A vaginizmus során a hüvely külső harmadánál bekövetkező görcsös összehúzódások miatt a pénisz behatolása lehetetlen. Ez akár oda is vezethet, hogy a partnerek egyáltalán nem tudnak szeretkezni. A behatolás teljes ellehetetlenülése a vaginizmus legsúlyosabb esete. Ilyenkor a hüvelyi összehúzódás olyan erőteljes, hogy akár a nőgyógyászati vizsgálatot és a tamponfelhelyezést is megnehezíti, hiszen
a nő minden olyan tárgytól, eszköztől fél, ami egyfajta behatolással jár.
Az ilyen súlyos esetek hátterében többnyire valamilyen gyermekkori emlék, élmény húzódik meg, például a szüzesség elvesztésének fájdalmáról szóló korai beszámolók, esetleg szülést ábrázoló filmek túl korai nézése. Szintén ide sorolható, ha a nemi szervvel kapcsolatban a kislány valamilyen fájdalmat élt át egy betegség, sportolás vagy gyermekkori maszturbáció során. Ide tartozik az is, ha a gyermekek egymás nemi szervének felfedezése, pl. doktorosdi vagy papás-mamás játék közben megsértik a női nemi szervet.
A vaginizmus kevésbé súlyos esetei közül az egyik az, amikor a behatolás meg tud történni, de egyre görcsösebbé válik a hüvely izomzata, ami a fájdalom miatt ellehetetleníti az együttlétet.
Ez az állapot többnyire romló tendenciát szokott mutatni, mivel az együttlét során átélt fájdalom egyre súlyosbítja a félelmeket, és egyre inkább a behatolás kezdeti pillanatára tolódhat az akaratlan izomösszehúzódás.
A másik eset az, amikor a behatolás kezdetekor jelentkezik némi görcsösség és fájdalom, de az együttlét során ez eltűnik, és a szexuális aktus teljes mértékben kivitelezhető. Ez utóbbi a legjobb eset, mert ilyenkor néhány új technika bevezetésével, hatékonyabb előkészítéssel, kevésbé mély és erőteljes behatolással el tud tűnni az aktus kezdetén jelentkező görcsösség. A vaginizmus sokszor együtt jár az együttlét más szakaszainak a diszfunkcióival, de ez nem minden esetben figyelhető meg. Ha a szexuális vágy megvan, a gyönyörérzetet más módokon is el lehet érni, de természetesen a legtöbb pár vágyik a hüvelyi behatolásra is.
Szeretkezések közbeni fájdalmat a nők 20 százaléka él át időszakosan, de a vaginizmus csupán a női populáció 1 százalékára jellemző.
Az erre vonatkozó adatok ugyanakkor nem feltétlenül megbízhatóak, mivel azok a nők, akiknél ilyen nagy fokú az ellenállás a szexuális aktussal szemben, kisebb valószínűséggel jelentkeznek nőgyógyászati vizsgálatra is. Akik mégis rászánják magukat a kivizsgálásra, és képesek ezt végigcsinálni, az esetek többségében arról kapnak megnyugtató választ, hogy szervi szinten semmi akadálya nincs a hüvelybe való behatolásnak. Ilyenkor, vagy gátolt vizsgálat esetében a lelki tényezők feltérképezését támogató nőgyógyász szexuálterápiás kezelést javasol a páciensnek.
Alternatív megoldás lehet az intimtorna megtanulása és gyakorlása, hiszen ennek segítségével a nő megtanulja, hogyan engedje el akaratlagosan a hüvely körüli izmokat.
A legjobb hatást azonban a testi és a lelki szintű problémamegoldás közös alkalmazásával érjük el. A szexuálterápia során fel szoktuk tárni a szexuális előéletet, a tájékozottságot a témával kapcsolatban, a megjelenő félelmeket és szorongásokat. Többnyire szükséges a felvilágosítás, a szerelmeskedés szakaszainak- és az ebben megjelenő női és férfi különbségeknek a bemutatása és a szexuális technikák (pl. előjáték fontossága, pózok stb.) ismertetése is. A partner segítőkészsége, a szoros érzelmi kapcsolat elengedhetetlen a teljes terápiás folyamatban, hiszen a nőnek meg kell tanulnia bízni abban, hogy a partnerével való együttlét kellemes lesz.
A vaginizmus nagyon jó eredménnyel gyógyítható, a nők 90 százaléka képessé válik a terápia által teljes, fájdalommentes szexuális életet élni.
A folyamat során nagyon óvatosan jutunk el a nemi szervek manuális és orális kényeztetésétől (azaz a szexuális gyönyör megtapasztalásától) oda, hogy a behatolás is megtörténhessen.
A vaginizmus lelki okának gyökerénél az a tanult és kondicionált magatartás áll, ami a fájdalomtól és a sérüléstől való félelemből származik. A háttérben jelen lehet még általános szorongásos zavar is. Nagyon gyakran találkozom olyan fiatal felnőtt nőkkel vagy párokkal, akik szexuális felvilágosítás hiányában vagy értékrendjükből adódóan, szemérmességből tájékozatlanok maradnak a szexualitással kapcsolatban. Ilyenkor rengeteg tévhit, szorongás, zavarodottság jelentkezik. A szüzesség elvesztéséről szóló rémtörténetek rendkívül félrevezetőek, amennyiben egy amúgy is szorongó személyről van szó, és akkor is, ha nem volt alkalma valakinek hiteles információhoz jutni az első alkalom megélésével kapcsolatban.
A tapasztalatlan vagy türelmetlen partner szintén nagy károkat okozhat.
Ilyenkor többnyire a partner nincs tisztában azzal, vagy nem érdekli, hogy mennyire fontos a női test előkészítése a behatolásra. Ettől az első élmény fájdalmas és kellemetlen lesz, ami elegendő annak a félelemnek a beindulásához, ami aztán a hüvely falának izomzatában görcsös izomösszehúzódást eredményez. Itt is érdemes említést tenni a pornófogyasztás káros hatásairól, hiszen a fiatal férfiak ezeket nézve torz képet kapnak arról, hogyan kell a szexuális életben mindkét fél számára kellemes helyzetet teremteni.
A vaginizmus hátterében természetesen a gyermekkori vagy felnőttkori szexuális abúzus is állhat.
A vaginizmus kialakulhat fertőzések esetén, az attól való félelem miatt, hogy az egészségügyi állapot felerősíti a fájdalmat. Ez olykor racionális félelem, de nem minden nőgyógyászati problémával jár együtt a fájdalom megélése. Ugyanígy a változókori panaszok, pl. a hüvelyszárazság kapcsán is jelentkezhet félelem, ami akár egyfajta racionális vaginizmushoz vezet. Ezekből az esetekből látszik, hogy
a vaginizmus nem feltétlenül a szexualitásuk elején járó nőket érinti, hanem a tapasztaltabbakat is.
A diszpareunia a behatolás pillanatában érzett erős fájdalom, rendszerint nőknél, de olykor férfiaknál is előfordul. Ez esetben többnyire az előző fázisok megfelelően működnek, a fájdalom azonban a behatolás pillanatától vagy a hüvelyi izgatás során kellemetlenné teszi az élményt. Az esetek többségében a háttérben testi okok figyelhetők meg: gyermekszülés alatt szerzett fizikai traumák, gátvágás sebe, hüvelyi kórokozók, endometriózis, tumorok, ciszták. Ennek kapcsán nem mehetünk el szó nélkül az ún. „férjöltés” jelensége mellett. Ez az a nőgyógyászok által (remélhetőleg egyre ritkábban) alkalmazott eljárás, amikor a gátmetszést követően egy-két “extra” varrattal látják el az édesanyát, azzal a céllal, hogy továbbra is eléggé „szűk” maradjon. Több tucat nő nyilatkozott már arról, hogy ez a plusz varrat nem javította, hanem éppen ellenkezőleg, rontotta vagy ellehetetlenítette a szexuális életet.
Azzal, hogy egyre többen jelzik a plusz varrat testi és lelki egészségkárosító hatását, talán elérjük, hogy ne legyen olyan közkedvelt eljárásmód ez a szülések során.
Hacsak lehet, nyomatékosan jelezni kell a szülést vezető orvosnak, hogy az efféle beavatkozással nem értünk egyet. Ezt érdemes már szülés előtt tisztázni az orvosunkkal, ha tudjuk, hogy ő fog minket kísérni. Rosszabb esetben a vajúdás során akár a szülő nő, akár a férj is jelezheti, hogy nem szeretnék ezt a megoldást, amennyiben gátmetszésre kerül sor.
Kártékonyak lehetnek és fájdalmat okozhatnak továbbá a hüvelyöblítők, a fogamzásgátló zselék, az óvszer és a pesszárium gumija, az ondófehérjével szembeni allergia is.
Csak pszichológiai alapú diszpareunia nem jellemző, bár a szexuális bántalmazás hozzájárulhat a kialakulásához.
Amennyiben pszichés okokra vezethető vissza a fájdalmas együttlét, úgy ez többnyire a vágy és a készenléti szakasz problémájának tekinthető, hiszen a készenlét teljes vagy részleges hiánya fájdalmat okoz. Az egészségügyi okok kezelése mellett terápiásan arra biztatjuk a párt, hogy találják meg azokat a pózokat és technikákat, amelyekkel elkerülik a fájó területek ingerlését. Ugyanakkor mivel a fájdalmat okozó betegségek kezelése időbe telhet, ez fenntarthat pszichés gátoltságot a kliensben akkor is, amikor a fizikális probléma megoldódott, ilyenkor sem árt lelki támaszt keresni az örömteli szexuális élet visszaállításának érdekében.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
A női orgazmuszavar
Orgazmus során az egyén gyönyörérzete abból adódik, hogy az alhasban ritmikus izommozgások jönnek létre. Ez a férfiaknál az ondó kilövelléséhez vezet, míg a nőknél a hüvelyfal külső harmadának az összehúzódásához. A leggyakoribb női funkciózavar ebben a szakaszban az orgazmuszavar. Ilyen esetekben az orgazmus egyáltalán nem- vagy nagyon nehezen következik be. A nők 20-30 százalékánál fordul elő, menopauza előtt ritkábban (15%), ezt követően gyakrabban (35%).
