Két merőben különböző női sors, valami mégis közös: a remény, a töretlen optimizmus.
Ötven felett – ideje lemondani a szexről?
F. Nóra 57. éves aradi értelmiségi nőnél a változókor négy évvel ezelőtt következett be – elmondása szerint minden átmenet nélkül, viszonylag problémamentesen. A menstruáció hirtelen elmaradásán kívül egyéb fizikai tünetet nem észlelt, viszont
szomorúan és csalódottan vette tudomásul, hogy szinte a menszesz elmaradásával egy időben teljesen megszűnt a szex utáni vágya.
„Előtte nagyon normális és egészséges volt a szexuális életünk a férjemmel, de ez hirtelen megszűnt – részemről. Akkoriban voltak a családban egészségügyi problémák, haláleset, lehet, ha ez is befolyásolt, nem tudom, de a szexuális étvágyam annyira hirtelen múlt el, hogy ha csókolózó párt látok, már attól is rosszul vagyok. Van bennem egyfajta undor, hogy „már megint nyalakodnak?” – nagyon közömbös lettem” – meséli Nóra, aki egyébként fiatalos lendülettel éli a mindennapokat, és bosszantja ez a dolog, hisz nem érzi magát olyan idősnek, hogy ebbe bele kellene törődjön.
Úgy gondolja, túl korán következett ez be, nem érzi, hogy ideje lemondania a szexről, vagy elfogadnia, hogy egy évben csupán egyszer-kétszer adózzon a kéjnek. Folyamatosan figyeli, elemzi magát, próbálja megtalálni a probléma gyökerét akár segítséggel, akár anélkül.
Abban biztos, hogy a párjával nincs baj, nem miatta ment el az étvágy, jó pár vele egykorú hölggyel beszélt a dologról, akik azt nyilatkozták, hogy velük is ilyesmi történt. Adtak tanácsokat, praktikákat javasoltak, mint pl. igyon kaporkivonatot, amit Nóra ki is próbált, de semmi változást nem észlelt. A gyógyszertárban is kért már segítséget, ahol nőknek való „étvágygerjesztő” tablettát adtak, de az sem használt. Volt idő, amikor Budapesten egy szexshopban is próbálkozott.
„Azelőtt soha ilyen meg nem fordult a fejemben, de megláttam a feliratot és bementem, ott lógtak a nagy műpéniszek, de azokra nem mertem nézni. Én valami gyógyszert, valami csodaszert kerestem, adtak is ilyen-olyan serkentőket, de azoknak sem volt hatásuk” – mondja Nóra, miközben arra a következtetésre jut, hogy egyre valószínűbb, pszichés ok lehet a probléma gyökere.
„Velem nem az történt, hogy kívánom a szexet, de nem vagyok rá képes, nekem egyáltalán nem hiányzik, nem érdekel már. Persze ennek ellenére próbálkozunk a férjemmel, eléggé ritkán, de van szexuális életünk, csak elég silány. Eljutok az orgazmusig is, de nagyon gyenge, mintha az agyamban leblokkolt volna valami.
Én ebbe nem törődtem bele, még mindig próbálkozom, hátha egyszer lesz hatása valamelyik bogyónak” – zárja a beszélgetést optimistán Nóra.
Kell-e élni szex nélkül?
Sz. Márta ötvenhárom éves, viszont már több mint nyolc éve annak, hogy a változókor első jeleit felfedezte.
„Mint a vonat, úgy ütött el a hír, hogy negyvenöt évesen elkezdődött a menopauza. Azt mondták az orvosok, hogy a stressz és a felgyorsult életmód, illetve az amúgy is rendetlen hormonháztartásom az oka. Belenyugodtam tehát, hogy ennek így kellett történnie” - mesélte. Márta elvált, Kézdivásárhelyen él és dolgozik, akkoriban stabil élettársi viszonyban élt egy nála néhány évvel fiatalabb férfival. „Tizennyolc után nem számít egy-két év korkülönbség, mondogattam magamnak. Ő akkor még negyvenéves volt, férfiasságába valójában akkor nőtt bele” - emlékezett vissza.
A nőgyógyászati vizsgálatok sora és a diagnózis után Márta fejében meg sem fordult, hogy a változókor szexuális tekintetben bármilyen változást hozna. Több éve élt már párjával, hetente kétszer, háromszor szeretkeztek.
„Fokozottan csökkent a libidóm, olyannyira, hogy az első időszakban fel sem tűnt. Mintegy év után eszméltem arra, hogy nógatnia kell, hogy két-három hetente rávegyem magam a szeretkezésre. Nem undorodtam a testiségtől vagy hasonló, csak egyszerűen nem volt már rá szükségem”
- magyarázta elmerengve. A szex hiánya frusztrációt és veszekedéseket szült, párja nem értette, hogy Márta számára többé miért nem fontos a szeretkezés.
„Szakítottunk, ez nyilvánvaló volt már a veszekedések kezdetekor. Egyszerűen nem tudtam megadni neki azt, amire fizikailag szüksége volt, holott érzelmi szintem számomra semmit sem változott. Sőt! Túltettem magam a helyzeten, szedtem az ilyenkor szükséges vitaminokat, táplálékkiegészítőt szereztem be és hozzáfogtam sportolni (kétnaponta kocogok), mert az emésztésem lelassult, és kezdtem hízni.
Gondoltam, megy ez szex nélkül is” - tette hozzá.
Eltelt egy év, és Márta betartotta az orvosok előírásait: egészségesen táplálkozott, sokat mozgott. A hiányérzet viszont maradt. „Az egyik, szintén elvált munkatársam többször is hívott vacsorázni, színházba. Sokszor visszautasítottam, gondolván, nem való nekem egy újabb kapcsolat, hisz nőként nem tudok nyújtani semmit: gyereket már nem szülhetek, és szexuálisan sem vagyok partner”. Aztán hónapok után végül csak beadta a derekát, és az első kávézásból újabb lett, majd jött a színház, a vacsora és az ágy.
„Ha egy romantikus film lenne ez, akkor most az következne, hogy Ővele oltári volt a szex, olyan, mint soha előtte, és felfedeztem igazi női énem... Hát, nem így történt. Az első kínos volt, a második már kellemes” - mondta mosolyogva.
Azóta is együtt élnek, Márta időközben megtanulta élvezni együttléteiket, bár bevallja: ez még nem az igazi.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Hogy az együttlét újra zavartalan legyen: amit a szexuális zavarokról tudni érdemes
A szexuális diszfunkció olyan pszichés zavar, ami megakadályozza a szexuális élet gyakorlását vagy élvezetét. Ezekről a problémákról a legtöbbünk számára kellemetlen beszélni, jellemzően alacsony önértékelést, frusztrációt és érzelmi válságot, szorongást és szégyenérzetet tapasztal meg az, aki ilyen gondokkal szembesül. Vannak, akik a szexuális élet megkezdésétől kezdve ilyen problémákat élnek át, mások esetében szerzett nehézségről van szó, ami egy bizonyos életszakaszban nehezíti meg a szexuális életet
