ARCHÍV Nagyálmos Ildikó: „Az ökörnyálban is meglátom a szépet”

Félmozdulattal költ Papírtájat, Panna-verseket a Lábujjhegyen túl. Erdélyi gyerekek ezreinek ő A Költő. Tizenöt éve közöl a Napsugár és Szivárvány gyermeklapokban, újságíróként a vidék a kedves terepe. Nagyálmos Ildikóval boroztunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi lapszámában jelent meg.)

Első versére hétévesen Fodor Sándortól, Csipike szülőatyjától kapott dicséretet, kézzel írt levélben biztatást. Gyerekkora legfőbb élményeként emlékezik rá. Kamaszként kocsmai szalvétákra, cigarettás dobozokra jegyezte gondolatatait. „Azt hittem, költő vagyok, és ezt el is játszottam, drámaian, mély érzelmekkel” – meséli a tini évekről. A nagyváradi sajtókollégium tovább fokozta az írás iránti szenvedélyét. Itt ismerkedett meg a váradi költőkkel, írókkal, Gittai István itt közölte első versét a helyi napilap irodalmi rovatában. Innen Temesvár, majd Arad következett, ahol szintén megismerkedett azokkal a kiváló íróemberekkel, akikről talán keveset hallottunk, mert sosem kerültek be az irodalom vérkeringésébe. Anavi Ádám kilencvenhat évesen minden nap felkereste a magyar napilap szerkesztőségében, ahol jókat beszélgettek az élet dolgairól.

„Valahogy elkerültük egymást Kolozsvárral, ahol a nyüzsgőbb irodalmi élet zajlott, de azért a periférián is belebotlottam azokba, akiknek fontos volt a vers. Ennek ellenére mindig szükségét és hiányát éreztem egy olyan társaságnak, akikkel irodalomról, költészetről tudtam volna társalogni.

Nagyváradi éveimre szívesen emlékszem vissza, sajnos azok a barátaim, akiknek sokat köszönhetek, már mind átköltöztek a túlsó világba. Az első önálló verseskötetemet Nikolits Árpád adta ki Budapesten, az álmos nevet pedig Kinde Annamáriától kaptam, akit büszkén fogadtam el keresztanyámnak”.

Nagy találkozások példaképekkel

„A komolyabb irodalmi élet számomra Aradon kezdődött az Irodalmi Jelennél, 2003 körül. Böszörményi Zoltán főszerkesztő irodalmi találkozókat szervezett, bejártuk Magyarországot, hírét vittük az erdélyi irodalomnak. Olyan kortárs írókkal találkoztam, akikről álmodni sem mertem: Faludy Györggyel például több alkalommal is borozhattam” – meséli.

És mi is jó bort kortyolgatunk Ildikó gyönyörű parasztháza tornácán, mellettünk ropog a tűz.

„Alapvetően optimista vagyok, de ebben a nagy boldogságkeresésben mindig szerettem szenvedni. Ez nem igazi szenvedés, hanem amolyan érzelmi játék, ami alkotásra ösztönöz.

Mindig bíztam magamban, tudtam, hogy merre kell mennem, de majd utólag derül ki, hogy jó utat választottam-e. Mondtam is a lányomnak minap, hogy én úgy szeretem az őszt, erre ő: ó anya, te minden évszakot úgy szeretsz! És tényleg, túlzottan romantikus vagyok, az ökörnyálban is meglátom a szépet…” – mondja mosolyogva.

A Napsugártól a Kalákáig

„Panna lányom születése, illetve Panna első könyve megjelenése után kért fel Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője, hogy küldjek gyerekverseket. Közel 15 éve küldöm, havonta kettőt, megszakítás nélkül. Nagyon fontos volt nekem már az elejétől, hogy a Napsugárban publikáljak, épp amiatt, hogy tudtam, mit jelentett nekem gyerekként a lap” – meséli. Verseit beválogatták a 3. osztályos tankönyvbe és iskolai munkafüzetekben is szerepel, ugyanakkor a Kaláka is énekli, a Panna-versekhez pedig Orbán Ferenc írt muzsikát. Nemrég a Misztrál együttes frontembere, Heinczinger Mika és Ferenczy György vették fel hanglemezre egyik megzenésített versét.

Azért írok, mert boldoggá tesz

Ildikó – jelenleg a Hargita Népe újságírójaként – a vidék szerelmese. „Váradon az akkori főszerkesztőm, Dénes László ránézett a térképre, kiszúrt egy települést és elküldött riportot írni. Húszévesen autóstoppal bejártam a magyarlakta településeket a Partiumtól föl Máramarosig, Kalotaszeget, a Bánságot, aprópénzzel a zsebemben. Riportokat írtam, hazaszeretetből. Ma is ugyanazt csinálom, csak itthon.

Imádom a falusi embereket, rengeteg érdekes téma van vidéken, amivel érdemes foglalkoznia az újságírónak.

Ezt a szakmát csak fanatikusan lehet űzni, másképp nem érdemes. A munkámban is azt keresem, hogy jól érezzem magam, és azok is, akikkel találkozom, akikről írok. Hiszem, hogy kölcsönösen adunk egymásnak. Azért írok, mert boldoggá tesz. Több ezer riportot, újságcikket írtam huszonkét év alatt, ami remélhetőleg nem csak az én örömömet szolgálta.”

A kert a kikapcsolódás

Szenvedéllyel ír, de ugyanúgy süt-főz, kertészkedik, tesz-vesz a saját portáján. Mint mondja, számára a kert kikapcsolódás. „A szüleim arra neveltek, hogy nem létezik lehetetlen, hatalmas önbizalmat tápláltak belénk, és ezért sok esetben nem vagyok képes segítséget elfogadni. Ha tehetem, mindent én oldok meg a kerékcserétől a fametszésig. Amit ésszel nem tudtam megoldani, azt megpróbáltam erővel” – mondja kacagva. Szavait két macska dorombolása kíséri, s a pattogó tűz békésen melegíti a hűvös őszi éjszakát. Színtiszta romantika.

Fotó: Csedő Attila

korábban írtuk

Zsigmond Emese főszerkesztő: „Egész lényemet átjárja a Napsugárnál végzett munka”
Zsigmond Emese főszerkesztő: „Egész lényemet átjárja a Napsugárnál végzett munka”

Gyerekek generációival szerettette meg az olvasást, és biztosít minőségi olvasnivalót ma, a digitális bennszülöttek korában is a Napsugár és a Szivárvány folyóirat. „Ez a hivatásunk, a feladatunk, az életünk” – összegzi a szerkesztőségben zajló alkotómunka lényegét Zsigmond Emese leköszönni készülő főszerkesztő. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi lapszámában jelent meg.)