét rejtenek. Néhai nagyapjuk híres régész volt, több száz éves leletei közül jó néhány a tetőtérben lapul, várva, hogy megtalálják helyüket, kiállítóterüket.
Érkezésemkor Judit épp rendez, szelektál, szortíroz, próbál mindennek méltó helyet találni, és igen, túl a nyolcvanadik éven, azon is tűnődik, minek mi legyen a jövője.
Nem csak egy úszódinasztia serlegei és érmei halmozódtak fel a házban, de utazások emlékei, férjeké (Juditnak kettő volt), saját, kapott és vásárolt műalkotások is. Ma már ő a család egyetlen élő tagja, testvére fájdalmas elvesztése óta gyűjtötte az erőt, hogy a család több mint egy évszázadának „kincseit” elővegye, rendbe tegye. Fényképeket rendez, okleveleket, a róluk írt megannyi cikket – amelyek között egyaránt találni a közelmúltban írt, online cikkeket, amelyeket kinyomtatott, és több évtizedes, megsárgult újságkivágásokat.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Az emlékek rendszerezése nem csupán nosztalgia, hanem egyfajta kötelesség is – magyarázza Judit. Mint mondja, úgy érzi, hogy ha ő nem vigyáz ezekre az értékekre, nem gondozza őket, senki sem fogja ezt megtenni. Az év eleje óta
rengeteg időt tölt azzal, hogy dokumentálja a család sporteredményeit, és közben maga is újraéli azokat a pillanatokat, amelyek az életét meghatározták.
Ahogy mutogatja a képetek, díjakat, kitüntetéseket, hamar világossá válik, hogy Maier-Orosz Judit egész életében erős nő volt – ma is az. Elejtett mondatokból hallom ki, hogy bizony, a munka, a férj, a gyermek, az idős szülők, a sikeres testvér, majd a sport mellett otthon is megállta a helyét. A főzés, a napi teendők, később a házfelújítás, a virágoskert és a veteményes, a szoborállítás mellett, megannyi interjú, meghívások tették zsúfolttá mindennapjai. És ő mindennek eleget tett, mindent elvégzett, és elvégez ma is.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Élmények Japántól Ausztráliáig
Ahogy beszélgetünk, lassan kezdtem megérteni, hogy amikor felhívtam, miért mondta azt, hogy ő már minden elmondott. Az élete olyan izgalmas volt, hogy mindenki csak faggatta, faggatja. Mesélt már a dél-koreai világbajnokságról meg Doháról, anekdotázott a Japánban tartott tornáról, amikor egy, a lábáról ledöntő betegség után is megmutatta, hogy bizony, világszinten ő a legjobb, és sokat mesélt arról is, amikor testvérének, Katalinnak szobrot állíttatott, meglepődve, hogy mennyi támogatóra talált.
Sokan faggatták megannyi dologról, de talán nem is sejti, hogy mennyi történetet nem mondott még el, nem írtak le az újságírók, pedig Judit minden emléke egy izgalmas utazás.
Családja Kolozsvár legfontosabb világi barokk emlékének, a Bánffy-palotának – ahol egykor mozi működött – a hátsó udvarán lakott, így megélte a kolozsvári mozitörténelem kulcspillanatait. Amíg a textilgyárban volt tervező, megtapasztalta a rendszer sajátosságait: az általuk készített gyapjú sálakra nem szabadott piros rózsákat nyomni zöld levéllel, hogy is lehetett volna akkoriban magyar színeket…
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Gyári munkája mellett tojásokat fejtett, kézzel készült apró kincseket, amelyekből néhányat még ma is őriz.
Akkor kezdett úszni, amikor Kolozsváron az úszás még tömegsport volt, százakat vonzott a tribünre.
Fényképeit nézegetjük, amelyek elegendőek lennének egy sporttörténeti kiállításhoz: vívók, vízipólósok, a sportélet nagyjai mosolyognak a képeken.
Emellett Maier-Orosz Judit élete során rengeteget utazott, Japán, Mexikó, Ausztrália, Katar, Kanada – csak néhány hely, ahol megfordult. Utazásai során nemcsak a kultúrákat és az embereket ismerte meg, hanem azokat az élményeket is gyűjtötte, amelyek a személyiségét formálták. Élményeit, tapasztalatait papírra is vetette, szépen bekötött úti beszámolói is ott sorakoznak a polcokon.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Kéz a kézben: múlt és jelen
Emellett az is fontos számára, hogy a fiatal generációk is megismerjék a múltat. Több interjúban és nyilvános beszélgetésen is mesélt a családja sportsikereiről, az úszás fontosságáról és az aktív életmód előnyeiről. Judit szerint ugyanis a múlt tisztelete és a jelen megélése kéz a kézben járnak: ahhoz, hogy valaki igazán teljes életet élhessen, szükséges a múlt tapasztalatainak megbecsülése és a jelen lehetőségeinek maximális kihasználása. Mint mondja,
nagyon pozitívak a tapasztalatai, a fiatalok nagyon érdeklődőek és tiszteletteljesek.
A tiszteletét iránta egyébként megannyi intézmény, a magyar állam is kifejezte, az elmúlt években rengeteg kitüntetést kapott. Ezeknek nemcsak önmagáért örül, hanem azért is, mert általuk kicsit többet foglalkoznak a családjával, mesélhet imádott nővéréről, szülei örökségéről.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
A szenior úszás nagyon kedvelt sport, volt olyan versenyen, ahol csaknem húszezren vettek részt. Fanatikus, teljesítménymániás öregek – jegyzi meg nevetve. Maier-Orosz Judit azonban nem bizonyítani akar, nem díjakat gyűjteni: neki ez a vérében van, és
az úszás által kicsit közelebb érezheti magát azokhoz, akiket szeretett, és akik már nincsenek vele.
Napokig lehetne Juditot hallgatni, ám dolga van: edz, készül a következő versenyre, és rendet kell tennie emlékei tengerében – búcsúzik a többszörös világbajnok szenior úszónő derűsen.
korábban írtuk
Tapasztó Ernő: Nálunk véletlenszerűen történik minden
Míg az Aradi Kamaraszínház saját produkciói provokatív, élvezeti színházat kínálnak, addig a meghívott előadások inkább a „nagyközönségnek” szólnak. Ez a kettős lét igazolta önmagát az elmúlt két évtizedben, és a kamaraszínház sikeresen működik.
