Felméri Cecília filmje egy csodás tónál játszódik, a szabadban, a természet ölelésében, mégis kicsit olyan, mint a manapság igencsak divatos kamaradrámák – tere és szereplőinek száma is igen korlátozott, az események izoláltan zajlanak, és épp ez az elszigeteltség ad a történéseknek egy többletjelentést.
Bence (Bogdan Dumitrache) és Janka (Kiss Diána Magdolna) két pedagógus, akik együtt vonultak ki a városból a Bence által megörökölt horgásztóhoz, mely egyszerre idillien szép és titokzatos.
Távol a civilizációtól egyszerre keresik önmagukat és próbálják megmenteni az egyre vékonyabb talajon álló kapcsolatukat, melyet az egymásra nem figyelés jellemez.
Egy fatális véletlen azonban kizökkenti őket a monoton mindennapokból, életük megváltozik. A film második felében Bence életébe egy új nő érkezik Nóra (Borbély Alexandra) személyében, ám a belső őrlődése erre a kapcsolatra is rányomja a bélyegét.
Azontúl, hogy az emberi kapcsolatok jelentik a film fő témáját, a természet is hangsúlyos szerepet kap, tulajdonképpen a főhősök belső állapotának, érzelmeinek megjelenítőjévé válik. Szükség is van erre a kifejező eszközre, hiszen a szereplők nem beszélnek az érzelmeikről, sok esetben még gesztusokkal, mimikával is alig mutatják meg azokat, néhány alapvető információn túl alig tudunk meg róluk valamit.
Bár a film alapvetően talán lélektani drámának mondható, sokszor közelít a thriller (főleg a skandináv thriller) műfajához is, sejtelmes és izgalmas a pozitív értelemben lassú tempója ellenére.
Érdemes kiemelni a film gazdag szimbólumrendszerét – ebben a csendes, izolált világban szinte minden metaforává válik, és a szereplők helyett „beszél, mesél”.
A három főhőst játszó színész tökéletes a szerepeikre, jól megformálják a rendező-forgatókönyvíró által megálmodott karaktereket. Bogdan Dimitrache kifejezéstelen arca kifejezőbb a szavaknál, míg a két színésznő tökéletesen megvalósítja azt a „játékot”, melynek lényege, hogy viselkedésükben, stílusukban hasonlítanak egymásra.
A Spirál egy igényesen megalkotott, élvezetes film. Címe a főhősök életét jellemző spirálra utal, melyből nem tudnak kiszakadni. A történet lehet egy felkiáltójel a nézőnek, hogy figyeljen jobban a kapcsolataira, embertársaira, de ha nem veszi ezt a „célzást”, akkor is gyönyörködtet a jól megkomponált képeivel, a jól kigondolt történetalakítással. Az pedig külön öröm, hogy erdélyi alkotóra lehetünk büszkék a film sikere okán.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.
https://noileg.ro/felmeri-cecilia-filmrendezo-minden-amit-csinalunk-megvaltoztat/
