Kuriózum a 17. századi kézirat
Noha a legtöbb (székelyföldi) település templomának toronygombjában számítani lehet évszázados időkapszulákra, a Hargita megyei Farcád református templomának tornyában talált dokumentumokat 17. századi kézirat teszi egyedivé a térségben. Bár a templomot az 1960-as években is javították, akkor a toronygomb nem volt lehozva.
Háborús időkben az átvonuló seregek előszeretettel lőttek a toronygombokra,
a farcádit is több találat érte, így az esővíz is beszivárgott az időkapszulába. Emiatt az iratok igencsak megrongálódtak. Bevett szokás szerint pénzérmék, egyházi és világi elöljárók névsorai kerültek az időkapszulaként szolgáló bádoghengerbe, emellett az 1896-os milleniumi ünnepségek jegyzőkönyve és kiadványai. S ahogy lenni szokott, utolsóként bukkant elő a legrégibb, legjelentősebb irat: az egyik, 1800-as években elöljárói tisztséget betöltő egyházi tag megírta a családja történetét, és mellékelt egy 1679-től egészen 1689-ig terjedő leírást arról, hogy kik voltak a falu elöljárói.
’48-as hangulat a felsőboldogfalvi toronygombban
Felsőboldogfalván a Kárpát-medence, Udvarhelyszék és Felsőboldogfalva magyarságának 150 éves kordokumentumai kerültek elő néhány éve a felújítás alatt álló templom tornyának gömbjéből. Az 1869-ben elhelyezett időkapszula hiteles képet ad a ’48-as forradalom utáni hangulatról, a település egyházközségéről és iskolájáról, Udvarhelyszék elöljáróiról, az akkori magyar kormány összetételéről, ugyanakkor 18. századi pénzérméket és Kossuth-bankókat is rejtett a megtalált aprócska fémdoboz.
Felsőboldogfalva középkori temploma egyébként több szakaszban épült, déli fala, román-kori ablakaival a 12. századból való, de nyomon követhetőek rajta a gótika építési szakaszai is.
Az ősök üzentek Székelyudvarhelyen is
És nem csak a kis falvak nagy öröme egy-egy megtalált időkapszula: a belvárosi református templom építésének évében, 1781-ben, valamint 1862-ben, a torony felújításakor elhelyezett időkapszulákat találtak a székelyudvarhelyi református templom toronygombjában is. A kívül-belül csodásan felújított templom tornya évszázadokon keresztül őrizte az értékes kordokumentumokat, ám hogy konkrétan miket írtak az elődök a 18. századi iratokban, csak a restaurálási munkák után derül ki a történészek számára:
az 1781-es iratok ugyanis nagyon megrongálódtak.
A 19. századi iratok másolatait azonban visszahelyezték a torony gombjába, és a helyi református egyházközség jelenkori üzeneteit is hátrahagyták a magasban az utókor számára.
Aktuális helyzetjelentés Csehétfalváról
A csehétfalvi unitárius templom toronygombja szintén izgalmas időkapszulával örvendeztette meg nem sokkal ezelőtt a pici falu lakóit. Legutóbb ugyanis ötven éve fedték újra a csehétfalvi ferde tornyot, s az idősebbek még emlékeztek, hogy a toronygömb már akkor is 19. századi üzeneteket rejtett. Az 1888-as toronyújításkor elhelyezett emlékirat ugyan megrongálódott, de az ötven évvel ezelőtti zsindelyezés alkalmával hátrahagyott iratok sértetlenül megúszták az elmúlt évtizedek viszontagságait.
A mindössze 150 lelket számláló Csehétfalva, Erdély és a magyarság aktuális helyzete, valamint néhány világpolitikai információ került frissen az üvegpalackba, majd – a régi iratok másolataival együtt – az új toronygombba. „A falu munkaképes lakosságának nagy része állattenyésztéssel foglalkozik, 20 évvel ezelőtt szinte minden családnak volt szarvasmarhája, ma 9 családnak van összesen 130 darab, a ló vontatta szerszámokról traktorra tértek át,
7 ló van összesen a faluban, már senki nem vet gabonát, kevés földet szántanak,
a földek kaszálóként, legelőként vannak használva” – egyebek mellett ezt a (szomorú) számvetést is hátrahagyták az utódoknak.
És hogy mit kívántak a csehétfalviak az utánuk jövő nemzedéknek a 21. századi „palackpostában”? Hogy a következő felújítás alkalmával még több keresztény magyar ember állja körül templomukat. Szeressék egymást, éljenek békességben, szántsanak, vessenek, arassanak.
Megjelent a Nőileg magazin 2024. januári lapszámában.
korábban írtuk
Molnár-Bánffy Kata: Az élet akkor is érték, ha nélkülözés van
Első „címlaplányunk”, akinek a nagymamája hamarabb volt címlapunkon, mint ő maga, sok fronton harcoló kommunikációs szakember és több céget vezető vállalkozó, civil szervezetek aktív építője, a legtöbb munkája kapcsolódik valamiként Erdélyhez.
