A film egyik nagy erénye, hogy a jelenlegi, úgynevezett posztmetoo-érában úgy mutatja be egy nő bosszúállását, hogy még csak utalást sem tesz az elmúlt évek Hollywoodot is behálózó botrányaira. Nem a való világ jól ismert történéseire épít, és nem akar harciasan feminista lenni, hanem
A film kezdetén elhangzik egy banálisnak tűnő párbeszéd, ami főleg a női nézőknek a memóriájába ég bele. Néhány férfi egy bárban beszélget, amikor meglátnak egy ittas nőt.
– Azt nézzétek!
– Azt hinné az ember, hogy ilyen idősen érettebb egy nő, nem?
– Hol lehetnek a barátai?
– Itt hagyták kiterülve, hogy felszedje valaki.
– Úgy hallom, ez egy kihívás, Paul.
– Igen? Talán.
– Odamegyek. Hogy megnézzem, jól van-e.
– Igen, hát persze.
– Aha, biztos.
– Kapd el, nagyfiú!
A férfi odamegy, kedvesen érdeklődik hogyléte felől. Egy pillanatra talán még el is szégyelli magát a néző, hogy de hiszen ez a pasi tényleg csak segíteni akar, de hamar kiderül, hogy nem kell „csalódnunk”: megpróbálja kihasználni a nő magatehetetlenségét, felviszi a lakására, italt ad neki. Itt fontos kiemelni, hogy
A való életben is sokkal gyakoribbak az ehhez hasonló esetek, amikor az erőszak látszólag nem is erőszak, amikor nem volt egy határozott tiltakozás – mert az áldozat nem volt képes tiltakozni. Emerald Fennell filmje, az Ígéretes fiatal nő (Promising Young Woman) szinte minden szempontból szakít a műfaj hagyományaival. Látványvilága, hangulata nem sötét, inkább rózsaszín, könnyed. A főhősnő, Cassandra bosszúhadjáratát pedig néha romantikus komédiákba illő jelenetek törik meg, Britney Spears- és Paris Hilton-slágerekkel aláfestve. Mindezek ellenére a téma sötét és fájdalmas:
A fokozatosan kibontakozó történet mindvégig feszes marad, érdekes végkifejlete pedig merész, mellbevágó, és tökéletesen összhangban van azzal az egyedi úttal, amit a rendező, forgatókönyvíró választott filmjéhez. A főszereplőt játszó Carey Mulligan – bár Oscar-jelölését nem tudta díjra váltani – hatalmasat alakít, érzelmek, lelkiállapotok széles skáláját vonultatja fel, egyszerre találjuk szimpatikusnak és furcsának, törékenynek és határozottnak, bájosnak és ijesztőnek.
korábban írtuk
Székely Kinga Réka: Asszonylét – Makacsul
Nem várt a nyavalyás. A villany sem volt felgyújtva. Az ágyban hátat fordított. Nem örvendett velem, amikor fizetésemelést kaptam. Nem kérdezte meg, hogy miért vagyok kiborulva. Rám nézett, és ahelyett, hogy megölelt volna, átment a másik szobába.
