A könyv pedig újfent zseniálisnak bizonyult. Több mint tíz éve olvastam először, akkor még kevés tapasztalattal a házasság témájában, de már akkor megfogott és elkápráztatott. Az egész mű párbeszédeken alapszik, többnyire a házaspár, Marianne és Johan beszélgetéseit olvashatjuk, őket ismerjük meg elég behatóan, nagyon intim helyzetekben is, nemcsak fizikailag értve az intimitást, hanem lelkileg, szellemileg is. Felkavaró belelátni idegen emberek ennyire személyes életébe.
Bergman a saját tapasztalataiból merítkezett, mikor ezt a könyvet írta, és ez meg is látszik, hiszen nagyon hiteles és életszerű jelenetekből áll a mű.
Ezt leginkább azok az olvasók érthetik meg, akik hosszabb ideje élnek házasságban vagy élettársi kapcsolatban, mint ahogy minden esetben így van az életben: legjobban azokat a dolgokat értjük meg, amelyeket magunk is átéltünk.
Tehát Marianne és Johan ideális házasságban élnek, van két lányuk, anyagi gondokkal nem küszködnek, szeretik egymást, kiegyensúlyozottak, minden a lehető legtökéletesebbnek látszik, ami irigylésre ad okot barátaik körében is. Az első jelenet erről tanúskodik. Ők ketten nyugodtak, mindent meg tudnak beszélni egymással civilizált módon, tehát soha nem veszekszenek, látszólag nagy az egyetértés közöttük. És itt a kulcsszó: látszólag. Mert a következő jelenetben már kezd kibújni a szög a zsákból, elhangzanak olyan megjegyzések, amiket nem tudnak hová tenni, így besöprik a kellemetlen érzést a szőnyeg alá, és ezzel meg is van oldva a probléma. Vagy mégsem?
A harmadik fejezetben „a probléma” elsöprő módon tör a felszínre egy szerető alakjában, Johan pedig elhagyja a családját. Marianne-t villámcsapásként éri a hír, hogy élete párja egy másik nőbe szerelmes, az élete pedig fenekestül felfordul, sőt, alapjaiban rendül meg. Hogy hogyan képes ebből felállni, arra nem tér ki részletesen a könyv, de a későbbiekben mesél erről Johan-nak egy keveset.
A továbbiakban is kettejük felemás kapcsolatát követhetjük nyomon, ezt a se veled, se nélküled „harcot”, ami néhol agresszióban, néhol csendes beszélgetésekben nyilvánul meg.
A tanulság, amit levonhatunk, nem kevés. A pokol, amit ez a két ember megjárt a válás során, a törés, amit emberileg elszenvedtek, elméletben elkerülhető. A gyakorlat ugyan kevésszer egyezik az elmélettel, mint tudjuk, de hátha mégis segíthet az ő példájuk valakinek. Olvassák sok együttérzéssel és nyitottsággal, mert a való életben is nagy szükség van ezekre!
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Élmény – Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Vágyakozás, szerelem, tragédia, szenvedés, háború, még több szenvedés, és a végén egy csattanó. Tulajdonképpen ennyivel le lehetne írni a történetet, ezek a jellemzői, és ez nem kevés egy könyvben.
