Én mégis, Y generációsként is beleszerettem ezekbe a tárgyakba, olyannyira, hogy történelmet tanultam, majd örökségvédelmet, doktori disszertációmat pedig a Dolgozó Nő című folyóirat fényképanyagából írom. Bár ez a téma, illetve a dolgozat, elemzésekről, módszertanról, elméletekről szól, számomra mindig több lesz:
kapocs a generációk között, a múlt egy darabja, az én családom múltjának (is) egy darabja, ami benne abban a Fiókban.
Emlékszem, volt a Fiókban Quelle katalógus, Nők Lapja és Dolgozó Nő is. Míg az előző kettőt ismertem, hiszen máig is léteznek, utóbbi a múlt egy érdekes darabja volt számomra. Egy olyan darab, ami 1945 és 1989 között nemcsak a nők, hanem az egész család mindennapjainak része volt. „Fénykorában” – a hetvenes években – 110 000-es példányszámban jelent meg, melyből 80 000 darabot előfizetői rendszerben hordtak ki akár az ország legeldugottabb magyar falvaiba.
A Dolgozó Nő az 1945 és a rendszerváltás között Románia egyetlen magyar nyelvű női folyóirata volt, melyet Kolozsváron szerkesztettek.
Román párja a Femeia volt, illetve román nyelven létezett egy Săteanca című lap is, célzottan a vidéki nőknek. A Dolgozó Nő nem tett kivételt, mindenkihez igyekezett szólni, mindenről igyekeztek írni, tájékoztatni. Több mint négy évtizedes történetében a rovatai tematikája többször változott, de a hírek, az irodalom, a kultúra, a gasztronómia, a háztartási és gyereknevelési tanácsok, a divat és a tanácsadó/levelező rovat valamilyen formában mindig jelen voltak.
A Dolgozó nő (és a Femeia) tulajdonképpen a Romániai Demokrata Nők Szövetségének propagandisztikus lapja volt, a női emancipációért folyó harc szócsöve, de hála a lelkes szerkesztőbizottságnak, egész történetében túl tudott lépni ezen a szerepen, igyekezett hasznos, szórakoztató és értéket képviselő sajtótermék lenni.
Propaganda és munkaverseny
Természetesen azért mindig voltak a folyóiratban propagandisztikus anyagok is. A gyárak közti munkaversenyek, a „sikeres” nőkkel készült interjúk, a példaképeket bemutató riportok mind hatásos szövegek voltak, a pártpropaganda eszközei, buzdítottak, munkára ösztönöztek. Másfelől a nőkérdés nagyon szorosan összeforrt a nemzetköziség vagy helyesebben a nemzetek felett állás eszméjével is. Ennek jó példái a Nők Világszövetségének kongresszusairól készült beszámolók vagy maga az Üzen a nagyvilág című rovat, mely más országok női szervezeteinek üzeneteit közvetíti, szocialista országok nőinek az életét mutatja be, de a román és magyar nők barátsága is gyakran visszatérő, kiemelt téma.
A hatvanas évektől fontosabb lett a nő feleség- és anyaszerepe, tulajdonképpen megváltozott az országvezetés által népszerűsített nőideál.
A kezdeti, szinte röpiratszerű, a politikát az előtérbe helyező folyóirat fokozatosan egy sokszínű női magazinná vált – melynek szerkesztéséhez nem ritkán használtak nyugatról becsempészett példákat a szerkesztők. A folyóiratban voltak reklámok, divatfotók, néha színészfotók, film- és színházajánlók, leírások hazai- vagy akár külföldi városokról, helyekről. Erről a sokszínű és változatos Dolgozó Nőről szinte mindenkinek van egy halvány emléke. Míg nagymamám csak néhány receptet őrizget, addig a barátnőjének még megvannak a mellékletként kapott szabásmintái.
Van olyan is, aki a gyerek-mellékletre emlékszik kiskorából, mások arra, hogy lehetett levelező társat keresni.
Hangsúlyos feleség- és anyaszerep
Ha belelapozunk egy hatvanas vagy hetvenes évekbeli lapszámba, megfigyelhetjük, hogy mekkora hangsúly esik az informálásra, a segítségnyújtásra és a tanácsadásra. Ma már nehéz felfogni, hogy mekkora jelentősége lehetett egy vidéki, de akár városi nő számára is azoknak a szépségápolási, gyereknevelési tippeknek, amelyeket a folyóirat munkatársai adtak. Volt jogi- és pszichológiai tanácsadás is, illetve a
Bori Postája levelező rovatban szinte minden problémára került megoldás.
1969 júniusából találunk egy arcápolásról szóló cikket, amely az arctisztítás fontosságát hangsúlyozza, kaolinos, uborkaleves házilag készített pakolást ajánl, napégésre búzakorpás-tejes pakolást javasol. Ugyanez év júliusában a Lakásod-Otthonod rovatban Esküvő után címmel jelent meg cikk, mely a fiatal házasoknak ad tanácsokat lakásvásárlás kapcsán, és abban is segítséget nyújt, hogy az új lakást, miként, milyen bútordarabokkal lehet a legpraktikusabban berendezni.
1975 februárjában külön cikkben foglalkoztak a sárgasággal, illetve szintén ebben a lapszámban – egy hosszabb sorozat részeként – csecsemőgondozás témában is találunk egy szöveget. Az egészség, sőt az egészséges életmód is kiemelt figyelmet kaptak a folyóirat teljes történetében – gyakran találunk diétás recepteket, tornagyakorlatokat a lapban. 1982 januárjában például a szoptatás fontosságáról találunk cikket, míg 1987 januárjában a téli vitaminpótlásról.
A folyóiratban megjelent reklámok szintén a korszak érdekes lenyomatai.
A leggyakrabban reklámozott termékek a ruhák, cipők, kiegészítők – természetesen kizárólag az állami üzletek termékei, hiszen nem volt más –, a modern kor „vívmányai” és a szépségápolási termékek.
A „vívmányok” elsősorban háztartási gépek – porszívó, mixer, gázsütő, csupa olyan termék, amelyek a dolgozó nő életét megkönnyítik, amelyek segítségével gyorsabban elvégezheti a házimunkát. Ugyanitt érdemes megemlíteni, hogy
bár a folyóiratban feltűnő NŐ tökéletes háziasszony, anyuka és feleség, aki dolgozik is, a szerzők gyakran biztatják házimunkára a férfiakat is, gyakran említik, hogy a jó férj mosogatással segíti a feleséget.
A modern kor termékei között szerepelnek élelmiszerek is, például a tejszínhab, a margarin vagy a gabonapehely. Ezek a reklámok egyébként ugyanolyan „ideális” világot mutatnak be, mint az amerikai média az ötvenes években: a mindig mosolygós háziasszony magassarkúban és miniszoknyában veszi ki a csirkét a sütőből.
Illendőbb a térdig érő szoknya, mint a mini
A divatfotók, illetve a ruhadarabokat reklámozó hirdetések szintén izgalmas részletek. Többnyire a helyi, azaz erdélyi készruhaüzletek és textilgyárak termékei jelennek meg, a képek igyekeznek nyugati mintákat követni. Ám nem ritka az sem, hogy külföldi lapokból átvett fotókat látunk. A szerkesztők ezeket külföldi kapcsolatok révén szerezték, kivágták, és beillesztették a lapba. A folyóirat 45 éves történetében viszonylag igyekeztek a nemzetközi irányzatokat követni, bár tény, hogy bikinis képeket nem látunk, illetve annak ellenére, hogy vannak miniszoknyás divatfotók, visszatérő gondolat, hogy azért illendőbb a térd felett maximum 2–3 centivel végződő szoknyát hordani.
Ha a lapot össze-összevetjük egy korabeli nyugat-európai, amerikai női magazinnal, hamar feltűnnek a különbségek a nyugati és a keleti „blokk” között.
A Dolgozó Nőben kevés a kozmetikai termék reklám, parfümreklámot sohasem látunk, és a „nyugati” filmek, a nyugati sztárok is szinte teljesen hiányoznak
– a hatvanas években azért megjelentek rövid cikkecskék mondjuk Gina Lollobridgidáról vagy Sophia Lorenről, de a Hollywood iránti rajongás hiányzik.
[caption id="attachment_63629" align="aligncenter" width="339"]
Katt a képre a megrendeléshez – Szeptemberi lapszámunkban igent mondunk az örökségre![/caption]
Tény, hogy a Dolgozó Nő is sok szempontból a „párt” szolgálatában állt, de az is tény, hogy egykori olvasói nem ezért olvasták, nem ezért szerették. „Anyukám a Dolgozó Nő alapján kötött nekem mindenfélét. Gyerekkoromban ki nem állhattam azokat a kardigánokat, de ma már értékelem a munkát” – meséli az egykori olvasó.
A Dolgozó Nő egy korszak emléke, de ennél több is. Éppen a „szocialista” jellege miatt nem csak propagandisztikus volt, hanem emberközeli is, tényleg hasznos, használt. Ma már csak könyvtárakban és családi archívumokban elérhető, és lassan „kifutnak” azok a generációk, akik emlékeznek rá. Maradnak azok a bizonyos Fiókok, amíg azok tartalmát is ki nem dobják – hiszen az interneten minden megtalálható.
korábban írtuk
Agyonnyom és felemel: a mi örökségünk
Amikor közel egy éve a szerkesztőséggel azt a melléklet témát is a listánkra válogattunk, hogy Igent mondunk az örökségre!, nehezen találtuk meg a közös pontot az értelmezésében. Mit nevezünk örökségnek? Természeti-, épített-, tradicionális-, családi-, történelmi örökségről beszélünk? Kinek mit jelent az örökség?
