Hófehér, virágokkal festett biciklijén érkezik, hófehér szettben, befont hajjal, mosolygósan – lerí róla a művészet. Bájos, a puszta jelenlétével egy csomó dolgot elmond magáról.
– Mi szél hozott Sepsiszentgyörgyre?
– A gyerekkori kulturális élmények hoztak a Háromszék Táncegyütteshez, valamint a bővebb látásmód vonzott ide, Csíkszeredából. Öt éve vagyok a társulat tagja, pályakezdőként felvételiztem ide. Ez az első munkahelyem.
– Miről álmodoztál kiskorodban?
– Három nagy álmom volt. Először „áruló” szerettem volna lenni, ami egyébként elárusítót jelentett. A második, hogy főzőműsor vezető leszek, a harmadik pedig, hogy tánckoreográfus. Ebből alakult ki, hogy tánc-zenész szeretnék lenni: párhuzamosan élt bennem a tánc és a zene iránti szenvedélyem, azóta is szeretem ötvözni.
– Ebből kettő teljesült is: tánc-zenész vagy és jókat főzöl.
– Ez a különleges művészeti ág abszolút kiteljesít. Sikerül az előadásokon belül a zenei vonalamat is megmutatni, van amikor zongoristaként vagyok jelen, majd táncosként viszem végig a vonalat.
– Ilyenkor a rendező figyel erre?
– Igen, és ezért nagyon hálás vagyok. Amikor kezdtem itt, egy hét volt még az éppen aktuális előadás bemutatójáig. Ilyenkor az újoncok nem kerülnek be. Mégis úgy alakult, hogy a Magyar Állami Népi Együttes vezetője megtudta, hogy ritmushangszereken is játszom, így öt nap alatt készültem fel és zenészként voltam benne az első előadásomban.
– Milyen lépések vezettek ehhez az úthoz?
– Hagyományátörökítő családba születtem, már édesanyám méhében, az aprók táncháza kapcsán ismerkedtem a ritmusokkal. Totyogóként megismertem a néptánc alaplépéseit. Bekerültem a Borsika néptánccsoportba, tehát olyan gyerekkorom volt, amely tágra nyitotta a kultúra kapuit számomra. Közeli volt a mi néptánc kultúránk, de nem tartottam magamtól távol más népek kultúráját sem: flamenco, afrikai, spanyol, indiai táncokkal is ismerkedtem. Eközben fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék tánckoreográfus lenni.
– Ez egy új állomás akkor?
– Párhuzamos is akár.
– Mondtad, hogy iskolába is jársz...
– Igen, táncművészeti egyetemet végzek, harmadéves vagyok.
– Spanyol táncos, cigánylány, népművész – én ezeket mind látom benned. Te milyen jelzővel illetnéd magad?
– Rengetegszer megkérdezték, hogy milyen nemzetiségű vagyok. Én egy székely–magyar lány vagyok, de ha például elmegyek cigánytáborba, nagyon könnyen azonosulok, például az öltözködési kultúrájukkal, ha indiai továbbképzésen vagyok, igyekszem azt a temperamentumot felvenni. Kérdésedre válaszolva: talán színes.
– Egy (divat)fotó sorozatot láttam rólad, amely a világon bárhol megállná a helyét. Ez is benned van?
– Ha van igény rá, akkor igen. Édesapám fotós, az új objektívet mindig rajtunk próbálta ki.
– Esztétikailag is elképesztő vegán recepteket kreálsz. Honnan indul ez?
– Az első nagyon markáns élményem óvodás koromból, hogy Karcfalván a tyúkoknak készítem az eledelt, és hangosan mondom, amit épp csinálok. Pont mint egy főzőműsorban. Aztán édesapámmal főztünk hatalmasakat. Már akkor azt éreztem, hogy a főzés egy ajándékozási forma. Hét éve vagyok vegetáriánus, aztán lettem vegán, a testvérem mintája is rávitt, de inkább a szervezetem diktálta. Nagy húsevő voltam, viszont egyik napról a másikra egyszerűen nem kezdtem kívánni. Az utóbbi három évben nagyon törekedtem a vegánságra, mert a tejterméket a szervezetem nehezen fogadja el.
– Vegánként táplálkozni és csodákat művelni a konyhában, két külön univerzum.
– Arra jöttem rá, hogy minél színesebben főzök, annál táplálóbb lesz az étel. Így alakulnak ki ezek a receptek: meg is kívánom, ki is találom, látok is valami jó ötletet, elkészítem, lefotózom. A párommal együtt élünk, ő nem vegetáriánus, de otthon egyáltalán nem fogyaszt húst, mert szerinte annyira teljes értékű és tápláló dolgokat fogyasztunk, hogy teljesen kielégíti a táplálkozási igényeit. Ha a megfelelő fűszerek benne vannak, nem tud semmi unalmas és íztelen lenni.
– A turnékon sem kell kompromisszumot kötni?
– Mindig utazik velünk egy minikonyha, amelyben vagy egy turmixgép, magvak és sok finomság, így olyan turmixot készíthetek, amely az erőnlétemet tudja biztosítani, ha éppen nincs más kéznél.
– Azért te is megerősíted, hogy ehhez az életmódhoz kell a támogatás.
– Igen, nekem a családom is nagyon nyitott. Például nálunk karácsonykor és pünkösdkor vegán töltöttkáposzta is van.
– Ha eltekintünk a zenétől, a néptánctól és a főzéstől, akkor mi marad még?
– Egy lány, aki hisz a szeretet erejében, és hiszi, hogy mindez és minden az Égiek segítségével valósítható meg.
– Van további álom(szerep)?
– Minden, ami a skatulyából kimozdít.
Fotó: Erdély Bálint Előd, Kristó G. Hunor
korábban írtuk
Tóth Tünde: Rugalmasnak kell lenni
Jólesik az elismerés, visszaigazol, ugyanakkor arra ösztönzi az embert, hogy tovább feszegesse a határait – vallja Tóth Tünde, a nagyváradi Szigligeti Színház színművésze és rendezője, akivel szakmáról, családról, a következő színészgenerációról beszélgettünk nem sokkal azután, hogy Gianina Cărbunariu A tigris című drámájának eredeti, filozofikus és játékos feldolgozásáért járó különdíjjal térhettek haza a Magyar Színházak XXXIII. Kisvárdai Fesztiváljáról. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lap
