ARCHÍV Nem vész el, csak átalakul? Életben tartható-e a vágy?

Egyre kevesebben hisznek benne, és egyre többen vallják: a változatosság a fűszer. A szexről beszélünk. Hosszan tartó monogám kapcsolatban. Utánajártunk, hogy szükségszerű-e a szenvedély, a tűz eltűnése a hosszú kapcsolatokból, és létezik-e ellenszere annak, amikor szürkülni kezd a házasélet – ha egyből nem is ötven árnyalattal. Kiderült: mint minden a világban, a hálószobai légkör is változik. Az nem mindegy, hogy ezt hogyan értelmezzük, és mit kezdünk vele. (Cikkünk a Nőileg magazin 2016. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

A 31 éves Mártának négy évig tartott a leghosszabb kapcsolata, és tart attól, hogy ha elköteleződik „végérvényesen”, a monotónia beköltözik a hálószobájába. A kolozsvári nő azt meséli, ő már egy három-négy éves kapcsolat alatt is „leunja” a szexet, de azt tapasztalja, ennyi idő alatt partnerei hozzáállásában is bekövetkezik egy kényszerű (?) hálószobai punnyadás. Mint magyarázza, saját magát is rajtakapja, hogy néhány év után már kevésbé vágyik a szerelmi légyottokra, és cseppet sem csodálkozik azon, ha azt hallja, hogy a férfiak is új partner(ek) után néznek. Márta meglátása szerint óhatatlanul és visszafordíthatatlanul kopik a szenvedély. Mi történik ilyenkor? Törvényszerű a szexuális kapcsolat ellaposodása? Vagy valami másról, árnyaltabb jelenségről van szó? – bombáztuk kérdéseinkkel Szalay Zsuzsanna pszichológust. A dolgok változnak – szögezi le a szakember.

„Neurobiológiai kutatások azt a tapasztalatot támasztják alá, hogy a kezdeti euforikus, szenvedélyes szerelem, amelyet egy speciális biokémiai »koktél« okoz az agyműködésünkkel, 2-3 évig tarthat.

Ez okozza a kezdeti lángolást, a fokozott szexuális aktivitást, az erőteljes vonzódást, a pillangókat a hasunkban és a rózsaszín ködöt. És egyszer csak kezd nem »ilyen« lenni az egész, ilyenkor szoktak megijedni a felek, hogy elmúlt a nagy szerelem, vagy biztos nem ő az igazi. A kezdeti vonzalom csökkenése szinte törvényszerű, tiszta szerencse, mert ilyen állapotban nem lehetne sokáig élni, dolgozni, gyermeket neveleni. Ebben az esetben is az élet nagy törvényszerűsége érvényesül: minden változik. Néha elmúlik, néha lanyhul, néha más színeket kap, de 5–10 év múlva biztosra vehetjük, hogy nem lesz ugyanaz, ugyanolyan, mint az elején.” Szalay Zsuzsanna fontosnak tartja ennek tudatosítását magunkban, hiszen – mint fogalmaz – így eggyel kevesebb illúziót kergetünk, és a végen a törvényszerű csalódásunk frusztrációját nem a párunkon verjük le.

Nyitottan a valóságra?

Valljuk be, kevés olyan monogám párkapcsolatban élő embert ismerünk, akiről sugárzik, hogy még „éltetik a tüzet”. Sokaktól halljuk, hogy az évek múlásával egyenes arányban szürkül el fokozatosan a házasélet, de – szerencsére! – ellenpéldát is találtunk. Az ötvenéves Vera meséli, hogy házasságában közel három évtized óta lobog a láng. „Gyakran beszélünk a párommal is arról, hogy miként sikerült megőriznünk a tüzet.

Lassan harminc éve vagyunk együtt, egymásnak, diákszerelemből indult a kapcsolatunk

– meséli. – Jelenleg ott tartunk, hogy ágyban és ágyon kívül is működik, él és virágzik a közöttünk lévő viszony. Nekem még mindig ő a legjobb, a nagybetűs FÉRFI, és úgy látom, úgy érzem, hogy neki is én vagyok a NŐ. Nem lustultunk el, nem hűlt ki a szerelem, még ma is megborzongok az érintésétől (persze nem mindig), és büszkeség tölt el (majdnem mindig), ha ránézek – teszi hozzá. – Ennek az egésznek van egy önmagát erősítő hatása is: ha azt érzem, hogy számára szexuálisan is vonzó nő vagyok, akinek bókol, akit bárhol bármikor megkíván, akkor tényleg annak érzem magam. És bizonyára ő is így van ezzel. Praktikus összetevője is van ennek: mindketten vigyázunk arra, hogy formában maradjunk: kívülről és belülről is.”

Mint meséli Vera, azért ők is megéltek libidógyilkos helyzeteket, életszakaszokat, adott esetben napokat, heteket is, de nem adták fel. „Talán mert egy idő után mindketten tudtuk, hogy a problémákat meg kell próbálni megoldani, s ha sikerül – általában sikerült –, akkor ismét jó lesz minden. Talán mert megvan közöttünk az a mély szeretet, amely csak erősebb lett az évek során, és képesek vagyunk az intimitás megélésére.

Hiszünk abban, hogy fontosak a szavak, a gesztusok, és becézzük egymást, kedveskedünk, bókolunk egymásnak (és nem formaságból!). Imádom, amikor értékeli az öltözetemet, amikor hangot ad annak, hogy tetszem neki!”

– sorolja a székelyföldi nő, mitől lobog még mindig hálószobájukban – és nem csak ott – az a bizonyos nélkülözhetetlen tűz.

A szexuális aktivitás is változik az idők folyamán, ez a kezdeti megemelkedett tesztoszteronszint csökkenésének is tulajdonítható, meg a kötődés kialakulásának, ami fontos összetevője a tartós, monogám kapcsolatnak. Ezt mondja a pszichológus, és itt következik az egyik leglényegesebb mondat: „Az, hogy ezeket a változásokat a párok hogyan értelmezik, minek tulajdonítják, az nagymértékben befolyásolhatja kapcsolatuk alakulását. Ha az észlelt lanyhulást a szerelem múlásaként értelmezik, akkor csalódást élhetnek meg, szomorúságot, félelmet, az új keresésére való késztetést. Ha pedig tudják, hogy ez a legtöbb kapcsolat alakulásának velejárója, és nem jelent beszürkülést, hanem csak most lépünk bele az árnyalatok világába, akkor úgy is felfoghatják, mint egy kalandos utazást. A hosszú, monogám kapcsolatra meg kell érni, és nem minden biológiailag érett felnőtt képes rá. Képessé kell válni elengedni illúziókat, ábrándokat, amelyek a gyermekkor, serdülőkor velejárói, és nyitottá válni a valóságra."

Létezik erotikus intelligencia?

Az idevágó szakirodalom annak fontosságát hangsúlyozza, hogy a jót, a vonzót, a szerethetőt vegyük észre sok év után is a párunkban, hogy bókoljunk, kedveskedjünk, udvaroljunk neki, legyünk akár férfiak, akár nők.

Nem lehet eleget ismételni, hogy tudatosan és állandóan kell dolgozni a kapcsolaton és a szexuális láng ébren tartásán is.

Ugyanakkor sokat számít a testi érintkezés minden formája, hogyha az összebújás, a simogatás, a puszi meghittsége és gyakorisága megmarad, akkor ez a szoros testi kapcsolat jó melegágya a szenvedélyes szeretkezéseknek is. Sajnos azonban ez nagyon gyakran kimarad a hosszabb ideje együtt élő pároknál. „Én mindig könnyebben ki tudtam mutatni érzelmeimet, a párom pedig megtanulta ezt a szeretetnyelvet. Azt hiszem, a tűz megőrzésében ez a legfontosabb – osztja meg Vera a saját receptjét. – Nem volt még szükségünk semmiféle praktikára, egyszerűen még mindig működik. Talán az is hozzájárul, hogy társak, barátok vagyunk sok mindenben (szórakozás, utazás, sport, kirándulások, olvasás stb.), és a szabad időnkben nagyon szeretünk csak ketten lenni, soha nem unatkozunk. A nagy beszélgetések, a sok közös élmény is pezsdítő hatással bír. Mindennapi életünkben megmaradt a spontaneitás, a lazaság, az ötletszerű megoldások képessége, talán ez is ott van amögött, hogy a szexuális életünk sem szürkült, laposodott el. A nyitottság, játékosság is fontos, amikor nem »felnőttesen« él meg egy helyzetet az ember, hanem taxiban, erdőben, autóban is megengedi magának a pajzánkodást, nem várja meg, amíg hazaér…” – teszi hozzá cinkos mosollyal a fiatalos Vera.

Szalay Zsuzsanna is valami ilyesmiről beszél, amikor megemlíti, hogy manapság már erotikus intelligenciáról is beszélnek, aminek ő nagyon örül, mert eszerint

van egy olyan része az erotikának, ami tanulható, fejleszthető, csak nyitottság kell hozzá, a „jó kislány – erényes feleség” szerep alkalomszerű sutba dobása, fantázia és tudatosan kialakított idő-hely.

Ami viszont a pszichológus szerint vágygyilkos tud lenni egy kapcsolatban, az a túl erős lelki kötődés: a túl nagy biztonság, állandóság, megszokottság, felelősség, gondoskodás, erős valláserkölcsi beállítódás. „Érdekes módon lelkünk egy része erre vágyik, másik meg a kalandra, izgalomra, változatosságra, eksztázisra. Ezt nevezzük a motívumok harcának. Ha volna két életem... – erről szól a dal is. A kompromisszumot, amit szükségszerű megkötnie egy érett személyiségnek, mi magunknak kell megkötnünk, lehetőleg minél kevesebb külső ráhatással.

A legnagyobb vágyromboló szerintem, amikor egy hosszú távú kapcsolatban az önfeladás, kapaszkodás, függőség dominál egyiknél vagy mindkét félnél.

Ha feladtam önmagam, céljaimat, értékeimet a másik kedvéért, a békességért, kapcsolatért, akkor elveszítem vonzerőmet, már nem vagyok érdekes, akit esténként még meg kell hódítani. Ne legyek a tulajdona, ne lakjunk egymásban, ne legyek teljesen nyitott könyv számára. A hetedik szoba a lelkemben maradjon zárva” – hangsúlyozza Szalay, majd hozzáteszi, hogy a sok lenyelt, dédelgett sérelem, neheztelés, szemrehányás is mind távolítja a feleket egymástól és az ágytól. „Nagyon frappánsnak találom a mondást, mely szerint az előjáték a legutóbbi orgazmus után kezdődik. Ha napközben bántjuk egymást, veszekedünk, minősítjük, akkor ne várjuk, hogy este készséges szerető váljék a párunkból.”

Csak egy a biztos: valóban változik

Ildikó tizenéve él kapcsolatban, hasonlóan Veráékhoz, ők is már középiskolás koruk óta alkotnak egy párt. „Azt szokták mondani, hogy a jó szex alapfeltétele a fizikai vonzalom. Nem tudom, hogy ez mindenkinél igaz-e, de az én esetemben az. Szerintem pont ezért nem vált unalmassá a szex tizenakárhány éve. Még licista éveinkben kezdtünk el járni a kedvesemmel, akivel lassan tíz éve együtt élünk. Nagyon bejött külsőre, mai napig ő a zsánerem, ezért nálam a tűz nem aludt ki, még mindig ott van az a bizonyos szikra – meséli a partiumi nő.

– Fontosak a belső tulajdonságok is, de a fizikai vonzódás mindenképpen szükséges ahhoz, hogy hosszú évek után is vágyjam rá. Persze elengedhetetlen feltétel az is, hogy az ő részéről is érezzem a vágyat – teszi hozzá.

– Voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban, amelyek rányomták a bélyeget a szexuális életünkre is, de szerencsére erről is tudtunk őszintén beszélgetni. Fontos, hogy működjön a kommunikáció kettőnk között. Sosem restelltem a szemébe mondani, ha valami ellaposodott, ha szeretnék kipróbálni egy új pozíciót vagy, mondjuk, olyan helyszínt, ahol eddig még nem voltunk együtt” – mondja őszintén a harmincöt éves nő.

„Egy-egy új helyszín mindig megmozgatja a fantáziámat, és legtöbbször a helyszínváltás újabb szenvedélyt hoz a szerelmi életünkbe. Szeretem, ha »letámad«, mondjuk, a fürdőszobában, a tengerparton vagy épp a tengerben, és imádom, ha valahol a szabad ég alatt keresünk megfelelő helyet az együttlétre, izgulva attól, hogy nehogy meglássanak. Ez a fajta izgalom, váratlanság, hogy »gyere, bújjunk el, és maradj csöndben«, igencsak felvillanyozza az egyhangú hétköznapokat – ad tippeket saját tapasztalatain keresztül Ildikó. – Többször igyekszem egy-egy új, szexi fehérneművel megfűszerezni az együttlétet, viszont soha nem érdekeltek a különféle szexuális kellékek vagy erotikus vágyfokozók. Helyettük gyakran bevetem a kellemes zenét gyertyafénnyel és egy pohár borral, attól is garantáltan megédesedik a hálószobai levegő. Mégis szerintem a legfontosabb az, hogy elkerüljük a sablonokat, azaz ne higgyük, hogy szexelni csak este lehet, és ágyban...”

És figyelem, egy igencsak érdekes jelenségre is felhívja a figyelmet a pszichológus:

„Sok nő a hosszú távú kapcsolatában bontakozik ki mint hetéra, érzéki nő. Kell ahhoz a biztonság, bizalom, hogy felfedje, megélje, fokozatosan kibontakoztassa érzéki énjét.

Ezt az oldalát, lehet, hogy csak megvillantotta a kapcsolat elején, nem merte még megélni, de az évek biztonsága lehetővé tette, hogy fokozatosan levetkőzze gátlásait, megismerje bűntudat nélkül a vágyát, megélje különböző formában. Ezért nem igaz, hogy három év múlva minden elmúlik, persze az, hogy megváltozik, biztos. Hogy a változásból mit hozunk ki, azért nem a hormonok, nem a csillagok állása, hanem mi vagyunk a felelősek” – teszi fel a pontot az i-re Szalay Zsuzsanna.

Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Szex az ötödik X után
Szex az ötödik X után

Gondolnánk, manapság a szex már Erdélyben sem tabu: önti magából a média, közbeszéd tárgya, a kocsmaasztal mellett és a hivatali mosdóban napi téma. Középkorú nők és a szex, s hogy hogyan alakul át a változókorban a szexualitás? Erről beszélni nem trendi, sőt, kínos. Két bátor hölgyet faggattunk arról, ami mindannyiunk története. (Cikkünk a Nőileg magazin 2014. júniusi lapszámában jelent meg).