Rakonczay Gábor extrém sportoló a Déli-sark-expedíciójáról azt meséli, hogy abban a teljesen ingerszegény környezetben egy felhő látványa olyan hatást keltett, mint egy akciófilm.
P.-vel a hasamban szinte annyit jártam a zöldségeshez, mint az ott dolgozók, a dinnyét is olykor már ingyen gurították utánam a piacon. L.-lel is azt hittem, így lesz, ehelyett olyan ősi vágyat éreztem a frappék és karamellel édesített kávés löttyök iránt, mintha legalább a görög istenek kutyulták és küldték volna le a Földre csak nekem.
Szóval, ott a tengeren, ahogy beléptem a teraszra, azon kaptam magam, hogy amíg elkészül a mennyei nedű, legalább két percen át háborítatlanul bámulhatom a horizontot, és realizálhatom, hogy az otthoni játszótér helyett itt vagyunk a tengeren. A TENGEREN! A szellő fáradthatatlanul teszi a dolgát, a fény megtörik, majd végtelen brilliánsként fut szét a víz tükrén. És nem mellesleg: a következő pillanatban kezembe nyomják a frappét.
Kezemben a pohárral a napra lehetett nézni, de rám nem, úgy ragyogtam én is a kis kék sláppal a lábamon, amibe becsordogált a plázsok tipikus forró homokja. Egyet kortyolok, egyet lépek, s a végén már szinte futólépek, amikor P. észrevesz, és ő is szalad felém. A romantikus filmekben az ilyen jeleneteket mindig lassított felvételen látjuk, megható háttérzenével. Frappé ide vagy oda, valóban nem találkoztunk már fél órája! Az istenek nedűjének addig kell tehát elfogynia, amíg el nem fogynak a méterek kettőnk között, mert a fókusz utána biztosan a homokozó lapátra terelődik.
Szürcsöltem tehát tempósabban, majd egyre gyorsabban, hiszen a homo sapiens már másfél éves korában ellenállhatatlan vágyat érez bármely edény láttán, hogy azt megtöltse például homokkal vagy algával. Erre az íz kombóra pedig valahogy nem vágytam.
Innen már a homokvár és a locsizás sima ügy, mert ezek tényleg roppant élvezetes momentumai a nyaralásnak, ha vízpart mellett dönt a család. Sőt! Lehet, azon kapod magad, hogy vitatkozol (jobb esetben, csak magadban) a másfél évessel, aki romba dönti a gondosan megtervezett és már félig felépült homokváradat. Legyünk őszinték: kicsit bosszant (joggal, ha-ha), hogy amikor így harminc év után újra ilyen jól belemerültél a homokozásba, akkor a gyermekednek is ugyanaz a lapát kell, mint amivel te is jól tudnál formázni.
Nekünk célunk volt olyan kempinget keresni, ami a parton van, hogy épp csak ki kelljen libbenni a kapun reggelente.
rekordokat döntögetünk a reggeli elindulásokat illetőleg, a gyermekek is együttműködőbbek lesznek, mosolyogva szó nélkül bekanalazzák az egészséges reggelijüket, majd, amíg a szülők pakolásznak, ők a mesekönyvet lapozva, türelmesen várják az indulást. Szóval, amikor otthon fáradtan már minden porcikád kiutat keres és helyváltoztatásra vágyik, akkor képes legyártani ilyen idilli instaképeket. És ez rendben is, másképp nem indulnánk el újra és újra.
amíg egy percre elfordulsz, a gyermeked (P. megtette) biztos megszerzi a százlejes 50 ml-s ultra bio napkrémet és kidekorálja magát, meg az egész széket, majd büszkén mutatja művét. Az adag, amit a saját hasára kinyomott, elég az egész családnak, így mindenki kenegetni kezdi magát szaporán. Nézzük a jó oldalát: így legalább eggyel kevesebb a teendő a parton. Mert ott aztán van dolog! Fel kell húzni a napernyőt, mert gyermekkel nem vicc a napsütés. Ha addig nem sikerült, most már végképp fel kell könyörögni a kalapot.
Kövek gyűjtése következik, amiknek köszönhetően a lepedőt majd nem fújja el a szél és borítékolhatod, hogy a gyermeknek is az a kő fog kelleni, ami a lepedőt tartja. Ha mindennel sikerült elkészülni, a gyermeked biztos homokosan belecsombolyodik a lepedő közepébe, és ha arra számítottál, hogy végre hanyatt dőlsz pár percre, megteheted, csak sepergesd le a homok nagyját.
Csak egy fontos momentum maradt még: rápillantani az égre, na meg az órára, és konstatálni, hogy húsz perc múlva dél van, éget a nap, szóval nem is melegen, hanem forrón ajánlott összepakolni és behúzódni a partról a következő pár órára. Vicc-vicc, de ilyenkor már tényleg indokolt legalább egy kis vita: miért jöttünk nyaralni a tengerre, ha még a part és kemping közti száz métert se tudjuk időben teljesíteni? Tényleg, miért is? Azért, mert egyszerűen jól esik máshol lenni. És azért, mert
és a frappénál sokkal emlékezetesebb. Ha nem is emlékszik majd rá, jó lesz elmesélni, hogy kicsit libabőrös is lett, amikor egy hullám megcsiklandozta a bokáját. Jólesik vele felfedezni a szépet, az újat! Ha a gyermekeddel kalandozol, akkor kicsit az ő szemével is látod majd ezeket a helyeket. És azért, hogy felfedezzetek magatoknak egy szebb világot, megéri útra kelni évről évre. Ez már önmagában is all inclusive, és még az sem biztos, hogy napokat kell utazni érte. Sokszor ezek a csodás nyári pillanatok egy közeli patak partján is ott lapulnak a kövek alatt.
korábban írtuk
Ha túl hosszú a vakáció: unaloműző főzőcskézés
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
