Elbeszéléskötet volt az első, amit tőle olvastam, aztán több regény következett, ez a kis kötet pedig újfent csodálattal töltött el. Ljudmila Ulickaja korunk egyik legjelentősebb írója, aki méltán vehetné fel a versenyt a nagy klasszikusokkal, már ha versenyre kellene kelni. Szerencsére nem kell. Az olvasó kedvére válogathat, tobzódhat a szebbnél szebb olvasmányok között, és engem határtalan örömmel tölt el, hogy napjainkban is léteznek ilyen „óriási” írók.
A lélek testéről két ciklusból áll, az első a Barátnők címet kapta, amelyben a legkülönbözőbb karakterű nőket ismerhetünk meg.
Egy leszbikus pár történetével kezdődik az elbeszélések sora, akik rendkívül szeretik egymást sok év együttélés után is, egyikük azonban halálos beteg, és a végső dolgait intézi a párja segítségével.
Az elbeszélésből megtudjuk megismerkedésük, házasságkötésük részleteit is, de leginkább az derül ki számunkra, hogy milyen emberek a szereplők. Ulickaja legnagyobb erőssége ez, a karakterábrázolás.
Az elbeszélésekben jelen van a barátság, a szerelem, az anya-gyermek kapcsolat, a rokoni érzések, a leghangsúlyosabb fogalom azonban a halál, az elmúlás. Az írónő maga 77 éves, tehát nem csoda, hogy ezek a dolgok foglalkoztatják, és oly nagyon szépen tud írni róla, olyan természetességgel, amiből egyértelműen kiérződik, hogy a halál az élet szerves része, és nem valamiféle gonosz megtestesülése.
A második ciklusban, amely A lélek testéről címet viseli, tovább megy, hogy a halál nem a vég, hanem valaminek a kezdete. Mágikus, természetfeletti jelenetekkel ábrázolja, a szereplő jelleméhez igazítva azt a véget, ami nem is annyira végleges: a fotográfus Tolik kilép az életből, bele a fotókeretbe, és eltűnik a hegyek között, a kizárólag almát fogyasztó Szonya pillangóként folytatja a földi élet utáni létet, és így tovább. Érdemes felfedezni ezeket a csodálatos jeleneteket, megismeri a szereplőket a maguk egyszerűségében és/vagy kiválóságában.
A kötet címe esetleg ismerősen csenghet azoknak, akik látták a Testről és lélekről című magyar filmet, amelyben Morcsányi Géza játssza az egyik főszerepet, ugyanaz, aki Ulickaja több könyvét is fordította, beleértve jelen kötetet is, és igen, van egy pár jelenet, ami hasonló a filmbélihez...
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Élmény – Szabó T. Anna: Határ
Bármerre jártam utazásaim során, sehol nem tudtam elképzelni, hogy ott éljek, hátrahagyva mindent és mindenkit, ismerős, szívhez nőtt helyeket, embereket, a jól ismert életet. Esetleg talán úgy, hogy egy szélvihar felkapná a szeretett kisvárosomat a családommal, barátokkal együtt, és szépen elhelyezné egy olyan helyen, ami a szívem csücske lett egy másik országban.
