Bármerre jártam utazásaim során, sehol nem tudtam elképzelni, hogy ott éljek, hátrahagyva mindent és mindenkit, ismerős, szívhez nőtt helyeket, embereket, a jól ismert életet. Esetleg talán úgy, hogy egy szélvihar felkapná a szeretett kisvárosomat a családommal, barátokkal együtt, és szépen elhelyezné egy olyan helyen, ami a szívem csücske lett egy másik országban.
Na most hadd meséljek nektek egy szegény ember három fiáról, akik egyszer ettek, kétszer nem. Szóval, szegényebb volt ez az ember a templom egerénél is, s egy nap azt mondta fiainak: – Most aztán már menjetek, ki merre lát! Nem tudlak titeket többet tartani.
Amikor Norvégiában jártam, az egyik legszebb élményem a gyönyörű táj volt. Jártam tengerparton, hegyen, völgyön, csodáltam tavakat, gyors sodrású folyókat és rengeteg erdőt, fenyveseket, amelyek sziklákon nőttek.
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy dervis, aki épp egy tó partján meditált, amikor meghallotta, hogy a tó másik oldalán egy másik dervis teli torokból énekeli: „ah jah hoo, ah jah hoo...” Mivel a szokások szerint a kántálás szövege „jah hoo” volt, az első dervis aggódni kezdett, hogy a másik csak az idejét és az erejét vesztegeti a hatástalan dal miatt.
Volt egyszer egy szegény embernek három fia. Mindig azt mondogatta nekik, igyekezzenek minél több dolgot megérteni, megismerni, megtapasztalni, hogy arany helyett a józan ész, jószágok helyett az éberség és a leleményesség legyen a gazdagságuk, mert akkor mindig tudnak boldogulni.
Volt egyszer egy király, s annak egyetlen egy leánya. Gyönyörű szép királykisasszony volt, de olyan nyelves, hogy senki megközelíteni se tudta a szájasságban.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szabó. Ez a szabó olyan ügyesen szabott és varrt, hogy hét határban nem akadt párja. Híre a királyhoz is eljutott, így hát idővel királyi szabó lett belőle.
Ötvennyolc éve halt meg Kodály Zoltán, zenepedagógiája azonban ma is „A” magyar módszer. A világhírű zenetudós álmát, hogy a muzsika valóban mindenkié legyen, két évtizede éve próbálja valóra váltani a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar.
Miközben a Woodstock fesztivál szervezői javában készültek a hippi-korszak legnagyobb zenei eseményére, mely 1969 augusztusának harmadik hetében zajlott, Los Angeles egy békés villanegyedében meggyilkolták Roman Polanski feleségét. A várandós Sharon Tate-t Charles Manson „hippi vezér” követői végezték ki brutális kegyetlenséggel. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)
Nem egészen öt éve igazgatja a sepsiszentgyörgyi román színházat, a TAM-ot, és számos visszhangos projekt, teljesítmény van mögötte. Többek között az, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar közönséget is bevonzotta a román színház előadásaira: repertoárra tűzött kétnyelvű előadásokat, hozzányúlt a Trianon témához, magyar feliratozással játszanak több előadást. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)
Meggyőződéssel állítják ma is egyesek, hogy a világ tévedésben van: Elvis Presley, a Király igenis él! Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az Elvis-imádatnak kultusza van, a világon számtalan Elvis imitátor ténykedik és él meg az imidzsből. Tehát mondhatjuk azt, a Király tényleg halhatatlan. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)
Ilyen bizonytalan időkben, mint most, lehetünk tudatos filmfogyasztók is, pozitív érzelmeket, bátorító, megmosolyogtató történeteket keresve. A 2015-ös Danny Collins (rendező: Dan Fogelman) című zenés film épp egy ilyen alkotás, egy önmagát kereső férfi, egy apa története sok érzelemmel, jó zenével. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)
Számtalan könyvet írtak már a holokauszt témájában, és azt gondolná az olvasó, hogy nincs új a nap alatt. Mégis, dr. Eger története, ami személyes élményein alapszik, más szemszögből közelít a témához, méghozzá a gyógyulás szemszögéből. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Az új-zélandi Taika Waititi legújabb filmje egy szép, elgondolkodtató történet háborúról, kapcsolatokról és arról, hogy hogyan lehet megélni, átélni, átvészelni a nehéz helyzeteket. (cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Amit nem nevezünk meg, nem is létezik, írja Mithu M. Sanyal a női nemi szerv orvosi, mitológiai, néprajzi, irodalmi és művészeti ábrázolása alapján írt Vulva, a láthatatlan szerv felfedése című könyvében. A Nyugat kultúrtörténetét ígéri a hiánypótló kötet, amely megpróbálja a női nemi szerv kulturális jelentőségére irányítani a figyelmet. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Nem is a gyerekek voltak elsősorban a célközönség – ám ha a Hófehérkéhez vagy a South Parkhoz kellene ajánlót írni, az első sorokban az állna, az utóbbitól tartsák távol a zsenge korúakat. Az animációt, a rajzfilmet korán megszerették a felnőttek, a viszony pedig hol lazább, hol szorosabb volt néző és alkotás között. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Igazán rendhagyó alkotó rovatunk alanya: magyarnak született Aranyosgyéresen, román nyelvű közegben él és dolgozik hosszú ideje, s (egyelőre) kizárólag angolul versel. Nyitrai Réka nevét Európa legkreatívabb haikuírói közt jegyzik. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
A Forbes vagy a Film24 kritikája szerint is a Vezércsel (Queen’s Gambit) című Netflixes sorozat (újra) szexivé tette a sakkot. Nem tudom, hogy a szexi-e a legjobb szó, de tény, hogy a 2020. október végén debütáló 7 részes alkotás népszerűvé tette a sokszor és sokak által unalmasnak titulált sportot, amit jól szemléltet az is, hogy karácsony előtt teljesen kifogyott a boltokból a kockás táblajáték.
Mielőtt bárki állatot vállal, gondolja át: egy életre szóló kapcsolatba kezd. Az állattartás életmódbeli, időbeli és pénzügyi elköteleződés, felelősség! – emlékeztet Kodolányi Enikő kutyakozmetikus, terápiás kutyamasszőr és állategészségügyi technikus.
„Az ünnep azé, aki várja”. Várunk, hogyne, de nehéz a hangolódás. Eleve gond van a várakozással. Egy ideje. Leszoktattak róla, hiszen az áldott gyorsfutár házhoz szállítja a világot. És el is viszi, ami nem kell. Gombnyomogatásra.
Éjszaka néhányszor bekoppant a szeme, de nem az édes álom jótékony takarója, hanem a válaszadás kínvallatása ömlött végig rajta. Mit tettél az életeddel? Hogyan szerettél? Mibe nyugodtál belé? Mit nem tudsz soha megbocsátani? Mit szégyellsz a legjobban?
A legújabb kutatások szerint bejgli nélkül is lehet karácsony! Az is karácsony, amikor nyáron karácsonyi mesét olvasunk, és az is, ha egy kisgyermekesnek decemberben minden indok nélkül azt mondod, jó anya, jó apa.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Január harmadik hétfőjét tartják az év legszomorúbb napjának, az ún. Blue Monday-nek. Egy kis léleksimogató stresszoldás minden nap jól jöhet, szerkesztőségünkben többen valljuk, hogy a szőrös kedvencek dédelgetése jobb kedvre deríthet.
Amikor a „korhoz méltó öltözködésről” beszélünk, valójában nem a társadalmi szabályokra gondolunk. Az első, amit szeretnék tisztázni: korhoz méltón öltözni annyit jelent, hogy úgy öltözöl, ahogyan érzed magad.
A Nőileg szerkesztőségében sokan szoktunk év elején számot vetni az előző évről, remek vizuális módszer erre az előző évi fotóink visszanézegetése. Ezt tettük ezúttal is: kollégáink legjobb Gardrób-fotóit bányásztuk elő. Ezek voltak a kedvenceink.
Kívül-belül különleges: beton alapokon álló, faszerkezetes épület, amelynek falait vakolatba öntött szalmabálák töltik ki. Nem a spórolás a fő szempont – hangsúlyozza Gergely Orsolya és Miklós Csaba –, hanem a fenntarthatóság és az energiatakarékosság.
Hogyan is zajlik az ajakfeltöltés és kinek ajánlott? Egyáltalán, hogyan válasszunk szakembert, és mit tegyünk, hogy elkerüljük a „kacsacsőrt”? Az idei utolsó Kencében plasztikai sebésszel beszéltünk a népszerű szépészeti beavatkozásról.
A gesztenye-evés visszavisz egy régebbi világba, amelynek más, emberibb ritmusa volt. A gesztenye lelassít, arra sarkall, hogy jelen legyünk, sült gesztenyét enni mindfullness-gyakorlat a javából! Igazi komfortétel a forró gesztenye.
A nyakvonal nem csak arról szól, hogy jól áll-e egy felső, esetlegesen mennyit mutatok meg magamból. A nyakvonal – dekoltázs, az arcunkat mutatja meg.
Márton-napkor fogyasztjuk a legtöbb libahúst, a libamáj ezzel szemben egész évben hozzáférhető, még ha borsos is az ára. A hízott libamájat „aranyáron” mérik, de a szintén finom pecsenye libamáj olykor beleférhet, pláne, ha ha jól gazdálkodunk vele.
B. Szabó Zsolt esküdözik, hogy legfeljebb öt percet vett igénybe a szettek összeállítása. A Rádió GaGa műsorvezetője arra törekszik, hogy minden, amit magán visel, összhangban legyen azzal, aki ő valójában.