– Ma kávé helyett teát iszunk, jó gyógynövény teát. Fenyőrügy, cickafark, citromfű, egy kis vadcsombor és hársvirág van összevágva egy nagy tarisznyába. Az apja kaszás tarisznyájában tartja az előre szárított és összeaprított teafüvet. A nyár folyamán gyűjtötték.
– Ma megkóstoljuk a kolbászt, száradt annyira, hogy jó legyen! Lássuk tettünk-e belé elég fokhagymát, eltaláltuk-e a fűszerezést? Hamiskásan néz a férjére, mintha először ennének saját készítésű házikolbászt, pedig több mint harminc éve minden karácsony előtt disznót vágnak, és a szokásnak megfelelően kolbászt is töltenek.
Nem azért tanult, hogy folyton egy férfi kívánsága mentén alakítsa az életét. Majd ha az jobb belátásra tér.
Még meglátja. A gyermeke, igaz, szenved ettől. De jobb lesz neki, könnyebb lesz az élete, mint neki volt. Igaz, nemrég még azt magyarázta, hogy amint eléri az iskolás kort, akkor hazaköltöznek, hogy közel legyenek a nagyszülők, az unokatestvérek. De nem tud hazamenni. A konyhába megy, beteszi a kávékapszulát a kávégépbe, és megnyomja a gombot. Úgy volt, hogy a tegnap este megejti a szokásos heti élelmiszer bevásárlást, de nem volt kedve. Összeveszett a főnökével. Sebaj, kapja a telefont, s hívja a kedvenc reggeliző éttermét, palacsintát kér, juharsziruppal, sült kolbásszal, joghurttal, almával, egy kicsit amerikaias ez a reggeli. Hamarosan csengetnek az ajtón, örömmel fizet, és hatalmasan belaknak kislányával.
A délelőtt folyamán tervbe vette a szomszédasszony meglátogatását. Szegény elesett a jégen, eltörött a lába. Visz neki is egy kis forró teát és egy darab kolbászt. Mindkettő igazán jól sikerült. Vigasztalja amennyire tudja:
Neked sem tud jönni a lányod ilyen egykettőre haza külföldről. Megleszünk, ne búsulj.
Hát tényleg jól sikerült ez a házikolbász, az ember annyi hitvány dolgot megeszik, a hazai mégiscsak finomabb mindennél. A látogatás után nekifog az ebédnek, egyszerű pityókaleves babérlapival, aztán egy kis túrós laska. Mondta az orvos is, nem kell annyi húst enni, legalább a három étkezésből egy legyen hús nélküli. A férje kint tevékenykedik, ellátja az állatokat, takarítgatja az istállót, az udvart. Nem lóhalálában, csak nyugodtan. Időnként be-bemegy a konyhába, felmelegszik. Amikor a tévé híreket mond, megtárgyalják a témát, a politikusok, a fejesek, lopnak, soha nem tudják abbahagyni. A dög ugyanaz, csak a legyek mások, jól mondták már régen is. Na nem épp így van, hisz vannak jóravaló fejesek is, na. A kedvenc sorozathoz is van néhány hozzászólása: a kutya is jó dolgában vesz meg, még ha Dél-Amerikában él, akkor is, akinek nincs gondja a mindennapival, az keresi magának a bajt, mindig több kell, több ház, több szerető, több pénz, több autó. De hogy egy jóképű férfi még az anyósával is kikezdjen, na ez már tényleg szappanopera.
Harangszónál a kezüket összeteszik, és halkan mormolják: Istenem segíts meg, s mindketten saját gondolataikba merülve sorolgatják hangtalanul, hogy még kit kellene a jó Isten megsegítsen.
Londonban iskolai szünet van, s így magánhoz kell vinni a gyereket a munkaidő lejártáig. Csak kevéssel keres többet, mint amennyit fizet a gyermekfelügyeletre. Késik néhány percet, a főnök leordítja a fejét, ez nem Kelet-Európa, tessék felnőni. Érzi, hogy felrobban az idegességtől, a főnöknek fele annyi képesítése sincs, mint neki, de ő a főnök, persze kétszer annyi fizetésért. Tologatja egyik papírköteget a másik után, pöttyögteti a számítógépet, a telefon rendszeresen szól, nincs öröme a munkában. Istenem már kiégtem volna? Tizenöt év után már ki lehet égni?
s attól is, hogy együttműködésre kell kérnie néhány irodatársát.
– Legyen már vége ennek a napnak is. Undorodom ettől az örökös stressztől, hogy soha nem elég, amit megvalósítok, mindig még egy plusz feladatot rám sóznak! Hány ember helyett dolgozzak?
A kislány szepegve fut karjaiba, és az apját hiányolja. Apához akarok menni! Vigyél apához! Otthon újra nincs mit enni, hát kapja a telefont, hívja a kedvenc kiszállítót, neki sült és saláta, a kislánynak pizza. A kislány tovább rimánkodik, látni akarom apát. Végül beadja a derekát, felhívja a férjét: a lányod látni akar, gyere, ha tudsz. Nem tud jönni. Odaadja a kislánynak a telefont, hosszan beszélgetnek, a kislány időnként sír, időnként nevet. Később ágyba bújnak.
Esteledik. A falu között felgyúlnak a lámpák. Csak alig egy éve égnek rendesen világítva az utat, bár az oszlopok már sok évtizede megvannak. Esti harangszó száll a légben, néhány kutya orgonál, néhány tehén bőg, néhány gazda, néhány béres hujjogat és káromkodik. Szilvakompótot vesz elő vacsorára, s négy pityókát tesz a lerbe. Hamarosan megvacsorálnak. A török sorozat főszereplőjéről úgy beszélnek, mintha régi jó ismerősük lenne, s tőlük várna tanácsot szerelmi ügyeinek rendbetételéhez. Egy vékás kosárban törökbúza, azt bontogatják lassan. Az egyik cső pirosas, a másik fehéres.
– Ha itt lenne az unokánk, most felöltöztetnénk a csuszákat Kukorica Jancsinak és Iluskának, mondja, és szíve összefacsarodik.
A házasság virágos mező, mely minden tavasszal pompába öltözik, bár minden ősszel elhullik virága. A házasság sok araszos jég a téli patakon. Ő most úgy őrködik a házasságban, mint a boltívbe fagyott, egyre csak olvadó jég a patak fölött.korábban írtuk
Székely Kinga Réka: Megeszi a hűséget az elvágyódás, a szükség, a hóbort, az étvágy
