Első versére hétévesen Fodor Sándortól, Csipike szülőatyjától kapott dicséretet, kézzel írt levélben biztatást. Gyerekkora legfőbb élményeként emlékezik rá. Kamaszként kocsmai szalvétákra, cigarettás dobozokra jegyezte gondolatatait. „Azt hittem, költő vagyok, és ezt el is játszottam, drámaian, mély érzelmekkel” – meséli a tini évekről. A nagyváradi sajtókollégium tovább fokozta az írás iránti szenvedélyét. Itt ismerkedett meg a váradi költőkkel, írókkal, Gittai István itt közölte első versét a helyi napilap irodalmi rovatában. Innen Temesvár, majd Arad következett, ahol szintén megismerkedett azokkal a kiváló íróemberekkel, akikről talán keveset hallottunk, mert sosem kerültek be az irodalom vérkeringésébe. Anavi Ádám kilencvenhat évesen minden nap felkereste a magyar napilap szerkesztőségében, ahol jókat beszélgettek az élet dolgairól.
„Valahogy elkerültük egymást Kolozsvárral, ahol a nyüzsgőbb irodalmi élet zajlott, de azért a periférián is belebotlottam azokba, akiknek fontos volt a vers. Ennek ellenére mindig szükségét és hiányát éreztem egy olyan társaságnak, akikkel irodalomról, költészetről tudtam volna társalogni.
Nagyváradi éveimre szívesen emlékszem vissza, sajnos azok a barátaim, akiknek sokat köszönhetek, már mind átköltöztek a túlsó világba. Az első önálló verseskötetemet Nikolits Árpád adta ki Budapesten, az álmos nevet pedig Kinde Annamáriától kaptam, akit büszkén fogadtam el keresztanyámnak”.
Nagy találkozások példaképekkel
„A komolyabb irodalmi élet számomra Aradon kezdődött az Irodalmi Jelennél, 2003 körül. Böszörményi Zoltán főszerkesztő irodalmi találkozókat szervezett, bejártuk Magyarországot, hírét vittük az erdélyi irodalomnak. Olyan kortárs írókkal találkoztam, akikről álmodni sem mertem: Faludy Györggyel például több alkalommal is borozhattam” – meséli.
És mi is jó bort kortyolgatunk Ildikó gyönyörű parasztháza tornácán, mellettünk ropog a tűz.
„Alapvetően optimista vagyok, de ebben a nagy boldogságkeresésben mindig szerettem szenvedni. Ez nem igazi szenvedés, hanem amolyan érzelmi játék, ami alkotásra ösztönöz.
Mindig bíztam magamban, tudtam, hogy merre kell mennem, de majd utólag derül ki, hogy jó utat választottam-e. Mondtam is a lányomnak minap, hogy én úgy szeretem az őszt, erre ő: ó anya, te minden évszakot úgy szeretsz! És tényleg, túlzottan romantikus vagyok, az ökörnyálban is meglátom a szépet…” – mondja mosolyogva.
A Napsugártól a Kalákáig
„Panna lányom születése, illetve Panna első könyve megjelenése után kért fel Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője, hogy küldjek gyerekverseket. Közel 15 éve küldöm, havonta kettőt, megszakítás nélkül. Nagyon fontos volt nekem már az elejétől, hogy a Napsugárban publikáljak, épp amiatt, hogy tudtam, mit jelentett nekem gyerekként a lap” – meséli. Verseit beválogatták a 3. osztályos tankönyvbe és iskolai munkafüzetekben is szerepel, ugyanakkor a Kaláka is énekli, a Panna-versekhez pedig Orbán Ferenc írt muzsikát. Nemrég a Misztrál együttes frontembere, Heinczinger Mika és Ferenczy György vették fel hanglemezre egyik megzenésített versét.
