Szex és lélek: Minden jót, Leo Grande ARCHÍV

Szexkomédia. A létező legrosszabb skatulya, meghatározás, amit a Minden jót, Leo Grande című filmre ráhúzott már több kritikus, mint ahogy az sem a legjobb irány, hogy a tabudöntögetése miatt sokan a Szürke ötven árnyalatával emlegetik egy lapon. Tény, hogy Sophie Hyde filmje sokszor vicces és megnevettet, és tény, hogy tabut is igyekszik döntögetni, de egyúttal kifinomult, kimért és kicsit drámai is, szóval sokkal összetettebb, mint ahogy sokan leírják.

A Minden jót, Leo Grande egy nyugdíjas tanárnő, Nancy (Emma Thompson) története, aki férje halála után rászánja magát, hogy megismerje, felfedezze, mindazt, ami kimaradt az életéből: a jó szexet és talán az orgazmust is, amit még soha nem élt át. Ennek érdekében kibérel egy szexmunkást, Leo Grandet (Daryl McCormack), aki jóképű, intelligens, megértő, türelmes. Első találkozásukkor a férfi hihetetlen érzékenységekkel viszonyul a nő bizonytalanságához, kételyeihez, mint egy jó pszichológus, hallgatja, meghallgatja a nőt. Találkozásaik alatt nemcsak Nancy kitűzött céljaihoz kerülnek egyre közelebb, hanem egymáshoz is, úgy osztanak meg egymással fontos, titkolt dolgokat magukról, hogy közben tulajdonképpen semmit nem tudnak egymásról. Beszélgetnek a női testről, valamint a nők magukról alkotott képéről, a vonzerőről, a szexmunkáról, titkokról, családról, és mindeközben próbálják kipipálni a tételeket Nancy „bakancslistáján”, különböző pózokat, technikákat.

A film humorát nem annyira a helyzetkomikumok adják, inkább az, ahogy a merev Nancy és a laza, gátlástalan Leo próbálják megtalálni a közös hangot. Persze, se a humor, se a mondatok, vallomások mögött felsejlő drámák nem „érhetnének célba”, ha nem két ilyen fantasztikus színész tolmácsolná őket. Emma Thompson egyszerre esetlen és bájos, hol megnevettet, hol őszintén sajnáljuk, együttérzünk vele. Egyetlen hotelszobában játszódik szinte a teljes film, ami ad egyfajta kamaradráma jelleget, ugyanakkor még inkább a két szereplőre és viszonyukra helyezi a hangsúlyt.

Bár a színészi játék, az alapötlet és az üzenet csillagos tízest érdemel, Sophie Hyde filmje közel sem tökéletes… Vagyis pont az a baj, hogy tökéletes, pontosabban valószerűtlen, mesés.

A valóságban – szinte biztos – nem sok olyan szexmunkás van, aki (azon túl, hogy jóképű és szexi) mint egy jó terapeuta, képes rávilágítani arra, hogy kliense nem eredendően és végérvényes képtelen az orgazmusra, s a baj az, hogy nem tudja szeretni, elfogadni, szépnek látni a saját testét. És ha ezt el tudja érni, ha a saját gátjait áttöri, utána bármire képes lesz.

A film csak részben szól a szexről, a szexualitás megéléséről. Másik fontos üzenete a középkorú, idősödő – 40, 50, 60 vagy akárhány pluszos – nőkről szól: hogy ők is szépek, nekik is vannak vágyaik, ők is értékesek. És ez az üzenet nagyon fontos – akkor is, ha a film egy picit szájbarágósan adja át. Mindenképp érdemes megnézni.

korábban írtuk

Hogyan tedd változatossá a szexuális életed?
Hogyan tedd változatossá a szexuális életed?

Minden pár életében eljön a pillanat, amikor a szex ellaposodik, a vágy elkezd alábbhagyni. Az agyban a vágyért felelős terület nehezen tűri a kiszámíthatóságot, hiszen az ismétlődő, teljes egészében előrelátható helyzetek után nehezen lehet vágyakozni…