Élmény – Neil Gaiman: Amerikai istenek ARCHÍV

Amikor ez a könyv megjelent, nagy izgalommal vártam. Elég hamar el is olvastam a megjelenése után, ahogy több más könyvét is a szerzőnek. Ez nem mostanában történt, mégis jól emlékszem, mennyire izgalmas volt a cselekmény, milyen jól kibontott a mondanivaló, és bár elég sötét a stílusa, nem sok vidámság akad benne, némi fekete humort leszámítva, egy pillanatig sem unalmas, habár elég vastag.

Igazából letehetetlen, beszippant ez a világ, ha kicsit is nyitottak vagyunk rá. Mert nyitottság kell ahhoz, hogy mondjuk egy Tompa Andrea regény után valaki Neil Gaimant olvasson. Az ő világa elég sajátos, keveredik benne a mitológia világa a fantázia világával, sokat merítkezik a saját élményeiből, a mondanivalója pedig gyakran erkölcsi alapú. 

A főszereplőt Árnyéknak hívják, és börtönben van a regény elején. Rendkívül sok szenvedésen viszi keresztül a szerző, a jellemfejlődése bámulatos, és nem kell a több századik oldalig eljutnunk, hogy a szívünkbe lopja magát ez a nagydarab fickó. Árnyékkal haladunk végig az úton, amelyen a szerző vezet bennünket, és itt az út nem csak jelképesen értendő, ugyanis Neil Gaiman szó szerint is keresztül-kasul bejárta az Egyesült Államokat, és sok helyszínt konkrét élmények alapján ábrázol. Ezt saját maga is leírja a bevezetőben, a regény keletkezésével kapcsolatban.

A másik főszereplő, aki Árnyékkal utazik a kalandjai során, sőt, a legtöbb „kalandot” neki köszönheti, Szerda, akinek az igazi kilétét nagyon sokáig homály fedi, de aki jártas az északi mitológiában, valószínűleg elég hamar rájön, hogy ki is ez a fura fickó valójában. Az az igazság, hogy nem elég jártasnak lenni az északi mitológiában,

érdemes tudni néhány alapvető dolgot az egyiptomi, a kelta és a szláv mítoszok közül is, mert sokkal élvezhetőbb, ha rájövünk, ki kicsoda a szereplők közül, hová kapcsolódik, mi az eredettörténete.

Nem feltétlenül szükséges ezeket ismerni, de ajánlom utánaolvasni, hiszen sokat bővíti ezen a téren az ismereteinket. Nagyon érdekes és izgalmas megfejteni a szereplők kilétét, és szánalomra méltó őket abban a környezetben látni, ahová jutottak. 

Mitológiai lényekről lévén szó, a fantáziánk szab határt annak, mennyire engedjük közel magunkhoz őket. Elképzelt alakok egy elképzelt világban egy elképzelt valóságban, mégis, mikor feltűnnek a jelen istenei, az amerikai generáció, a tv, a kütyük, az internet és társai, megsajnáljuk a régieket, akikben volt becsület, tisztesség, büszkeség, tartás, legalábbis az ő fénykorukban. Manapság túlélésre játszanak, ez pedig sajnálatos, mert ezek azok az értékek, amelyek mentén szeretnénk élni, a gyermekeinket nevelni, de az amerikai istenek kegyetlenek, csalfák és tisztességtelen eszközökkel tartják fogva az emberek rajongását.

Ajánlom a kedves olvasóknak egy bögre forró ital mellett, a kedvenc olvasósarkukban egy pihe-puha takaró alatt olvasgatni, mert a borzongás garantált az izgalom mellett.

Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg. 

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Élmény – Sylvia Plath: Az üvegbura
Élmény – Sylvia Plath: Az üvegbura

Ötvennyolc év telt el, mióta megjelent Az üvegbura, de már klasszikusnak számít a szépirodalomban. Vannak még ilyen, nem egészen száz éve megjelent könyvek, amelyek ikonikusak lettek, mint például a Zabhegyező J. D. Salingertől vagy az Állatfarm George Orwell tollából. Az üvegbura ráadásul még fiatalabb, de közös nevezőjük, hogy világszerte ismertté váltak.