Hány szerető elég? Egy? Sok? Egy is sok? Sok nem, csak egy kell, de az nagyon? Miért sóvárgunk olyan megátalkodottan a szerelemre, a mámorra? És miért csalunk?

A barátság extrákkal (BE) azt a laza, ámde érzelmileg és kommunikációs szempontból is komplex kapcsolati struktúrát jelenti, amikor két barát bizonyos időközönként szexel is egymással. De lehet-e jól csinálni a BE kapcsolatot, és ha igen, hogyan?

Nem hiszem, hogy volna olyan szexuális együttlét, amelyet egy szigorú forgatókönyv előz meg: 2 percig a férfi van felül, aztán 2 percig a nő, majd jobbra fordulnak és így tovább. A szeretkezés nem hadművelet, az örömszerzésnek nincs általános receptje.

A párkapcsolat elején a legtöbb pár még annyira izgatott csupán attól, hogy időt tölthet a partnerével, és élvezheti a másik személy testének és személyiségének a felfedezését, hogy ritkán derülnek ki az első hetekben vagy hónapokban az eltérő igények.

A BDSM kifejezés egy gyűjtőszó, amely több szexuális viselkedésformát takar. Első hallásra extrémnek- vagy akár ijesztőnek is tűnhetnek: kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus.

Manapság mi sem természetesebb, mint naponta több párbeszédet is folytatni a virtuális térben: a Skype, a Facebook és a különböző chat-szobák lassan a telefonálást is elavulttá teszik. Átültethető-e viszont a szex a cyber-világba?

Bár az emberek többségének volna igénye a változatosságra, nem merünk ezzel előhozakodni a partnerünknek, mert félünk a visszautasítástól. Pedig a legtöbb esetben a nyílt kommunikációnak jótékony hatása van a szexuális életre is.

Bár kellékek nélkül is számos lehetőségünk van élvezetessé és változatossá tenni az együttléteinket (lásd az előző részben), az eszközök használata megsokszorozza az újdonság iránti vágyunk kielégítését.

Minden pár életében eljön a pillanat, amikor a szex ellaposodik, a vágy elkezd alábbhagyni. Az agyban a vágyért felelős terület nehezen tűri a kiszámíthatóságot, hiszen az ismétlődő, teljes egészében előrelátható helyzetek után nehezen lehet vágyakozni…

A szexuális életünk során előfordulhatnak olyan zavarba ejtő jelenségek, pillanatok, amelyekről kevesen beszélnek nyíltan. Ettől még kínosabbá válnak, amikor megtörténnek velünk. Többnyire az érzi kellemetlenül magát, aki „elkövette a hibát”, önbizalma hirtelen megcsappan, és már akkor sem tud újra csúcsformába kerülni, ha a párja ügyet sem vet arra, ami történt. Jó azonban tudatosítani magunkban, hogy a szex csak a romantikus filmekben tökéletes, és legfeljebb az erotikus filmekben tűnik állandóan ferge

Utánajártunk, hogy szükségszerű-e a szenvedély, a tűz eltűnése a hosszú kapcsolatokból. Kiderült: mint minden a világban, a hálószobai légkör is változik. Az nem mindegy, hogy ezt hogyan értelmezzük, és mit kezdünk vele.

Gondolnánk, manapság a szex már Erdélyben sem tabu: önti magából a média, közbeszéd tárgya, a kocsmaasztal mellett és a hivatali mosdóban napi téma. Középkorú nők és a szex, s hogy hogyan alakul át a változókorban a szexualitás? Erről beszélni nem trendi, sőt, kínos. Két bátor hölgyet faggattunk arról, ami mindannyiunk története. (Cikkünk a Nőileg magazin 2014. júniusi lapszámában jelent meg).

A fájdalmas együttlétek két típusát szoktuk elkülöníteni: a vaginizmust és a diszpareuniát. Ezeket nem a szexuális válaszciklus valamelyik szakaszához, hanem kifejezetten a szexuális aktus megkísérlésének pillanatához kötjük, a két jelenséget az ilyenkor fellépő kellemetlen diszfunkciónak tekintjük.

A férfiak orgazmusához kapcsolódóan az előző részben a korai magömlésről volt szó, a másik, kevésbé gyakori, de létező jelenség a megkésett- vagy gátolt magömlés. Ahogy a neve is mutatja, ez az a jelenség, amikor a férfi normális ingerlés és izgalmi állapot mellett sem-, vagy csak hosszas késleltetés után képes az orgazmusra. Ritkábban fordul elő, mint a korai magömlés, a férfi populáció 1–3 százaléka küzd ezzel a szexuális zavarral, de azok, akiknél fellép a jelenség, számos frusztrációt és szorongást é

Az orgazmus körüli férfi nehézségeket legalább akkora- vagy akár még erőteljesebb tabusítás övezi, mint a női orgazmuszavart. Ezért is olyan nehéz rávenni a férfiakat a szexuális élet panaszainak a szakszerű kezeltetésére. Akik mégis rászánják magukat a terápiára, azokkal nagy eséllyel szép sikereket lehet elérni, a pszichés alapú szexuális problémák ugyanis a férfiak esetében sokkal könnyebben kezelhetők, mint a női gondok.

Orgazmus során az egyén gyönyörérzete abból adódik, hogy az alhasban ritmikus izommozgások jönnek létre. Ez a férfiaknál az ondó kilövelléséhez vezet, míg a nőknél a hüvelyfal külső harmadának az összehúzódásához. A leggyakoribb női funkciózavar ebben a szakaszban az orgazmuszavar. Ilyen esetekben az orgazmus egyáltalán nem- vagy nagyon nehezen következik be. A nők 20-30 százalékánál fordul elő, menopauza előtt ritkábban (15%), ezt követően gyakrabban (35%).

A szexuális együttlét során az izgalmi fázisnak fizikai jelei vannak. A nőknél a legtipikusabb a nedvesedés, a férfiaknál az erekció. A férfi izgalom jelenléte sokkal látványosabb a nőihez képest, ezért az esetlegesen felmerülő problémák könnyen észrevehetők, és ez rengeteg szorongást, aggodalmat válthat ki mindkét nemből. Korábban az erekciós zavart impotenciának is nevezték. Ezt az elnevezést ma szexuálterápiás szempontból azért sem tartjuk helyénvalónak, mert a jelenségre egy megoldandó problémaként-,

Nem sokkal ezelőtt írtunk a szexuális együttlétek öt szakaszáról, a vágytól az orgazmusig. A második fázis az ún. készenléti szakasz, amelynek során a női és a férfi test is felkészül az aktusra. Ilyenkor – ingerlés hatására – az egész testben eluralkodik egy kellemes fizikai izgatottság, amelynek konkrét jelei vannak. Ezúttal ennek a szakasznak a női vetületeiről-, a felmerülő nehézségekről- és a problémák hátterében álló, gyakori pszichológiai faktorokról lesz szó.