Olykor cserkész, máskor játékmester, határozott vagyonőr és tájékozott beszélgetőtárs – roppant sokrétű a múzeumpedagógusok tevékenysége. Ugyanakkor tolmácsai ők a tudásnak: gyereknyelvre fordítanak egy-egy kiállítást. Kádár Kincső mesél a múzeumpedagógusok ismeretterjesztő és „fordítói” munkájáról. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)
Egyszerre lokális és egyetemes a Csíkszépvízen nem sokkal ezelőtt megnyílt Székely Határőr Emlékközpont, amely a határőr nemzet évszázadain vezeti át a látogatókat, korszerű látványelemekkel, interaktív módon, a kis ember szemszögéből mutatva be a történelem nagy eseményeit. A hiánypótló emlékközpont és tárlat Székelyföldön az utóbbi évek legnagyobb kulturális megvalósítása, mindenképp érdemes útba ejteni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)
Ahhoz, hogy valaki gyerekeknek tudjon rajzolni, neki is gyereknek kell maradni – vallja Bak Sára grafikus, illusztrátor. A Napsugár és Szivárvány képszerkesztője szerint a rajzolásban megnyugvást, örömet lel a gyermek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)
Amikor ez a könyv megjelent, nagy izgalommal vártam. Elég hamar el is olvastam a megjelenése után, ahogy több más könyvét is a szerzőnek. Ez nem mostanában történt, mégis jól emlékszem, mennyire izgalmas volt a cselekmény, milyen jól kibontott a mondanivaló, és bár elég sötét a stílusa, nem sok vidámság akad benne, némi fekete humort leszámítva, egy pillanatig sem unalmas, habár elég vastag.
Természet és ember kapcsolata, ember és ember viszonya, a magány és az egymásra figyelés fontossága Felméri Cecília Spirál című filmjének kulcsmotívumai, kulcstémái. A kolozsvári rendezőnő első nagyjátékfilmjét egy hosszú forgatási folyamat és pandémiás halogatások után 2021. májusban mutatták be Magyarországon, a romániai mozikba pedig novemberben érkezik.
Vannak emberek, akikkel élmény beszélgetni, Ádám Júlia, avagy Julcsi pontosan ilyen. Sokoldalú, üde, kedves és gyönyörű. Igazi egyéniség, aki határozottan tart célja felé: néptáncol, hangszeren játszik, vegán blogger. És egy kicsit divatdiktátor is. De ez csak úgy zárójelben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)
Ötvennyolc év telt el, mióta megjelent Az üvegbura, de már klasszikusnak számít a szépirodalomban. Vannak még ilyen, nem egészen száz éve megjelent könyvek, amelyek ikonikusak lettek, mint például a Zabhegyező J. D. Salingertől vagy az Állatfarm George Orwell tollából. Az üvegbura ráadásul még fiatalabb, de közös nevezőjük, hogy világszerte ismertté váltak.
Jólesik az elismerés, visszaigazol, ugyanakkor arra ösztönzi az embert, hogy tovább feszegesse a határait – vallja Tóth Tünde, a nagyváradi Szigligeti Színház színművésze és rendezője, akivel szakmáról, családról, a következő színészgenerációról beszélgettünk nem sokkal azután, hogy Gianina Cărbunariu A tigris című drámájának eredeti, filozofikus és játékos feldolgozásáért járó különdíjjal térhettek haza a Magyar Színházak XXXIII. Kisvárdai Fesztiváljáról. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lap
Van az a típusú olvasmány, amelyik már első perctől, mondattól kezdve leköt, megragadja a figyelmet, és mondhatni, fogva is tartja az olvasót, amíg ki nem derül, hogy mi a lényege a történetnek, hol a csavar, mi fog történni a főszereplővel. Nagy kedvenceim az ilyen olvasmányok, legyen az regény, elbeszélés vagy költemény. A cégvezető Háy Jánostól ilyen első mondattal figyelemfelkeltős regény, nem is nagyon tudtam letenni, és bizony rendesen el is gondolkodtatott.
Egy „spanyolos”, jó hangulatú, épp csak kismértékben megbotránkoztató alkotás a Szenvedélyes szomszédok – épp olyan, amely beleillik a Pedro Almodóvar, Paco León és társaik által fémjelzett, kortárs spanyol filmművészetbe.
Szülessen egy könyv a koronavírusról, amelyet gyermekek írnak! – Ezzel a tervvel hirdette meg meseíró pályázatát a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, és meglepetésükre, több mint félezer alkotás érkezett a felhívásra. A láthatatlanná tevő maszk címet viselő kötet kor- és kór-dokumentum - vallja Zsigmond Emese, az Ábel Kiadó gondozásában megjelent 300 oldalas mesegyűjtemény szerkesztője. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
A memória, az emlékezet, a dupla perspektíva foglalkoztatja: ki és mit lát? Zoltán Béla bukaresti képzőművész alkotásai a festmények és maga által gyűjtött, régi „talált tárgyak” párosításával sugallnak könnyedséget, vidámságot, szabadságot. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
A bosszúfilm műfaja nem számít újdonságnak Hollywoodban, sőt még az sem újdonság, ha egy ilyen alkotás főhőse egy nő, aki sérelmeit, fájdalmait megtorolja a gonosz világon, a férfiakon (bár tény, hogy az úgynevezett rape and ravange filmekben, általában a megerőszakolt, meggyilkolt lány valamely férfi családtagja szokott bosszút állni). Mégis Emerald Fennell 2020-as alkotása, az Ígéretes fiatal nő, képes a témában újat, mást hozni, mutatni, mondani.
Elültetik a zeneszeretet csíráját a gyerekekben, mintegy „megfertőzik a kicsiket a klasszikus zene bacilusával”, fogalmaz Sófalvi Emese, amikor a Legato Egyesület zenei nevelési tevékenységéről faggatom. Érzem a hangjában: küldetés ez számára, számukra. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Egy évvel ezelőtt olvastam és ajánlottam Szabó T. Annától először novelláskötetet, és már akkor nagyon megszerettem azt, ahogyan ír, ahogyan kifejezi magát, ahogyan láttat és megláttat, ahogyan zsigerig hatol. Legújabb kötete, a Szabadulógyakorlat még mélyebbre megy, ha lehetséges ez egyáltalán.
A Kolozsvári Magyar Napokon, de akár hétköznap is látni őket, ahogy gesztikulálva hol magyarul, hol románul, hol angolul mesélnek a város múltjáról, épített örökségéről. A Korzo Egyesület tagjai emberi történeteken keresztül mutatják be a régi Kolozsvárt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)
A dán Thomas Vinterberg Még egy kört mindenkinek (Druk/Another Round) című, 2020-as filmje nem is érkezhetett volna jobbkor: a négy középiskolai tanár alkoholmámoros története csupa életigenlés, drámai pillanataival együtt is jóleső, ami igencsak jól jön világjárvány idején.
Nemrég a Harper’s Bazaar, az Elle és a Glamour közölte a fotóit, de az Instagramja is tele van ámulatba ejtő divatfotókkal. A sepsiszentgyörgyi Kelemen Lehel nagyon fiatalon lett feltörekvő divatfotós, és mára már folyamatosan igényt tart a munkáira a szakma. Járja a világot, gyönyörű helyszíneken dolgozik modellekkel, a siker azonban nem szállt a fejébe. Egy ember, akinek szerelme a fotózás, mondja magáról, és akinek erdélyiek a példaképei. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.
A Steve nem csak egy laza darab levezetni a napi fáradalmat, hanem nyomot hagy a nézőben. Az első perctől szorít, és olyan kérdéseket vet fel, amelyek a stáblista után is ott maradnak velünk. Másnap is, harmadnap is, egy hét múlva is.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a Rádió GaGa hullámhosszán Csizmadia Attila hangja, azt viszont talán kevesebben tudják róla, hogy szenvedélyes utazó: amikor csak teheti, világot lát, új kultúrákkal és emberekkel ismerkedik.
A minőség és a következetesség a szép, egészséges bőr titka. Az egészséges bőr pedig később kezdi öregedés jeleit mutatni, vallja Bondor Sipos Gyöngyi kozmetológus, a Mom’s Medicosmetics alapítója.
Szinte minden nő egy kicsit testképzavaros. Miért? Mert nem szokásunk tükörbe nézni. Mert nem bátorítottak, tanítottak meg elfogadni és szeretni magunkat. Sokszor az önelfogadás első lépése egyszerűen az, hogy merjünk belenézni a tükörbe.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.