A 2021-es Sundance Filmfesztiválon debütáló CODA főhőse Ruby Rossy (Emilia Jones), aki családja egyetlen halló tagja. A tizenhét éves lány egész életében tolmácsként segítette családját, és az éneklésben elkezdi felfedezni önmagát, saját álmokat, célokat kezd megfogalmazni, ám ahhoz, hogy megvalósítsa, döntenie kell, hisz ha egyetemre megy, nem tudja többé a halászatból megélő családját segíteni. A történet, mely mögött egyértelműen felsejlik a francia Belier-család című film, könnyen lehetne egy sablonos, túl érzelmes családi dráma, illetve a végeredmény is könnyen lehetett volna egy bájos dalokat felvonultató hatásvadász Hollywoodi produkció, ám a rendező szerencsére más utat választott
A film egyfelől Ruby felnövéstörténete (coming-of-age story) – bár a lány a legtöbb szempontból már a film elején érettebb, felnőttebb kortársainál –, másfelől egy családról, illetve egy egész közösségről szól, hidat teremtve hallók és siketek között, amiben egy nagyon fontos gesztus az is, hogy a siket karaktereket siket színészek alakítják. A témából adódóan a verbális kommunikáció háttérbe szorul, helyét a jelnyelv és a zene veszi át. Utóbbi a film egyik különös motívuma, hiszen míg általában a zene (vagy bármilyen más művészet) képes kifejezésre juttatni azt, amit a szereplők nem tudnak szavakba önteni,
A filmben sok olyan karakter és epizód van, ami könnyen sablonos, illetve elcsépelt lehetne, kezdve a nagy vagánynak képzelt, de közben Ruby életére irigykedő kamasz sráctól, a társai által csúfolt főhősnőt megértő latin-amerikai származású zenetanárig, ám a rendező képes ezeket olyan érzékenységgel és humorral felhasználni, hogy alkotása az arany középúton marad. A CODA nagy erőssége a humor, amely a család helyzetéből fakad, néha abszurd szituációk formájában. Összességében ez egy olyan film, amit jó nézni, kikapcsol, megnevettet, szórakoztat, és közben egy alig ismert világot mutat meg: nemcsak általánosságban szól siketekről, hanem olyan nehéz témákat is behoz, mint a siket szülő viszonyulása halló gyerekekhez vagy siket nagytestvér frusztrációja a halló kishúg mellett. Ezt látni kell!
Túros Eszter a Csíki Székely Múzeum művészettörténésze és muzeológusa, gyűjteménykezelőként és kiállításszervezőként is aktívan dolgozik. Vele beszélgettünk a hivatásáról és arról, hogyan lehet a kortárs művészetet közelebb hozni a közönséghez.korábban írtuk
Túros Eszter: A kortárs művészet nagyon izgalmas és nehéz terep
