• Fotó: Magyari Hunor
Ki néz ránk az ódon épületek homlokzatáról? A városban sétálva, olykor észreveszed, hogy valaki „figyel” téged. Ezek a mascaronok – szoborszerű képek – mitikus karakterek, történelmi személyek vagy csupán ismeretlen, gyönyörű lányok (fejének) formájában jelennek meg. Gyakran helyezték el ősi épületeken, először a múlt építészei, majd az újabb kori építészek is – tisztelegve az ősi mesterek hagyományai előtt.
A gyámköveket több építészeti stílus is gazdagon díszítette, főként a középkorban, de az újkori építészetben is. • Fotó: Magyari Hunor
A felső emeletek szintjéről fenséges női arcok néznek a járókelőkre, néha groteszk faunfejek, a görög mitológiában az ilyen lényeket a szórakozás és a termékenység gondolatával társították. A mascaronok különböző anyagokból készülnek – például gipszből vagy fából. A bejárat felett pedig csinos lányok képei voltak, mintegy beinvitálandó a látogatókat.
![](https://minio.szekelyhon.ro/pictures/noileg/2024-februar-online/nn_9.jpg)
Az antikvitástól a kora-középkorig
„Már az antikvitásban, az időszámításunk előtti századok művészetében megjelennek a női szépségideálok, (pl. Milói Vénusz), a szépséggel áthatott eszményi női alakok már köztereken, épületeken is jelen vannak. Az ún. kariatidák, az épületeken oszlop helyett alkalmazott nőalakok, erkély- vagy párkányhordozók szintén az ókori görög építészetben jelentek meg először, és egészen a modern, historikus időkig előszeretettel alkalmazták” – magyarázza a az építészetben alkalmazott nők „származását” a művészettörténész.
![](https://minio.szekelyhon.ro/pictures/noileg/2024-februar-online/nn_3.jpg)
„Az ókorban leginkább a ión oszlop helyettesítette, legszebb antik példája az athéni Erekhtheion oszlopcsarnoka, előzménye pedig a kanaphoré, azaz a fején kosarat vagy vázát tartó női alak ábrázolása az ókori görög szobrászatban. A (kora) kereszténység leggyakoribb ábrázolt alakja már Mária, mint Istenanya, a „civil” hölgyek feltűnésére pedig az 1200-as évek második feléig kell várnunk, amikor a Naumburg-i dómban kifaragják Uta gyönyörű egészalakos szobrát, és igazi gyöngyszemei az egyetemes művészetnek például a párizsi Ártatlanok kútjának kecses női domborművei is” – folytatja művészettörténeti „gyorstalpalóját” Árpád.
Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-szobor festett fából, a Római Katolikus Leánynevelő Intézet udvarán. A teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. • Fotó: Magyari Hunor
Felvirágzás a Monarchiában
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a székelyföldi városok – köztük Székelyudvarhely is – sikeresen „levetkőzték” korábbi mezővárosi jellegüket, és addig nem tapasztalt módon, látványos fejlődést mutatva igyekeztek felzárkózni a nagyvárosok színvonalához. Az addig többnyire falusias székelyföldi városok életében beindul egy új típusú, infrastrukturális fejlődés, ami az első világháború előtti három évtizedben csúcsosodik ki leginkább: új utcák nyílnak, fokozatosan felépülnek az új középületek, a városközpontok egyre urbánusabb jelleget öltenek, olyannyira, hogy az ekkor emelt épületek sok helyen máig meghatározzák a városképet.
![](https://minio.szekelyhon.ro/pictures/noileg/2024-februar-online/nn_6.jpg)
„Az a nagyszabású társadalmi és gazdasági átalakulás, amely a 19. század második felét és a 20. század első évtizedeit jellemezte, az építőművészet terén nagyon jól nyomon követhető. A közlekedés, a közigazgatás, az egészségügyi ellátás, az oktatás sok esetben új intézményeket követelt, az építészetnek tehát elsőrendű feladata lett a politikai élet, valamint a közigazgatás, oktatás színtereit megteremteni. Megyeházák, városházák, pénzintézetek, törvényszékek és iskolák épültek a dualizmus korában a székelyföldi városokban is. Az építkezéseken először a historizáló (eklektikus) hagyomány uralkodott, majd ez fokozatosan alárendelődött az új szellemiségnek” – magyarázza a művészettörténész.
![](https://minio.szekelyhon.ro/pictures/noileg/2024-februar-online/nn_5.jpg)
Épületdíszítő szobrászat a historizmus idején
A klasszicizmus után, a romantika idején ismét szokásossá vált az épületdíszítő szobrászat, a 19. század második felében ez szinte kötelezővé vált. Nem annyira monumentális méretben és igénnyel, mint inkább a gazdagítás és a díszítés kedvéért – teszi hozzá. „Szinte nincs épület ebből a korszakból, amelynek kapuját és erkélyét ne díszítenék figurális díszek, hermák és kariatidok. Sok esetben angyalfej díszíti a záróköveket, és általában nincsenek díszítetlenül hagyott hangsúlyos részletek. Ez a sokféle mitológiai vagy ornamentális dísz azonban legtöbbször stukkóból készült, olykor öntés útján, gépiesen sokszorosított részletek voltak. Ritkán találunk igazi kőfaragó munkát, leginkább még az erkélytartó figuráknál.
![](https://minio.szekelyhon.ro/pictures/noileg/2024-februar-online/nn_10.jpg)
Ha művészi értékük általában nem is magas, de történelmi és ízlésbeli dokumentumértékük, valamint a szobrászi gyakorlat elterjedését, nélkülözhetetlenségét igazoló voltuk miatt mégis fontosak” – összegzi röviden a jelentőségüket Árpád.
Babérkoszorút tartó nők a patinás iskolán
1910-ben készült el az udvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium új – az 1593-as alapítás után immáron harmadik – épülete, amely a szecessziós építészet egyik legmarkánsabb példája vidékünkön, Pápai Sándor nyertes tervpályázata alapján, valamint Király József és Spáda János építési vállalkozók kivitelezésében. A Szent Miklós-hegyen álló monumentális épületegyüttes Székelyudvarhely egyik szimbóluma, sziluettje a város fölé emelkedik.
![](https://minio.szekelyhon.ro/pictures/noileg/2024-februar-online/nn_7.jpg)
„Az épületet az udvarhelyi Kő- és Agyagipari Szakiskola műhelyében készült, rendkívül kvalitásos, színes majolika ornamensekkel díszítették, a külső lépcsővel ellátott főbejárat pártázatán sárga-zöld kombinációjú rozetták láthatóak, míg az első emeleti ablakok könyöklői alatt kék, liliom formájú díszeket helyeztek el. A rizalitokat (az épület homlokzatsíkjából kiemelkedő rész, amely rendszerint a teljes épület magasságában végigfut – szerk. megj.) gazdag kiképzésű párták koronázzák, amelyen ismét feltűnnek a majolikadíszek különböző formái. A legrangosabb díszítést a középrizalit elegáns oromfala kapta, amelynek középső, félköríves ablakára két klasszikus öltözetű, kezükben babérkoszorút tartó női alakot helyeztek el. Szembeötlő a gimnázium épületén a szecesszióra jellemző lendületes, szabadon áramló formáknak az alkalmazása, sok esetben azonban a népművészet hatásának is szemtanúi lehetünk: az első emeleti ablakpárkányokat honfoglalás-kori övveretre emlékeztető, stilizált motívumokkal ékesítették, a második emelet ablaksora alatt pedig a varrottasokból ismert virágszirmos, levélfonatos majolikadíszeket figyelhetünk meg” – világít rá a csodás szecessziós épület szépségeire a szakember.
![](https://minio.szekelyhon.ro/pictures/noileg/2024-februar-online/nn_8.jpg)
A „Máriás ház” Esztegár Gerő örmény kereskedő tulajdona volt, ma is látható barokkosan hullámzó ruhájában Szűz Mária a gyermek Jézussal, aki jobbjával áldást oszt. • Fotó: Magyari Hunor
És nemcsak közintézmények ékei ezek a némán figyelő nők, ha nyitott szemmel – és emelt fővel – járunk, gyakran láthatunk hasonló szépségeket számos polgári ház homlokzatán is.
Magyari Hunor, székelyudvarhelyi fotós a Face to Face Egyesület újonnan vásárolt drónját tanulmányozta éppen, amikor a magasból innen is, onnan is mintegy véletlenül, kamerájával egy-egy alak „szembekacsintott”. Aztán tudatosan kezdte keresni a székelyudvarhelyi lányokat és asszonyokat, akikre felnézhetnénk, de akik mellett minden nap elmegyünk. Így állt össze A nő, ha kő című, mini kiállítás Székelyudvarhely központjában, amellyel a Küküllő-parti kisváros apró szépségeire hívja fel a járókelők figyelmét, a nemzetközi nőnap apropóján.
korábban írtuk
Sebestyén Kinga: Nőnek lenni jó? – Márciusi lapajánló
Mi, nők, sokat voltunk kiszolgáltatott helyzetben, társadalmi okokból és hagyományok nyomására is. Még ma is gyakran találkozunk olyan mondatokkal, hogy „hol a nő helye”. S ha éppen valaki kilóg a sorból, esetenként mi magunk törünk pálcát felette.