Látta beáramlani a széksorok közé a film által elvarázsolt kolozsvári elit tagjait, a folyóiratok rettegett szerkesztőit, a közeli egyetem professzorait. A hóstáti gazdát és a vasárnapi kimenőjét töltő széki cselédlányt. A kommunizmust építő munkást és a több ezer egyetemistát. Látta az egymásba fonódó párokat – egyszóval szerelmek tanúja volt. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Kiskorában arról álmodott, hogy egyszer kitör a nyomorúságból, és másokon fog segíteni, mesélte Mága Zoltán, amikor erdélyi koncertkörútjának – a 100 templomi jótékonysági koncert című sorozat – egyik állomásán sikerült beszélgetnünk. Mint mondta, ezekkel a koncertekkel régi fogadalmának tesz eleget.
Mit tennénk, ha egy ünnepi pillanatban hirtelen azt mondanák nekünk, hogy az életünkből két perc van hátra, azután megáll az idő? Többek között erre az izgalmas kérdésre keresi a választ a Csíki Játékszín A gála című óévbúcsúztató előadása, melynek rendező-koreográfusával, Györfi Csabával beszélgettünk.
Bár elsőre megriadhatunk a regény méreteitől, minden oldala izgalmas, tele súlyos mondanivalóval, és korunk olyan nagy problémáira figyelmeztet, mint a kütyüktől való függőség, a gyerekekkel való bánásmód, az elhidegülés.
Nem filmkritikusként írom az alábbi sorokat, hanem mint színházi rendező, ebben az esetben mint egy mindennapi néző. Tehát vállaltan, az elkövetkező mondatokkal inkább egy színházi szempontból megközelített életérzést szeretnék tetten érni, ami talán Paolo barátunk univerzumának egyf&
Múlt hónapban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban.
A megérkezett, élő és forrongó művészet, valamint a biztosnak tűnő értékek intézményévé kíván válni a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ. Vezetője Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki nem mellesleg a marosvécsi kastély és a Kemény-birtok e
Baczó Tünde nevét főként azok ismerik, akik jártasak a mozgásszínház világában, de színészként is szerepelt néhány előadásban. A fiatal rendező-táncos-koreográfustól sokan tanulhatnak, ugyanakkor ő is folyamatosan fejlődni szeretne. Szavaival élve: az agya dolgozik ezerrel. Mindkettőnk szenvedélye a tánc, nem volt nehéz tehát r&
Arad az 1848–49-es vértanúk városa. Aki itt él, akarva-akaratlanul találkozik emlékükkel. Ha nem a családban, akkor az iskolában, a sajtóból vagy a közbeszédből ismeri meg a történetüket. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a helyi múzeumban őrzik az Aradon kivégzett tizenhárom honvédt&aa
Felkavaró! Hiába írtam le számtalanszor ezt a jelzőt korábban, nem jut megfelelőbb kifejezés az eszembe, amint itt ülök a számítógép előtt reszkető gyomorral. Igen, már megint holokauszttörténet, de meg kell mondanom, nem a szokványos fajtából.
Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket.
Bartis Attila: A nyugalom
Hol, melyik rész kavart fel ennyire? – kérdezte egy kedves barátom, amikor elmeséltem, hogy ez a könyv megríkatott. Most nem fogom Önöknek elárulni, kedves olvasók, de annyit mondhatok, hogy több ilyen rész is van benne, és végig tart a felkavaró hatása a regénynek. Kimondottan erős idegzetűeknek ajánlom!
Mesterséges intelligencia (MI), szuperintelligencia, szingleton... Kifejezések, amelyek többek között az evolúciót kutató tudósok fantáziáját mozgatják. Olyannyira, hogy a neves magyarországi tudós, Csányi Vilmos legújabb regényét ebben a témában írta.
Nem kellene már meglepődnöm azon, hogy mennyi fantasztikus kortárs írónk van, de mégis, az utóbbi időben egyre másra „jönnek” velem szembe, ismerősök ajánlják a műveiket, olvasok róluk, vagy csak valahogy a kezembe kerül egy újabb remek kötet. Ez a mostani is figyelemreméltó, méghozzá erdélyi származás&uacu
Ha nyár, akkor Szent László Napok – mondják ma már egyre többen a Partiumban, hiszen a június 18–26. között immár negyedik alkalommal megszervezett nagyváradi kulturális fesztivál bebizonyította létjogosultságát, és nem csak a város, hanem az egész térség ünnepévé nőtte ki magát. A szervezés hajr&aac
Középiskolásként punk zenét játszott, a kincses városban antropológia-szociológia szakon diplomázott. Volt újságíró és sajtószolga, irodalmi esteken stand up komédiás is. Több irodalmi díjat is bezsebelt, és ő a székely egypercesek atyja. Muszka Sándor Adriája elférne egy hegyi kalyibában. Székely, aki az i
Életvonal Erdély tenyerén – ezzel az alcímmel készített ismeretterjesztő dokumentumfilmet a székelyudvarhelyi operatőr-rendező, Jakab Ervin. Az egy esztendő alatt leforgatott film szubjektív hangnemben meséli el a Hargita havasaiból eredő folyó 221 kilométeres útját, a Kis-Küküllővel való, balázsfalvi egyesül&eac
Szász Lenke hétéves volt, amikor a pikkelysömör tüneteit észlelték rajta a szülei. Utólag azonban kiderült: a csaknem egész testét befedő, viszkető, piros foltokkal még mindig könnyebb együtt élni, mint azok szövődményeivel.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.
Erdélyben is egyre népszerűbbek a lovasrendezvények, valószínű, hogy ennek hatására is vált felkapottá a lovassport mint kikapcsolódás, illetve mozgásforma.
