Családi kapcsolataink egy életen át elkίsérnek, akkor is velünk tartanak, ha más kontinensre költözünk, vagy megszakίtjuk a kapcsolatot a családtagokkal. A szülőkkel való mérgező kapcsolatok után ezúttal a testvéri viszonyulások negatίvumaira fókuszálunk, arra, hogy az a kapcsolat, amely időben talán a leghuzamosabb ideig jelen lévő vér szerinti kötelékünk, milyen esetlegesen terhelt-, rivalizálásokkal fűszerezett oldalát mutatja, s az hosszú távon milyen hatást gyakorol az életünkre.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legsokszínűbb, olykor legellentmondásosabb emberi kapcsolat a testvéreké. Változékony és törékeny viszony, ám a minősége vitathatlanul kihat a mindennapokra, a személyiség fejlődésére, a hosszú távú döntésekre vagy akár a teljes életszemléletünkre is.

Ha későn találja meg az Igazit az ember lánya, annak az a következménye, hogy későn szül gyereket. Az is lehet, hogy lombikkal sikerül. Na de ki mondja meg, hogy mikor van késő? Mindenki.

Tegnap délután, amikor hazafelé mentünk a vásárlásból anyával és Misivel, a nagy tesómmal, a lépcsőházban Kovács bácsival találkoztunk. Kovács bácsi a második emeleten lakik a feleségével, mindig nagyon kedves, csak azt nem szeretem, hogy van egy kellemetlen szokása. De ez még mindig jobb, mint a Kovács nénié, aki, ahányszor meglát, gyorsan odarohan hozzám és összevissza csókolgat. Azt mondja, olyan vagyok, mint a kisunokája. Én nem bánom, de utálom, ha összenyálazzák az arcomat!

Segítesz nekem megtalálni a családom? – ezzel a sorral kezdődött, így keveredtem bele hét testvér sírva kacagós meséjébe, amit immár magammal viszek, még akkor is, ha csak egy narrátor szerep jutott számomra egy család életében.

Vannak családok, ahol az egyik gyerek beteg, sérült, különleges bánásmódot igényel. A szülőknek gyakran ingoványos talajon, nehézségek közepette kell működtetniük a mindennapokat, és gyakran épp az egészséges gyerek(ek)re jut a legkevesebb idő meg energia. Személyes történeteket hozunk és néhány ötletet a „hogyanhoz” az összes családtag jóllétének érdekében. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi számában jelent meg.)

Ritka jelenség, hogy egy testvérpárból mindkét fél pap legyen. Az még ritkább, hogy ikerpárról legyen szó, az meg tényleg „fehér hollónak” számít, ha a megszólalásig hasonlító ikertestvérek ugyanabban az egyházközségben szolgálnak. Tamás Barna és Huba négy éve egy székelyudvarhelyi plébánián dolgoznak együtt. Nem mindennapi kapcsolatukról, az iker-lét másságáról beszélgettünk.

Sok család életében kisebb erejű földrengést okoz a kistestvér születése. Meginognak eddig biztonságos, testreszabott szerepek, pozíciók, hirtelen újra kell építeni önmagunkat, egymáshoz kapcsoló érzés-hídjainkat pedig több tartóoszloppal kell ellátni.