Egy felszabadult asztaltársaság témájaként, a pornófilmekben, a túlszexualizált reklámokban vagy éppen a romantikus tucatkönyvek lapjain előkerül a téma, ehhez képest az őszinte, valódi beszélgetések, a párkapcsolaton belüli odafigyelés és nyitottság önmagunk és a másik irányába, a szexuális ön- és társismeret már közel sem ennyire egyértelműen része a hétköznapjainknak. Pedig a
kutatások is alátámasztják, hogy a szexuális élettel való megelégedettség a jól működő párkapcsolat egyik alappillére, az általános jóllétünkre is pozitívan hat.
A kutatások ugyanakkor azt is láttatják, hogy az emberek többsége él át az élete során rövidebb vagy hosszabb ideig tartó szexuális problémát, zavart. A legtöbben ennek a terhét csendben, titokban hordozzák magukkal, nem mernek segítséget kérni, szégyellik magukat miatta, sőt, sokakban fel sem merül, hogy lehetne változtatni. Egyszerűen elfogadják a szexuális élet hiányát vagy nehézségeit. Lássuk tehát, hogy voltaképpen hogyan működünk mi nők, és hogyan a férfiak, ami a szexuális aktust illeti, miben térünk el egymástól, milyen alapismeretekkel kell(ene) rendelkeznünk a szexuális élettel kapcsolatban ahhoz, hogy gördülékenyebben és felszabadultabban éljük meg az életnek ezt a részét, és hatékonyabban felismerjük az esetleges problémákat.
A vágytól az orgazmusig
Minden szexuális együttlét öt szakaszból áll. Ezeket a szakaszokat már az ‘50-es évek elején leírta a szexkutatásairól híres szerzőpáros, Master és Johnson, ennek ellenére, sokan mind a mai napig nem ismerik, vagy nem vesznek tudomást az izgalmi görbe női és férfi sajátosságairól.
Az első a vágy és a szexuális irányultság szakasza. Ez a szakasz sokkal hamarabb kezdődik, mint ahogy azt képzelnénk, és csak minimálisan kötődik a hálószobához.
A napközbeni flörtök, elismerő egymásra pillantások, a dicsérő szavak, a rövid puszik helyett egy szenvedélyesebb csók vagy egymás megérintése a napi teendők közepette, mind-mind remek lehetőség a vágy elindítására. Ezek az apró gesztusok mindkét félnek megadják a lehetőséget a szexre való ráhangolódásra, előhívják a vágyat, és ha az udvarlás, flörtölés nem is csap át rögtön szeretkezésbe, úgy érezhetjük, hogy megfelelően előkészítettük a terepet egy későbbi szexuális együttléthez.
A következő szakasz a szexuális izgalomba kerülés szakasza.
Itt már komolyabb különbségeket észlelhetünk a női és a férfi oldalon. Ha nincs zavaró körülmény, a nő is vágyik a szeretkezésre, és elkezdődik egymás kényeztetése, akkor lassú, egyenletes emelkedés figyelhető meg a női izgalomba kerülés során. A férfi izgalmi állapot gyorsabban és meredekebben emelkedik. Tapasztalati szempontból ezt leggyakrabban úgy ismerjük fel, hogy a nő alig kezd el nedvesedni, míg a férfi már teljesen készen áll a behatolásra. A szeretkezés harmóniáját ekkor az segíti elő, ha a nő továbbra is megkapja a számára megfelelő stimulálást, miközben a férfi képes kontroll alatt tartani a saját izgalmát, és megvárni, amíg a nő számára is kellemessé válik maga az aktus. Ebben ideális esetben segít az, ha már összecsiszolódott párt alkotunk a kedvesünkkel. Ezért is fordul elő olyan gyakran, hogy az első szeretkezések – bár szenvedélyesek és tele vannak vággyal és izgalommal – mégsem mindig alakulnak teljesen felhőtlenül, hiszen még nem ismerjük a másik igényeit és szükségleteit. Később pedig abból adódhatnak problémák, ha a rutinszerű szex miatt nem figyelünk oda kellően az izgalmi állapot létrehozására.
A harmadik szakaszt platónak nevezzük. Ez egy igen kellemes szint, ami a nőknél szintén tovább tart, mint a férfiaknál.
Ilyenkor a stimulálás következtében – amely történhet már a behatolás révén vagy az előjáték során alkalmazott módon, kézzel, szájjal, esetleg eszközök segítségével – az izgalom állandósul. Mivel a plató szakasz végén következik be az orgazmus, ezen a szinten a férfinak tudatosan kontrollálnia kell az izgalmi állapotát, ha szeretné „bevárni” a partnerét.
A szexben már gyakorlattal rendelkező személyek érzékelik a következő szakasz, az orgazmus közeledését.
Ebben a rövid ideig tartó előrejelző időszakban még vissza lehet tartani az orgazmust, amennyiben az ingerlés abbamarad, de kell némi gyakorlat ahhoz is, hogy az izgalom ne essen nagyon vissza, hiszen akkor ismét hosszabb időre van szükség a csúcsra jutáshoz. Ha a plató szakaszának az előrejelző fázisában nem a megfelelő mértékű az izgalom fenntartása, annak két irányú következménye lehet. Az egyik az izgalom alábbhagyása, ami nőknél a nedvesedés visszaesését, férfiaknál a merevedés csökkenését jelenti. Ilyenkor érdemes újra fokozni a kényeztetést. A másik lehetőség, hogy az izgalom tovább fokozódik, és eljutunk a plató utolsó szakaszába, az elkerülhetetlenségi fázisba. Innen már nem tudjuk kontrollálni az izgalmi görbét, és bekövetkezik az orgazmus.
Az orgazmust követően még beszélünk az ún. elernyedési szakaszról.
A csúcspont elérése után a férfiaknál meredeken zuhan az izgalmi állapot, míg a nőknél hosszabban, egyenletesebben csökken. Így ebben a szakaszban is eltérő működést tapasztalunk. Ennek köszönhető, hogy a nők még orgazmus után is vágynak a simogatásra, összebújásra, míg a férfiak többségének ez nem igénye.
A női és férfi izgalmi görbe különbözőségei biológiai és hormonális alapúak, ez okozza az eltérő igényeket is. Éppen ezért egymás hibáztatása vagy a hallgatás helyett érdemes tudatosabban állni a különbségeink összehangolásához. Ebben elsősorban az segít, ha ismerjük a saját és a partnerünk testi igényeit. Jó, ha a szeretkezés közbeni jelzéseket is megfelelően reagáljuk le. Mindehhez persze időre, a partnerük iránti érdeklődésre, kommunikációra, a testi jelek megfigyelésére van szükség. Sok kísérletezéssel, játékossággal, rugalmassággal, olykor humorral juthatunk el odáig, hogy jól érezzük magunkat a szexuális együttlét során.
A megértés hatásosabb a győzködésnél
Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a társunk alapműködését számos dolog felboríthatja, ezért előfordulhat, hogy időről időre nem a megszokott módon reagál a kezdeményezésre, vagy a teste másképpen működik a megszokotthoz képest.
Egy stresszes munkahelyi időszak, egy veszteségélmény, egy konfliktus, amit nem sikerült rendezni, befolyásolja a szexuális étvágyat, a teljesítményt, az orgazmusra való aktuális képességet.
Ezért is tanácsolja a párterapeuták többsége, hogy a szexet ne az ágyban kezdjük, hanem egész nap hangolódjunk rá, tudjunk a partnerünk napi nehézségeiről, kérdezzük meg a napjáról, az otthoni teendőkből egyformán vegyük ki a részünket, az együtt töltött időben érintsük meg egymást, beszéljünk elismerően a társunkkal. Ha a kezdeményezésünket elutasítja a párunk, ismerjük fel, hogy ez nem a személyünk ellen szól, hanem az aktuális szeretkezés valami miatt nem esne jól neki. Ilyenkor lehetőleg tartsuk fenn az intimitást azzal, hogy meghallgatjuk, milyen nehézsége van a társunknak, legyünk mellette, öleljük át. A megértés sokszor hatásosabb a győzködésnél. Ha nap közben jól tudtunk egymáshoz kapcsolódni, és nincs más akadálya az együttlétnek, akkor jó, ha azt is tudatosítjuk, hogy a szeretkezés középpontjában az együtt töltött minőségi idő, a kényeztetés és az örömszerzés áll. Az orgazmus maga csupán kellemes végkifejlet, de nem cél. Ennek tudatában a teljesítménykényszerünk csökken, felszabadultabban tudunk egymásra figyelni, és a várakozásainknak megfelelően fog alakulni az együtt töltött idő.
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Szex és kommunikáció. Megy ez neked?
Szülői rábólintás kell ahhoz, hogy a gyermek szexuális nevelésen vehessen részt az iskolában. Sokan gondolják, hogy ez teljesen rendben van, de vannak, akiknek fenntartásaik is vannak. Mert például mi van, ha a szülő nemet mond, de közben otthon sem foglalkoznak a témával? Tudunk egyáltalán beszélni a szexről? (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)
