Talán nincs is olyan színházi előadás, amelyben egyetlen hangnyi zene ne lenne. De mi a célja? Hogyan szolgálja az előadást, és mit ad hozzá? Fiatal színházi zeneszerzőket – Boros Csaba és Bocsárdi Magor – kérdeztünk, akiknek szerzeményeit egyre több erdélyi színház előadásában hallhatjuk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. áprilisi lapszámában jelent meg.)
A szarajevói filmfesztivál érdeklődésének középpontja, az Astra Filmfesztivál fődíjasa. Egy film, amelyet mindenkinek látnia kell. Azért, hogy ne mondjuk, a mi városunkban, falunkban nincs pedofília. Azért, hogy ne mondjuk, ez a gyerek rosszat akar, csak kitalálta, álmodta vagy éppen ő szerette volna az aktust. Püsök Botond filmrendező a dokumentumfilm formaeszközével harcol a gyermekbántalmazás ellen. A csíkszeredai születésű alkotóval a Túl közel/Too Close/Apropierea előkészületeiről, társadalmi hátte
Hónapokig láthattuk a kolozsvári Szent Mihály-templom állványain Szathmári Edina művészettörténészt. Segít rekonstruálni Erdély egyik legfontosabb műemlékének történetét.
Fantasztikus magyar fordítások vannak a különféle külföldi szerzők könyvei alapján, remekebbnél remekebb történeteket olvashatunk, de mégis egészen más még a zöngése is a magyar nyelven született műveknek.
Sokoldalú színésznő, erős és érzékeny egyszerre. Sokféle színházi nyelven szólal meg, változatos szerepekben láthattuk a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál. A közönség és a szakma is szereti őt. Kató Emőkét 2021-ben a román színházi szakma díjazta, egy román előadásban játszott szerepért ítélték neki az UNITER-díjat, 2022-ben pedig az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj előadóművészet kategóriában részesült elismerésben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg).
Gyakran a hosszabbik úton sétáltunk haza délután, s közben mindenről beszélgettünk, néhányszor magukhoz is meghívott: csupa melegség volt náluk, igazi alkotó család otthona. Ilka aztán elköltözött Magyarországra – hiányzott a színes, jellegzetes „ilkás” világa, amelyet most számtalan munkájában a nagyközönség is megtapasztalhat. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg).
Gyakran előfordul, hogy egy könyvet azért veszek a kezembe, mert láttam a belőle készült filmet, és összevetném a kettőt, vagy, mint ez esetben, tudni szeretném a folytatását, amíg várni kell a következő évadra. Merthogy a Vaják egy könyvsorozat, amelyből a Netflix filmsorozatot kezdett el készíteni.
Éjszakai buszon találkozunk, a nemzet fővárosából zötykölődünk hazafelé, tizenkét órás, nyomorgós utazás, melynek a véletlen találkozás az egyetlen fénypontja. Fényforrás híján olvasni nem lehet, így hát irodalomról elmélkedünk, Mester és tanítványa. Rendhagyó „irodalomórát” tart Szakács István Péter, sziporkázó humorral megáldott, székelyudvarhelyi író és nagyhatású magyartanár, akinek az egykori tanítványai közül sokan keressük a kenyerünk ma írással.
A CODA című film váratlan meglepetésként ért a tél végi szürkeségben. Az Oscar-esélyes filmek listáját böngészve lettem figyelmes Sian Heder dráma-komédia műfaji megjelöléssel illetett 2021-es alkotására, melynek – be kell, hogy valljam – kezdetben a címét sem értettem. A CODA az angol child of deaf adults, azaz a siket szülők gyermeke kifejezés rövidítése, és egy összetett „világot” takar. A film ebbe enged betekintést humorral, egy csipetnyi iróniával és éppen kellően adagolt érzelmességgel.
A könyv a történetek otthona. És ezeket a történeteket szeretné továbbadni másoknak is Szabó Eszter és B. Szabó Zsolt, akiket nem csak az ásó-kapa-nagyharang köt össze, hanem az is, hogy szeretnek olvasni, na meg népszerűsítik is az olvasást széles körben. Eszter Okulusz néven vezet irodalmi podcastet, Zsolt pedig hangját adja a könyvekhez, és így születnek meg a Pergamon hangoskönyvek
A világ összes kisebbségének népviseletét próbálja összegyűjteni Dávid Botond, székelyudvarhelyi fotóművész, és jó úton jár a cél felé: 57 ország 263 kisebbségének több mint kétezer viseletét már lefotózta, és további szakembereket is bevonna a Geofolk-gyűjteménybe. A székelyföldi fotós számára hobbiként indult a népviselet-fotózás, ám a rendszerező- és gyűjtőszenvedély látványos eredményét 2021-ben Európai Polgár-díjjal jutalmazták Brüsszelben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent
Tavaly jelent meg Jelenetek egy házasságból címmel egy amerikai minisorozat, ami felkeltette a kíváncsiságomat, és szeretném megnézni, de előtte mindenképpen újra akartam olvasni Ingmar Bergman könyvét, mert bár az amerikai sorozat forgatókönyvét átírták, és bizonyos szerepeket felcseréltek benne, mégiscsak a svéd író és filmrendező ikonikus drámáján alapszik.
Kislánykora óta otthonosan mozog a színpadon, néhány éve a népszerű kolozsvári zenekar, a FUNKorporation énekesnőjeként teszi. Székely Erikát a karantén időszakon is kreatív énje segítette át, koncertek hiányában ecsetet, tetoválópisztolyt ragadott. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
Az elmúlt évtizedekben egyre kedveltebb témává vált Hollywoodban a nagy divatházak, világhírű márkák története, fejlődése. A sort a Coco Chanel életét és munkásságát bemutató filmek kezdték, majd készült film Yves Saint Laurent-ről, sorozat Halstonról, 2021 végén pedig a A Gucci-ház (House of Gucci) című dráma került az érdeklődés középpontjába.
Vágyakozás, szerelem, tragédia, szenvedés, háború, még több szenvedés, és a végén egy csattanó. Tulajdonképpen ennyivel le lehetne írni a történetet, ezek a jellemzői, és ez nem kevés egy könyvben.
Lételeme a tánc. Nemcsak a zene, minden hang mozgásba hozza Macaveiu Blankát. Bár ritmikus gimnasztikával kóstolt bele a mozgás világába még gyerekként, végül a kortárs tánc mellett kötött ki. Megalapította a Navarra Dance kortárs tánccsoportot, ahol lassan tíz éve formál táncosokat a háromévesektől a tinédzserekig. S bár legtöbbünk még csupán ízlelgeti a kortárs tánc fogalmát, Blanka minden eszközével arra törekszik, hogy megszerettesse velünk ezt a világot.
Hollywood, illetve a filmes világ hajlamos inkább az élet napos oldalára koncentrálni. Bár egyre nagyobb a tendencia arra, hogy a kevésbé „kellemes témákat” is vászonra vigyék, a szándék főleg filmek, nem pedig sorozatok szintjén mutatkozik meg. Az Egy szobalány vallomása című Netflixes minisorozat kendőzetlensége, realizmusa által tűnik ki, a létbizonytalanságot mutatja be.
Sikert sikerre halmoznak, kétszer is elnyerték a Legszebb Erdélyi Magyar Dal címet, legutóbb a Mesélek a bornak dalukkal. Folyamatosan koncerteznek Erdélyben és Magyarországon is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)
Képzőművészet tanár, kirakatrendező, díszlet- és jelmeztervező, dekoratőr – amióta ismerem Biró Boglárkát, egészen másként gondolok a művészeti pályára. Vele beszélgetve kitárulnak a szakma kapui, és talán bátorságot is ad az érdeklődőknek.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Márton-napkor fogyasztjuk a legtöbb libahúst, a libamáj ezzel szemben egész évben hozzáférhető, még ha borsos is az ára. A hízott libamájat „aranyáron” mérik, de a szintén finom pecsenye libamáj olykor beleférhet, pláne, ha ha jól gazdálkodunk vele.
B. Szabó Zsolt esküdözik, hogy legfeljebb öt percet vett igénybe a szettek összeállítása. A Rádió GaGa műsorvezetője arra törekszik, hogy minden, amit magán visel, összhangban legyen azzal, aki ő valójában.
Főleg a hideg időszakban jellemző, hogy kiszárad, bereped a kezeink bőre: ilyenkor egyrészt jó megvédeni kezeinket az időjárás viszontagságaitól, de a bőr hidratálásáról is kell gondoskodni.
Elkezdődött a vásárlási őrület: leárazások, kettő az egy áráért, csak most, csak ennyiért. Minden fórumon ezzel bombáznak. A Black Friday immár nem egy nap, hanem egy egész hónapot felölel. Nehéz ilyenkor megtartani a józanságunkat…
Frusztrációt, lelkiismeret-furdalást okozhat, ha a közösségi médiában látott, ultra-filterezett világhoz hasonlítjuk magunkat. Ez nem feltétlenül a valóság, hangsúlyozza Gergely Orsolya szociológus A pszichológus konyhája legújabb kiadásában.
A Szakáli család nyikómalomfalvi házához vezető út tágas udvaron keresztül, gyümölcsfák között visz fel a dombra – mintha már az út maga is arra késztetne, hogy az ember kicsit lelassuljon, és megérkezzen valami igazán őszintéhez.
Ahogy lehűl a levegő, vastagabbak a pulcsik, hosszabbak a kabátok – és valahogy egyre nehezebb megtalálni magunkat a rétegek alatt. Ismerős az érzés, amikor felveszed a harmadik réteget, és már nem tudod, hol végződsz te, és hol kezdődik a sál?
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.