– Mikor, hogyan érezted azt, hogy na, én akkor filmrendező leszek?
– A sors érdekes játéka volt, hogy néhány évvel ezelőtt kirándulóként a filmvilágba csöppentem. Bálint Arthur (székelyudvarhelyi filmrendező – szerk. megj.) volt akkor a férjem, és elkísértem őt néhány forgatásra. Felkeltette az érdeklődésem ez a világ, saját ötleteim születtek, amiket meg akartam valósítani. Arthur segítségével elkezdtem ezeken dolgozni.
– Miről szólt az első filmed?
– Újságíró-iskolába jártam, de nem szerettem írni. Egyik vizsgára elfogadták, hogy riportfilmet készítsek. Üzenet a címe annak a filmecskének. Szereplője egy kisgyerek, aki testi fogyatékkal élt (azóta meghalt). Annyi kedvesség volt abban a csöppnyi gyerekben, hogy egy nap szétrobbant a szíve. Róla szól az első filmem.
– És mi minden történt veled „filmileg” azóta?
– Leginkább dokumentumfilmeket készítettem. A Tökéletes befektetés volt az első fikciós filmem, aminek volt költségvetése. Durst György producer és a Sapientia egyetem támogatta, utóbbi a technikával, mert ez volt az államvizsgafilmem. Most készül a következő fikciós történet, ebben a hónapban lesz kész.
– Miként dől el, hogy miből lesz film?
– Mindennap milliónyi apró dolog van, ami megérint és elgondolkodtat. Aztán van, ami kiválik ebből a kavalkádból, és elkezd mélyebben foglalkoztatni. Az Apró örömök című dokumentumfilm például úgy indult, hogy néhány évvel ezelőtt kezembe került egy hirdetőújság, amelyben valaki anyatejet árult. Olyannyira izgalmasnak tűnt nekem ez a hirdetés, hogy elkezdtem kutatni azokat az embereket, akik hirdetnek ebben az újságban, és akik vásárolják ezt. Ők lettek a film szereplői. Vagy
a Falu fessön című kisjátékfilm alapszituációja, hogy egy poros kis szürke faluba beköltözik egy divattervező,
akinek a hatására a faluban elindul valami változás. Az alaphelyzetet a valóságból vettem kölcsön, és ezt kezdtük el továbbgondolni. A Tomi, Ervin és az iskola kapcsán egy mondat volt, ami elindított: „Még mindig vannak gyerekek, akik nap mint nap hatalmas utat tesznek meg, térdig érő hóban, egymás nyomába lépkedve, hogy eljussanak az iskolába.” Az, hogy melyik téma tud filmként kibontakozni, attól is függ, hogy mire kapok támogatást.
– Számodra miért érdemes filmeket készíteni?
– Amikor ülök a moziban, és megérint egy film, az egy varázslat. Úgy gondolom, hogy ezért az érzésért érdemes filmet készíteni: hogy hatással legyen a nézőre. De a filmkészítés folyamatát is nagyon szeretem. Emberekkel dolgozni, új dolgokat megismerni, sok időt eltölteni ugyanazzal a kérdéssel – ez hatalmas kaland.
– Hogyan telnek a napjaid? Az emberek zöme talán azt sem nagyon tudja, mit csinál pontosan egy filmrendező...
– Általában egy évig minden reggel ugyanazzal a gondolattal ébredek: ezt a filmet el szeretném készíteni. Ha megvan a téma, akkor körüljárom, megírom, vagy megírjuk a szinopszist, aztán a forgatókönyvet. A kész könyvvel pénzt és akár társproducert is kell szereznem. Pályáztatom. Ha nyerünk, és összeáll a csapat, akkor a forgatás már örömzenélés, és a vágás egy csoda. Utolsó kör a fesztiváloztatás. Nekem ez az abszolút gyengém.
– Meg lehet élni független filmesként Erdélyben?
– A legutóbbi négy évet Budapesten éltem, nem tudom, hogy ez mennyire segített engem abban, hogy pénzhez jussak. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ez idáig sikerült szabadúszóként támogatást kapnom a filmjeimhez.
A filmkészítésre úgy tekintek, mint ajándékra az élettől, viszont minden filmért meg kell harcolni.
Most sem tudom, hogy mikor és hogyan lesz pénz egy következő filmre…
– Mik a sikerélmények? A fesztiválokon való jó szereplés?
– Azt gondolom jó, ha van elismerés, mert energiát ad. Viszont nem ez a legfontosabb, és nem erre gondolok, amikor a filmet készítem. A folyamatot szeretem a legjobban. Általában épp az a baj, hogy nem fesztiváloztatom a filmeket. Most is van két dokumentumfilm, amit küldeni kellene ide-oda, de nem foglalkozom velük, mert az új filmet készítjük.
– Fél Etédet felbolygattad a Falu fessön forgatásával. Mikor, hol láthatjuk?
– Ebben a hónapban lesz kész a film, januárban kell leadnunk a Duna Tv-nek. Valamikor év elején műsorra tűzik. Jó esetben más televízió is megvásárolja. Székelyudvarhelyen és Etéden is szervezünk egy hatalmas bemutatót, aztán fesztiváloztatjuk, és legutolsó körben kerül a világhálóra.
– Sorra nyernek nemzetközi porondon is a magyar filmek, ez motiváló számodra, hogy akár el lehet(ne) oda is érni?
– Örvendek a magyar filmek sikereinek. Azzal motiválnak, hogy jók, és jót érdemes csinálni. Mindig erre kell törekedni. Egy nagy díj, elismerés azért is jó, mert segíti a következő filmet. Ezek a mozgatórugók: jó film legyen, sokan lássák, és legyen egy következő lehetőség.
korábban írtuk
Kerekes Emőke fotográfus: A falusi ember mélyen a szívügyünk
Kiállítás egy falusi kisbolt előtt. Nem valami úri huncutság, hanem egy közösségi cél, amellyel szeretnék közelebb hozni a kortárs művészetet a falun élő emberekhez. Kerekes Emőke fotográfus mélyen hisz abban, hogy amit az ember valaha kapott, azt valamilyen módon vissza kell adnia a közösbe. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)
