Sokszor az életvitelünkből adódhat a mennyiséggel kapcsolatos eltérések megjelenése (az egyik fél kevesebbszer kívánja a szexet), máskor a személyiségünkből és az értékrendünkből fakadóan jelentkezhetnek különbözőségek, például ha egyikünk szégyellősebb, kevésbé nyitott új dolgok kipróbálására, míg a másik felfedező típus.
emellett az új helyszínek (a hálószobán kívül akarunk-e máshol szexelni), napszakok (csak este szeretkezünk, vagy a nap más időszakaiban is – ez sokszor összefügg a „csak sötétben” problémájával is), pózok kipróbálására való nyitottságban. Szintén eltérhetnek az igények azzal kapcsolatban, hogy bevonhatók-e segédeszközök a szexuális együttlétbe, nyitottak-e a partnerek a közös pornográf filmek nézésére szex alatt vagy ettől akár függetlenül is, készülhet-e házi felvétel az együttlétről, szex közben vagy akár egyedül „szabad-e” maszturbálni, nyitottak-e mindketten a durvább szexuális élvezetekre, és nem utolsó sorban a harmadik vagy több személy bevonását elfogadhatónak tartják-e.
Ahhoz, hogy ezeket az igényeket egyáltalán meg merjük fogalmazni, majd a különbözőségeinket össze tudjuk csiszolni, és a megjelenő problémák kezelhetők legyenek, fontos a szexuális kommunikáció. Nem vezet megoldáshoz sem az, ha szégyelljük a szexuális vágyainkat, és azokat eltitkoljuk a párunk elől, sem az, ha a pár egyik vagy másik tagja megsértődik azért, mert a társának eltérő igényei vannak.
majd megkeressük a megoldást, amiben a partnerek szexuális igényei részben vagy egészen teljesülhetnek. A szexuális kommunikációban (is) szükség van a másik iránti nyitottságra, kíváncsiságra, személyiségének, előző tapasztalatainak az elfogadására. A megoldást csakis az adhatja meg, ha nem neheztelünk azért, mert ő más tapasztalatok mentén alakította ki a szexuális ízlését. A legideálisabb forgatókönyv, ha a partnerek tanítgatják egymást, és el is lesnek bizonyos viselkedési módozatokat a másiktól. Az egyéni tapasztalatok mentén alakítjuk ki a közös szexuális kultúránkat, ami ezáltal egyedi, csak a mi párosunkra jellemző, és megismételhetetlen. Ennek a megtapasztalása a kapcsolat erőforrásává is válik a közös életutunk során.
Különösen igaz ez akkor, amikor az egyik fél olyan élményekre vágyik, amelyek a másikból undort váltanak ki. Nagyon gyakori, hogy hosszú idő után derül ki, az adott pár egyik tagjának extrém igényei lennének ahhoz, hogy valóban élvezze a szexet. Ehhez általában azért kell sok idő, mert csak akkor képes megnyílni a másik előtt, amikor már elég erős a bizalom ahhoz, hogy beszéljen ezekről az igényekről, ugyanakkor a másik félben elég erős a kötődés ahhoz, hogy a kapcsolat szétesése komoly érzelmi veszteséget okozzon, és ezért a különleges élményeket megélni vágyó partner úgy véli, jobbak az esélyei arra, hogy a társa belemenjen olyan forgatókönyvekbe, amelyekre egyáltalán nem vágyik. Ez utóbbi egy olyan párkapcsolati játszma, ami számos nehézséghez vezethet.
Ami az egyiknek teljesen normális, az a másiknak elképzelhetetlen is lehet. Ez nagy fejtörést okozó párkapcsolati dilemmává is válhat. Az első lépés egy ilyen probléma orvoslásában mindenképpen az önreflexió és a nyílt kommunikáció. A különlegesebb igényű partnernek azt kell végiggondolni, hogy vajon tényleg igényli-e mindazt, amit a párjáról kér, vagy valamit kompenzál, bizonyítani szeretne, esetleg mélyebb élmények (pl. gyerekkori traumák, kötődési zavar stb.) állnak a vágyai hátterében. Mindeközben a másik félnek azzal van önismereti dolga, hogy az elhatárolódás milyen gátakból származik, például megnehezíti az újdonság iránti nyitottságot, ha egy olyan családban nőtt fel valaki, ahol a szex tabu téma volt, netán bűnös dolognak számított. Ilyen esetekben természetes az elzárkózás minden olyan helyzettől, ami kicsit is kívül esik a hagyományosnak vélt szexualitáson.
Sokszor kerülnek a partnerek abba a helyzetbe, hogy megpróbálnak a másik elvárásainak megfelelni, annak ellenére, hogy az számukra félelmetes, fájdalmas vagy ellenérzést kelt. Ez az áldozati szerep mindkét fél számára káros, hiszen egy kikényszerített helyzetben nehéz felszabadultnak, motiváltnak és kívánatosnak lenni, így az extrémebb kívánságokkal rendelkező társnak sem okoz élményt egy befeszült partner. A határait túlságosan feszegető társ egyre több haragot, feszültséget nyom el magában, ami előbb-utóbb utat tör magának, és a szexualitáson túl más élethelyzetekre is kiterjedhet düh, bűntudatkeltés vagy egyéb negatív érzelmek formájában. Ha a pár közösen megtalálja azt a középutat, ami mindkettőjüknek megfelelő (akár úgy is, hogy az extrémebb vágyak csak a verbalitás szintjén, közös fantáziálásban élhető ki), esetleg a zárkózottabb fél idővel ráérez annak izgalmára, amit a társa vágyai diktálnak, van esély hosszú távon is a boldog párkapcsolatra.
ha ugyanis a szexuális igények végletesen eltérnek egymástól, kevés rá az esély, hogy a párok annyira össze tudjanak csiszolódni, hogy az arany középút mindkét félnek megfelelő legyen.
Sok olyan eset is van, ahol az együtt töltött hosszú idő, a különféle megváltozott élethelyzetek vagy a már bevált rutin hoz létre megváltozott szexuális igényeket. Ezek legtöbbször az eltérő szexuális étvágyban és az újdonságokra való nyitottság hiányában mutatkoznak meg. Az ilyen mélypontok minden hosszabb ideje együtt élő párnál megjelennek, és teljesen normálisak, ugyanakkor kulcsfontosságú az, ahogy ezekben a periódusokban a problémát kezeljük. Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez az időszak annak is rossz, akit folyton visszautasítanak, és annak is, aki követelőzésként éli meg a párja kezdeményezéseit vagy ötleteit. Az aktív félnek nem szabad feladnia a próbálkozást, de igyekeznie kell megérteni a másik passzivitásának okait, és nem személyes sértésnek venni azt.
Beszélgetéseinkben mindig odáig kell visszamenni, amikortól elkezdett romlani a szexuális életünk minősége. Ha régen valami jól működött, akkor jó esélyeink vannak a hullámvölgyből való kilábalásra. Növeli a sikeres problémamegoldást, ha minél hamarabb reagálunk a felmerülő nehézségre. Minél tovább halogatjuk a vele való szembenézést, annál jobban felhalmozódik a frusztráció és csalódottság, és annál nehezebb lesz beszélgetést kezdeményezni és változtatni.
A szexuális témájú megbeszélnivalónkat ne időzítsük szerelmeskedés utánra, pláne, ha az éppen kudarcba fulladt, sem pedig akkorra, amikor a másik éppen kezdeményez. Sokkal célravezetőbb egy semleges időpontban előhozakodni a nehézségekkel. A beszélgetés mikéntjét is érdemes átgondolni, fókuszáljunk a problémamegoldásra, ne a bűnbakkeresésre, és ismerjük el, hogy a helyzetünk megoldása közös ügy. Érdemes átgondolnunk, hogy a szexben milyen kompromisszumok jöhetnek szóba, ami mindkét félnek élhető megoldást jelent. Ezeket olykor felül is kell bírálni, és újabb egyezségeket kötni.
Nem minden pár képes önállóan jól kommunikálni a szexualitás témájáról, és kialakítani a mindkét fél számára élvezhető szexuális életvitelt. Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni, aki lépésről lépésre segít a szexuális kommunikációban és a megoldásokban.
korábban írtuk
Ahol négy-öt gyerek mondja: Anya, szeretlek!
Öröm és kihívás, hit és lazaság, no meg csapatmunka – az édesanyák szerint ez a recept a jól működő nagycsaládos léthez, bár egyénenként más-más arányban igénylik ezeket. Egy „összetevő” azonban közös: a kiapadhatatlan szeretet.
