Nem mindenki jut el idén sem a tengerhez, ám sokan vágyunk a csodás kékség élményére. Ha üdülőjegyet nem is tudunk adni olvasóinknak, a sós víz illatát, a végtelen látóhatár és a napfényes kikötők hangulatát remek olvasmányok révén próbáljuk megidézni.
Erdélyben évtizedek óta hagyománya van a néptánctáboroknak. Kiemelkedő helyet foglal el közöttük a Kallós Zoltán Alapítvány által, a Bánffy-kastély közelében, idén harmincharmadik alkalommal megszervezett válaszúti tábor.
Több mint húsz éve van jelen Temesváron, izgalmas, összetett személyiségeket alakít: volt már Ophelia, Sheila Franklin. Borbély B. Emília, a Csiky Gergely Színház művésze, a nőiesség sokféle árnyalatát képes megjeleníteni a színpadon és a hétköznapokban.
Talán a legszebb könyv, amit valaha olvastam. Ez a regény olyat művelt velem, amit továbbviszek. Immár örökké.
Nem is olyan régen Erdély megannyi fürdőhelye vonzotta az akkori Magyarország minden szegletéből a gyógyulni vágyókat. A fürdő nem csupán a gyógyulás helye volt, hanem közösségi tér, találkozóhely, a helyi identitás egyik fontos színtere.
Míg az Aradi Kamaraszínház saját produkciói provokatív, élvezeti színházat kínálnak, addig a meghívott előadások inkább a „nagyközönségnek” szólnak. Ez a kettős lét igazolta önmagát az elmúlt két évtizedben, és a kamaraszínház sikeresen működik.
Mit tennél, ha egyszer csak egy ember feküdne a udvarodon eszméletlenül? Befogadnád a házadba, és ellátnád, vagy esetleg kihívnád a rendőrséget? Megközelítenéd egyáltalán?
A streaming platformok széles, változatos választéka ellenére is van, amikor egyszerűen nincs, amit nézzen (ajánljon) az ember. Nyáron a mozik is takaréklángra kapcsolnak, ez a legjobb időszak elővenni valami nem túl újat, mégis üdítően frisset.
Cseke Ágnes tízévesen került a tánc szépséges és rögös útjára Budapestre, majd huszonhárom év után jött haza, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola balett-tanára. Hazatérni sokszor bátorság, és adott esetben a keskenyebb út vállalását is jelenti.
„A mese élőlény. A mese hatalom. A mese titok” – állítja Boldizsár Ildikó. Az emberiség öröktől fogva vonzódik a titkokhoz. Erről a titokról faggattuk a József Attila-díjas írót, mesekutatót, etnográfust, a Metamorphoses Meseterápiás módszer megalkotóját.
Miért van szükségünk élőszavas mesékre, történetmesélésre? Mi lesz a mesékkel a technológia előretörésével? A legsötétebb forgatókönyvtől nem kell tartanunk, mert velünk született történetéhséggel létezünk, mondja Bíró Erzsébet meseterapeuta.
Ezek a mai fiatalok… Nem lesz belőlük semmi… Mindig csak a kütyüzés, a szórakozás… Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Napi szinten halljuk, sőt gondoljuk ezeket, pedig a mi gyerekeinkről szólnak.
Különleges épületek, a történelem lenyomatai az udvarházak, belső tereikben mintha megállt volna az idő. A Háromszéki Kúriák Egyesülete pedig a tenni akarás megtestesítője: közösség, amely hiszi, hogy a múlt épületei a ma emberének is adhatnak valamit.
Szépsége és tehetsége mellett a Florin Piersic színművésszel kötött házassága emelte a népszerűségnek a kommunista kor körülményei között szinte felfoghatatlan csúcsaira. A Budapesten élő Széles Anna színművésszel beszélgettünk.
Búcsújárás címmel mutatják be pünkösd szombatján a hagyományainkat felelevenítő és a kisembereknek is tükröt tartó drámát, amely ízesen és derűsen mesél nemcsak a hitünkről, szokásainkról, de rólunk is, akik itt élünk, a Szűzanya lábánál.
Ha belegondolunk, hogy ezelőtt 75 évvel milyen feladatai, kötelességei voltak egy nőnek, milyen elvárásokat támasztott felé a társadalom, kicsit fellélegzünk, hogy nekünk talán már nem ugyanolyanok a körülményeink. Vagy mégis?
Valahogy mindig természetesnek vettem a skanzenek, azaz a szabadtéri néprajzi múzeumok létezését. Épp ezért nem is igazán múzeumokként tekintek rájuk – még akkor sem, ha múltunk egy szeletét mutatják be, kulturális, nemzetiségi sajátosságokat.
Az elmúlt években a pápaság intézménye, valamint a pápa személye kapcsán is született néhány olyan alkotás, mely vallási hovatartozástól, felekezettől függetlenül nézhető, élvezhető, érdekes.
Képzeljünk el egy lányt, aki a legjobb szeretne lenni kosárlabdában, ezért a tipikus kamaszkori örömöket feláldozva, az önállósulás talaján egyedül állva dolgozik nap mint nap az álmáért. Pályája szépen ível felfelé, ekkor rondít az életébe a leukémia.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.