Soha nem gondoltam, hogy arról a legnehezebb írni, amiben senkinek nem lehet igaza. Tudják, mintha az ízlésről vitatkoznánk: értelmetlen, felesleges, és egyesek szerint nem is ildomos. Ilyenkor megsemmisülnek az érvek: nem mondhatom, hogy így jobb, vagy úgy jobb, mert a szeretkezés hangulata, módja, még a tempója is egyénre szabott. Éppen ezért, habár én magam is kíváncsi voltam rá,
Néhány napja, az írást elősegítendő, kaptam egy kis illusztrációt, amelyen 48 japán szexpozíció látható, két átlagos női és férfi figura bemutatásában: kicsi popó, kicsi pocak és a nagy szerelem. Nem véletlenül kezdek Japánnal. Az, hogy szexualitásról van szó, és mi Kelethez nyúlunk, magától értetődő. Rögtön eszünkbe is jutnak a méltán híres – és csak néhányat említek, ami kapásból eszembe jut – thai vagy éppen bali masszázsszalonok: az illatokba burkolt, félhomályos, zeneileg halkan aláfestett szobák, simogató kezek, amelyek megnyugtatnak, „kisimítanak”, de amelyek akár a bujaság előszobái is lehetnek. Habár a technika bizonyára tanulható, úgy fest, a keleti emberek – többnyire nőkről tudunk – ujjaikban hordozzák az érintés művészetét.
Japán, Thaiföld és Bali után jöjjenek, akik ebben a témában megkerülhetetlenek: az indiaiak. Több száz éve hiszik, hogy a szexus az istenek áldása. A mítosz szerint, amikor a teremtmények ura megalkotta a férfit és a nőt, lefektette viszonyuk szabályzatát is – ez, persze, a testi kontaktuson túl, a vallásra és a vagyonra is kiterjedt.
Sőt, több író jegyzeteit összevetve, egy Vátszjájana nevű indiai filozófus meg is írta a szerelem vezérfonalát, az azóta szankszritről sok nyelvre lefordított, emiatt pedig bizonyára tartalmában is valamelyest átalakult „tankönyvet”, a Kámaszútrát. Az életre szóló útmutató nemcsak pozíciókról szól, hanem arról is, hogy miként udvaroljon a férfi a nőnek, hogyan él egyik vagy a másik nem, melyek a jogaik, kiváltságaik és kötelezettségeik.
Ami miatt azonban sokan hallottunk róla, talán volt szerencsénk fel is lapozni, az a teljes fejezet, amely a gyönyörről, az örömszerzés művészetéről szól. A szeretés forgatókönyve pedig nagyon színes: külön ír az ölelés fontosságáról, annak idejéről és módjáról, ír a csókról, hogy az a vágy melegágya, de még a harapást is megemlíti, kitérve arra, hogy miként szabad, és hogyan tilos.
Elgondolkodtam: vajon mennyire befolyásolja szexuális szokásainkat, szabad-tilos mezőinket, erkölcsi mérlegünk nyelvét a kultúra, amelyben felnőttünk? Talán minden háztartásban elférne egy Kámaszútra?
Kádár Enikő pszichológus szerint nemcsak befolyásol, de egyenesen meghatározó erővel bír az életünk minden területén az a kulturális hozomány, amivel otthonról érkezünk. Benne van minden érintkezésünk, mindenféle testi kommunikációnk – olyan, mint egy kódrendszer. Talán nem leplezek le nagy titkot, ha kimondom: Erdélyben – és nem vagyunk ezzel egyedül – nagyon sok esetben tabutéma a szexualitás. A Nőilegben is beszámoltunk a Szerelempatak című filmről, amelyben idősebb emberek – talán életükben először! – beszélnek hálószobatitkaikról, tapasztalataikról, vagy épp arról, hogy mennyire nem voltak rutinosak a gyönyör útjain.
A pszichológus is azt mondja, egy ideje pozitív változásokat tapasztal, ami a felnőtt társadalom érzelmi intelligenciáját illeti. A fiatal generációnak azonban még hosszú utat kell megtennie. „Sok serdülőkorú fiatal van tisztában a szexuális pozíciókkal, nagyon informáltak ilyen téren, de amikor intimitásra lenne szükség, üresek a gesztusaik” – meséli a pszichológus meglepődöttség nélkül, hiszen ez a fajta szárnypróbálgatás hozzátartozik a korosztályhoz. Probléma akkor lehet belőle, ha teljes mértékben kimarad az életükből az érzelmi nevelés, hiszen a jó együttlét egymásra hangolódást, udvarlást, odafigyelést feltételez.
Férfiakkal és nőkkel egyaránt beszélgettem a szexpozíciókról, a szexuális együttlétek dramaturgiájáról. Bár mindenki más, egyértelműen kiderült: vannak általános gócpontok, amolyan gordiuszi csomók, amelyeket minden párkapcsolatban nehéz, de jó (lenne) kibogozni.
Egy fiatalember azt mondta, hogy míg a férfiak könnyebben mennek bele egyéjszakás kalandokba, addig a nőknek az együttléthez sokkal mélyebb érzelmi biztonságra, elmélyülésre van szükségük. Kezdtem volna vitatkozni vele, hiszen számtalan ellenpéldát láttam, láttunk, de aztán végiggondoltam, és rájöttem: igaza van!
Megkérdeztem néhány férfit, mi a kedvenc pozíciója az ágyban. Többen is említették a kutyapózt, ami alapvetően egy domináns, de rendkívül személytelen helyzet. A szerelmesek nem tudnak egymás szemébe nézni, a nő teljesen passzívvá válik, hiszen mindkét kezével támaszkodik, így sok hölgy, pontosan emiatt, kiszolgáltatottnak érzi magát abban a pillanatban. Húzhatnék is egy vonalat, mert talán ez az egyik olyan pozitúra, ami vita tárgyát képezheti két ember között. Míg a férfiak kedvelik – egyes nők szerint pontosan a dominancia miatt –, a szebbik nem egy része ódzkódik tőle. Hasonlóan megosztja a két nemet a lovagló pozíció, vagyis, amikor a nő van felül. Volt, aki azt mondta, hogy ő kifejezetten szereti, mert ilyenkor ő irányítja a mozdulatokat, és könnyebben jut el a beteljesüléshez. Volt olyan vélemény is azonban, ami ellentmondott ennek. Vannak nők, akik kényelmetlenül érzik magukat ebben az exponáltabbnak vélt, irányító helyzetben: zavarja őket a testük, frusztráltak lesznek és szoronganak – arról pedig már korábban is írtunk, hogy ez a lelkiállapot mekkora gátat támaszt a szerelmi együttlét kiteljesedésének útjába.
Meséltem a nők „pozíció-fóbiájáról” egyik barátomnak. Egyetlen válasza volt rá: badarság! Hiszen senki sem születik kezében a bölcsek kövével, minden tudást el lehet sajátítani, gyakorlattal pedig tovább lehet fejleszteni. A pszichológus is ezzel ért egyet, de rögtön hozzáteszi: pontosan emiatt fontos az őszinte kommunikáció, hiszen ha a párok tudnak beszélni vágyaik mellett félelmeikről is, együtt felül tudnak ezeken kerekedni. Férfiakkal beszélgetve az is kiderült, hogy
Olyan ez, mint a tapasztalt nő: a férfiak nagy része izgalmasnak tartja, ha a nő újat mutat, ismer bizonyos technikákat, mégis, amikor hosszútávra terveznek, a korábban méltányolt készségekhez vezető út – az, hogy több szexuális partnere volt egy nőnek – erkölcsi deficitté válhat. A pszichológus szerint más-más dinamikával indul egy forró éjszaka és egy hosszú távú kapcsolat – ez is magyarázat lehet a férfiak „óvatosságára”. Felmerül a kérdés azonban, hogy milyen bélyeget kap az a nő, aki felszabadultan szeretkezik, tabuk és szégyenérzet nélkül élvezi az együttlétet?
Feldmár András magyar pszichológus írt egy könyvet a fenti címmel. Rendkívüli. Pontosan arról a felesleges, de nagyon sokszor elhangzó szóról beszél, amiből felnőtt korunkra egy egész érzéscsomagot kovácsolunk. Feldmár szerint már gyermekkorban „megtanultuk”, mi a szégyen. Szégyelltük magunkat, ha összepiszkoltuk a ruhánkat, ha későn értünk haza, ha rossz jegyet kaptunk, ha verekedtünk, csipkelődtünk ... Felnőve, jobban vigyázunk az ünneplőre, de van bőven más terület, ahol szégyellhetjük magunkat. Talán leggyakrabban akkor, amikor „mindent megmutatunk”, vagyis meztelenek vagyunk: nemcsak fizikailag, hanem akár szellemileg, érzelmileg és intellektuálisan is kitárulkozunk. Akkor, amikor szeretkezünk valakivel. A férfiak szégyenlik, ha teljesítményük nem rendkívüli, a nők szégyenlik, ha nem jól csinálják, szégyelljük a testünket, a hangokat, szavakat, amelyek elhagyják a szánkat.
Semmibe nem telik elmondani, ha szépnek látjuk, ha jó, amit vele érzünk. Nem is gondolnánk, egy-két dicsérő szó, bók milyen sokat javít a szeretkezés minőségén és hangulatán! Sőt, biztos vagyok benne, hogy lebont néhány téglát a szégyenérzet falából is...
Vannak top 10-es listák, olyan erotikus pózok, amelyeket betiltottak a középkorban(!), mert úgy vélték, ha két ember nem gyermeknemzés céljából bújik ágyba, hanem kéjsóvárgásból, bűnt követ el. Tilos volt minden játék, minden, ami – bár az emberi fantázia szüleménye – túlmutatott a később misszionárius pozícióként elhíresült szeretkezési módon. Ma már többet beszélhetünk erről, és érdemes is!
Jó néhány nőt megkérdezve,
Többen mondták, hogy bár tudják, egyesek unalmasnak tartják, a misszionárius pózt kedvelik leginkább, mert olyankor összesimulhatnak párjukkal, egymás szemébe nézhetnek, csókolózhatnak. És végül ez a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, hogy az együttlét valódi EGYÜTTlét legyen – húzza alá a pszichológus is, majd azzal fejezi be: nincsenek receptek, amelyeket be kell tartani. Lehetőség viszont annál több van! Ha arra vágynak, próbáljanak ki minden létező vagy nem létező pozíciót, a legfontosabb, hogy mindketten jól érezzék közben magukat.
korábban írtuk
Az eltérő vágyak a legnehezebben összehangolható tényezők egy párkapcsolatban
A párkapcsolat elején a legtöbb pár még annyira izgatott csupán attól, hogy időt tölthet a partnerével, és élvezheti a másik személy testének és személyiségének a felfedezését, hogy ritkán derülnek ki az első hetekben vagy hónapokban az eltérő igények.
