Kéttucatnyi gyerek néhány felnőtt kíséretében vonul fel az udvarhelyi Kossuth Lajos utcán: gyönyörű tisztán énekelnek, a hétköznapi hajtásban sok járókelő, sofőr is döbbenten figyeli őket, némelyik elfelejt időben kapcsolni, de senki nem dudál. Magamban somolygok: én már tudom, hogy a Legato Egyesület egyik zenei gyerektábora zajlik éppen. Az egyesület vezetőjével, Sófalvi Emesével éppen a minap beszéltünk, és lám, én is megtapasztalhatom az élményt.
Zene mindenkinek
A székelyudvarhelyi Legato Egyesület 2015-ben alakult néhány lelkes zene- és hangszertanár kezdeményezésére, a cél pedig a hiánypótlás volt, és a szervezet névválasztásához híven bebizonyítani, hogy a zene összeköt. „Hargita megye abban a kiváltságos helyzetben van, hogy két – magas színvonalat képviselő – zeneiskolája is van. Ám azoknak a gyerekeknek, akik nem zeneiskolába járnak, gyakorlatilag nincsen lehetőségük klasszikus zenei hangszerekkel találkozni” – meséli Emese. Innen a Legato alapötlete.
A zenei tehetséggondozás mára többrétűvé nőtte ki magát. „2015-ben azt tűztem ki célul, hogy olyan programot alakítsunk ki, ahová én is szívesen vinném a gyerekeimet. Most rettenetesen boldog vagyok, mert idén mindkét gyermekem végig jelen volt a táborunkban” – jegyzi meg Emese.
Az eredeti koncepció szerint második-harmadik osztályos gyerekeket fogadtak a zenei táborba: a pilótaprojektnek számító Legato zenetáborban öt napon át ismerkedhetnek a kicsik a hangszerekkel,
kiscsoportos és egyéni hangszeres foglalkozás és rengeteg ének és játék formájában. „Mindig van fordított nap is, amikor másfajta hangszereket is kipróbálhatnak a gyerekek, például évek óta orgonatúrára visszük őket, ahol játszhatnak a hangszerek királynőjén” – tudjuk meg. Kiemelten fontos az egyéni hangélmény, s hogy minden gyerekkel „profi” zenész foglalkozik. A cél ugyanis az, hogy az egy hét alatt megtanulják a megfelelő hangszertartást, az intonációt, illetve elsajátítsák a hangszerhez való megfelelő attitűdöt. Sokuk ugyanis ekkor találkozik először igazi hangszerrel, és természetesen játékként kezelnék: a szakember dolga beléjük oltani, hogy a zene és hangszer univerzális kifejezési mód és eszköz.
Kicsinek, picinek és nagyobbacskának is
A program népszerű – volt már hatvanfős tábor is – és mintegy megkövetelte a bővítést (persze a szülők hathatós kérlelésére is). Így született meg néhány éve a 4–8. osztályos korosztálynak szánt Dinamika zenetábor, illetve a picurkák Hangoló tábora, ahová öt, hat és hétéveseket fogadnak. „Az a tapasztalatunk, hogy aki ilyen pici korban, oldott körülmények között személyre szabottan, élményszerűen kap hangszeres képzést, annak ez egy életre meghatározza a zenéhez való viszonyát” – magyarázza Emese.
Picurka hegedű, furulya, illetve zongora – fontos a megfelelő eszközkészlet is, hiszen így a legkisebbek is a testalkatukhoz leginkább illő hangszert foghatnak először a kezükben. A nagyobbacskák már fuvolán, klasszikus gitáron, csellón is tanulnak játszani, illetve van kamarazene meg nagykórus. „Nem úgy kell mindezt elképzelni, hogy egy-egy zenedarabot tanítunk be a gyerekeknek, hanem a tábor inkább ismerkedés a klasszikus zene világával. Nem vállaljuk azt sem, hogy a program végére majd biztosan zene pályára állítjuk a csemetét:
úgy kell mindezt elképzelni, hogy csupán megfertőzzük őket a klasszikus zene bacilusával,
ami – amennyiben úgy döntenek – a későbbiekben jó alapot képezhet a továbbtanuláshoz” – sorolja az egyesület vezetője.
Új módszert honosítanak
Újszerű program a zenei meditáció is: vidékünkön ilyen nincs is másol, legközelebb csupán Kolozsváron volt zenei mediációs koncert. A szakkifejezés lényegében egyfajta zenei nevelési programot takar, amelyet óriási lelkesedéssel fogadtak az udvarhelyi gyerekek idén gyereknapkor. „Néhány évvel ezelőtt, szintén egy gyereknap alkalmával saját sátorral vettünk részt a rendezvényen, az egyesületben akkor tapasztaltuk meg, hogy milyen, amikor több tucat gyerek rohan le egyszerre. Nagyon izgalmas volt, de rendkívül kimerítő. Ám világossá vált számunkra, hogy az ilyen zenei programokra is óriási az igény, így született meg az ötlet, hogy a Magyarországon már elterjedt zenei mediációs koncerteket honosítsuk meg itthon” – eleveníti fel a kedvünkért Emese.
Összetett, zenepedagógia szempontból felépített koncertre kell gondolni, nem esetlegesen egymás mellé dobott művek sorozata ez, hanem klasszikus zenei részletek füzére, amely során az előadók a közönséget is irányítottan bevonják. Irányítottan, hiszen az interaktivitás is zenepedagógiai célokat szolgál. „A módszer maga szakmai szempontból is rendkívül izgalmas, reményeink szerint még sok ilyenre lesz alkalmunk, a tervek szerint legközelebb idén ősszel is” – árulta el az egyesület vezetője.
Egyszerű vágyaik vannak, summáz még Emese: hogy a gyerekek életének része lehessen a zene, hogy soha többé el ne felejtsék, hogy az milyen jó.
Fotók: Sófalvi Emese archívuma
