Nagyon lassú folyamat volt számomra a nővé válás, persze nem biológiailag. S lehet, hogy sosem érek ennek az útnak a végére. Nagymamám volt az egyik olyan nő, akihez érzelmileg nagyon kötődtem. Sajnos keveset tudok a teljes történetéről, nem voltam még elég tudatos ahhoz, hogy faggassam, mielőtt elment.
egységbe kovácsolni azt a sokféleséget, amit négy gyerek és családjaik jelentenek. Soha nem mondott nemet, ha a nyári vakációkban az ő gondjaira bíztak, mindig a kedvünket kereste. Bár sok mindennel nem értek egyet abból, amit ő elfogadott, de azt érteni vélem, hogy azzal a háttérrel, ahonnan ő jött, nem tehetett mást. Megbékélt azzal, ami van, s kereste a szerethetőt benne. Azt a melegséget, amit adott, mindig magammal viszem.
Harag. Düh. Félelem. Szégyen. Egy jó részét nőktől hozom. Pedig mi jobban érthetnénk egymást. Annyi szép példa van a környezetünkben erre is. Hogy a látszat fenntartása helyett kezdjük inkább egymást támogatni. Ez a lapszámunk jó példákat kínál erre is.
Nőnek lenni jó.
Áldott húsvétot kívánunk!
