– Már gyerekkorodban is énekeltél?
– Hogyne! Ha magamra voltam, akkor is az éneklés volt a kedvenc időtöltésem. A szomszédok mondták is, „csend van, Ildikó vagy beteg, vagy nincs itthon”. Édesanyám és Gyöngyi nővérem is szeretett énekelni, így én sem maradtam ki a sorból. Énekeltünk a mezőn – kapálás, szénacsinálás –, és otthon – takarítás, mosás, főzés közben – is, ha éppen kedvünk tartotta. Milyen jó is volt az... Családi mulatozásokkor viszont édesapám vezette az éneket, s ha véletlenül nem jutott eszébe valamelyik dal szövege, mindig szólított: „leányka, állj ide, segíts!”.
– Hogyan alakult az életpályád? Tudatosan választottad ezt az utat?
– Gyerekkorom mindennapjai nagyon meghatározták az életpályámat. Onnan hozom magammal a népdal és a néptánc iránti kötődésem. Kamaszodó lányként, látva a szüleim szép táncát, hallva éneklési módjukat, érzékeltem a táncházmozgalom erejét. Hagytam magam sodródni az árral. Szülőfalumból, Székelyderzsből 14 éves diáklányként bekerültem Székelyudvarhelyre, a Tamási Áron Gimnáziumba, az itt eltöltött négy év táncházas, „venyigés” élményei erősítettek meg abban, hogy a néptánc, a népdal és a népzene az én imádságom.
– Kamaszként sem ragadott el a hév másfelé?
– Nem. Érettségi után a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együtteshez kerültem mint népdalénekes és néptáncos. Képzeld, ennek a szüleim egyáltalán nem örültek! Pedig az itt eltöltött tíz év szintén meghatározta a szakmai életem. Itt tudatosult bennem, hogy számomra már életforma az éneklés és táncolás. De mivel szerettem volna rendes, normális családot alapítani, tudtam, hogy át kell alakítanom a szakmai életemet. Tanítottam iskolai tánccsoportoknál, így ez is erőt adott ahhoz, hogy házasságkötés után nem hivatásos táncosként és énekesként tevékenykedjek, hanem mint néptánc- és népdaloktató éljem a szakmai mindennapjaimat.
– Hogyan használod fel az oktatásban a művészi kreativitásod?
– Népszokásaink, néptáncaink, népdalaink mára már sajnos elvesztették azt a fajta funkciójukat, amiért létre jöttek. A világ fejlődik s ez rendjén is van, nekünk meg arra kell nagyon figyelni, hogy ezeket a népi hagyatékokat úgy örökítsük át fiataljainknak, hogy érthető, szerethető, életüket, mindennapjaikat erősítő lelki kenyér legyen.
– Őrzöd a gyerekkorból hozott értékeket?
– Azok a hagyományok bennem is átértékelődtek. Nagyot változott a világ, vele együtt én is. Nyilvánvaló, hogy mind fontosak még most is számomra. De inkább úgy élem meg őket, mint kapcsolódást a múltamhoz, hogy tudjam hol a helyem a jelenben. És természetesen minta a jövőmre nézve.
– Az éneklés mellett mi a szenvedélyed?
– A tornázás ritkán marad ki a mindennapjaimból. De imádok verseket olvasni, családi filmeket nézni, a férjemmel kettesben lovagolni, zenét hallgatni, a családommal együtt főzni, Dorka lányommal nagyokat beszélgetni.
– Férjeddel mindketten művészek vagytok... (Mihály Pál szintén néptáncoktató, zenész, hangszerkészítő – szerk. megj.) Két dudás egy csárdában?
– Mi jókor, jó időben keltünk egybe. Mindketten tudjuk és érezzük azt, hogy mikor, kinek hol a helye, és tisztelettel elfogadjuk egymást. Természetes, hogy vannak vitáink, de ha nem lennének, nem tudnánk fejlődni és erősödni.
– Néptáncolsz, népdalokat gyűjtesz, népdalénekes vagy, zenekarban énekelsz, iskolában tanítasz, rendezvényt szervezel. Leírni is sok... Pihensz is néha?
– A válasz egyszerű: én egy aktív, tenni vágyó típusú nő vagyok. De mindez nem elég, ha nincs melletted egy olyan élettárs, férj, mint az én párom. Mindezt nélküle nem tudtam volna megvalósítani. Mi nem csak házastársak, hanem munkatársak is vagyunk. A legjobban az pihentet, ha itthon, a kapun belül a magam csendességében lehetek. De csodásan el tud lazítani a tenger közelsége is. Ha viszont minderre nincs kellő alkalom, akkor az is fel tud tölteni, hogy felidézem a csillogó vidámsággal teli tekinteteket.
István Ildikó 2007-ben csatlakozott a Folker együtteshez mint népdalos és táncházvezető, a zenekar „Kecsketánc” című zenés-táncos kiadványa kapcsán. Így fonódtak össze, és így lett belőlük „István Ildikó és barátai”, amikor Ildikó fellépésein szerepelnek. Ildikó a zenekarral 2013-ban adta ki első lemezét „Utamra indulok” címen, amely udvarhelyszéki dalokat tartalmaz. 2019 őszén pedig megjelent egy új, zenés-mesés kiadványuk „Eszes Gyurka és az ezmók” címmel, a Folker együttes neve alatt.
Cikkünk a Nőileg magazin 2020. októberi számában jelent meg.
Fotó: Kristó G. Hunor
korábban írtuk
A tulipános ház – István Ildikó és Mihály Pál otthonában jártunk
Ennek a háznak egyedi stílusú kapuja van, nem szokványos székely motívummal: első tartóoszlopán az asszony a tulipánnal, a másodikon a férj a hegedűjével, a harmadikon pedig a ló. Jól szimbolizálják mindazt, amit István Ildikó és Mihály Pál, a sepsiszentkirályi művészházaspár képviselnek. Óhatatlanul feltevődik bennünk a kérdés: milyen lehet az a ház belülről, melynek portája ily díszes. (Cikkük a 2020-as Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
