Kikért rajongott a 20. század második évtizedében Budapest? Hogyan indult világhódító útjára Kodály és Bartók? Mit köszönhet a magyar színház és filmgyártás Janovics Jenőnek? E havi Deszkánkon hozzájuk repülünk vissza az időben. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
El kell ismerni, van ebben a vállalkozásban egy kis székely virtus, egy mégazértis, de a kihívás nagyszerűsége csak növeli azt a lelkesedést és elszántságot, amivel a megálmodók, producerek, alkotók nekiláttak e feladatnak – mondja a kezdeményezésről a rendező, Orza Călin. Azt is elárulta, hogy főleg a női szerepek iránt volt nagy az érdeklődés. (Cikkünk rövid válatozata a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Legyen bár az ember hagyománytisztelő vagy sem, öreg vagy fiatal, az év első napja sokunk számára különös, megfoghatatlan jelentőséggel bír. Korok és kultúrák iktattak be különböző, a régi és új közötti választóvonalként szolgáló, dátumhoz kötött eseményeket, amelyektől a megújulást remélték, azt, hogy ami jön, „jobb” lesz, és ami megy, magával viszi a „rosszat”. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
A felnőtteknek talán több lehetőségük van a feltöltődésre, már akinek a kulturális kikapcsolódás ezt is jelenti. Színházak, kiállítások, előadások kerültek online térbe, jobb időkre várva ajánljuk alábbiakat decemberben. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin decemberi számában jelent meg.)
Decemberben is akad néhány kultúrcsemege a gyerekek számára, amiért érdemes lesz őket a képernyő elé ültetni. Akik szeretik a bábjátékokat, azok duplán örülhetnek. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin decemberi számában jelent meg.)
Szülők mindnehonnan, gyerekeiteknek ajánljuk novemberben és nemcsak! (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin novemberi számában jelent meg.)
Novemberi magazinunk kulturkínálója is megkurtítva, akár mindennapi lehetőségeink. Még így is van szerencsére, akik a virtuális térben igyekeznek némi szellemi táplálékot nyújtani. Emellett könyveket továbbra is írnak, ne sajnáljunk hát időt és pénzt áldozni rájuk, ugyanis önmagunkért tesszük. Kultúrálódjunk! (Összeállításunk a 2020-as Nőileg magazin novemberi számában jelent meg.)
Az aktfotózás sokat vitatott téma a művészvilágban. Vannak, akik pusztán pucérkodásnak, magamutogatásnak ítélik meg, míg mások a legtökéletesebb alkotás, a női test szépségének megörökítését látják benne. Ez utóbbi kategóriába sorolható Jakab Tibor marosvásárhelyi fotográfus is, aki eddig mintegy négyszáz nőről készített aktképeket. (Cikkünk a 2018-as Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
Mindenki itthon nyaral – legalábbis a legtöbben, tehát erre kell most gombot varrni. Mit csináljon a gyerek, hova menjen a család? Néhány ötletet összegyűjtöttünk, szerintünk találtok itt inspirációt.
Tíz éve egy kiállítás megnyitóján találkoztam vele először. Ha valahol felbukkant, attraktív külsejével, kisugárzásával, elképesztő stílusérzékkel összeválogatott öltözetével minden tekintetet magára vont. Úgy tűnik, mintha szándékosan kerülné az éppen divatos trendeket, a szecessziós gyöngysorok, a csipkebetétek vagy éppen a századelő divatját idéző kiegészítők egyedivé teszik megjelenését. Igyekeztem a közelébe férkőzni, hogy ellessek néhányat női praktikáiból. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztus
Aki eleget sétált az élet utcáin, tudja: vannak olyan helyek a labirintusban, ahonnan az ember egyszerűen nem akar – vagy hazugságalapú indoklással – nem tud odébbállni. Nem természetes dolog ez. De ezek a helyek sem feltétlenül természetesek.
Minden mese tanít valamit önmagunkról, másokról, a világról, ha megértjük az üzenetét – vallja a sepsiszentgyörgyi Szabó Enikő mesemondó és meseterapeuta, aki a Mutass jó példát! Újrakezdés programunkban néhány estére jókedvre derít meséivel.
Talán soha nem ismeri meg a világ Marilyn Monroet a székelyföldi származású fotós, André de Diènes, azaz Ikafalvi Dienes Andor György nélkül. És sikerei ellenére talán soha nem lesz világhírű Dienes, ha nem hozza össze a sors a „szexi, földre szállt angyal”-lal. De hogyan találkozhat egy kézdivásárhelyi fiatalember egy dívát rejtő gyári munkásnővel Kaliforniában? Hogyan lesz a találkozásból mély, egész életre szóló barátság? (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában olvasható.)
Regényekből, kosztümös filmekből ismerjük őket. Ki ne álmodozott volna macskakövön kopogó lovaskocsiról, etikett szerinti diszkrét udvarlásról, netán arról, hogy a szomszéd fiúról kiderül: grófi család egyetlen leszármazottja. Erőfeszítésbe kerül belegondolni, hogy van olyan ember ma, aki számára mindez realitás. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Meséket játszik, mesékben él Csernik Pál Szende, a Lábita színház megteremtője, székely mesemondó. Bábokat húz a kezére, lábára, kalapot kerekít fejére. Zöld rokolyája hol erdő, hol mező. Mesemagot ültet a lelkekbe, hogy azok aztán égig érő mesefává terebélyesedjenek aprók és nagyok örömére. Hittel és alázattal adja tovább a csudás történeteket, amikkel otthon, háromszéki szülőfalujában feltarisznyálták. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Magyar nagyjátékfilmként elsőként debütál az interneten Hajdu Szabolcs legújabb alkotása, a Békeidő. A Nőileg magazin 2018. májusi címlaposa, a marosvásárhelyi származású Török-Illyés Orsolya producere és egyik főszereplője is a nagyrészt Kolozsváron forgatott filmnek.
Nem igazán szeret interjút adni, mégis szinte minden mondatához kedves mosolyt társít. Orendi István öt éve vezeti gyakorlatiasan és szerény alázattal az Udvarhely Néptáncműhelyt, s a hatalmas sikernek örvendő Erdélyi Táncháztalálkozók szervezése révén ma már talán azok is ismerik őt, akik nem feltétlenül a népzene és a néptánc szerelmesei. Tervekről és küldetésről, valamint az újonnan alakult Hagyományok Háza hálózatról kérdeztük. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Tartogat figyelemreméltót a március, aki csempészne a mindennapjaiba egy kis kultúrát, innen is válogathat.
Képzeljünk el egy lányt, aki a legjobb szeretne lenni kosárlabdában, ezért a tipikus kamaszkori örömöket feláldozva, az önállósulás talaján egyedül állva dolgozik nap mint nap az álmáért. Pályája szépen ível felfelé, ekkor rondít az életébe a leukémia.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.