Szempont

Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.

Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.

Nem fogja a közösség varázsütésre megoldani a gondjainkat, de nagyban hozzásegíthet a továbblendüléshez, új nézőpontokhoz, vagy bár egy könnyebb délutánhoz. A felismeréshez, hogy keresztjeinkkel nem vagyunk egyedül.

Amikor Leóval várandós voltam, őszintén azt gondoltam, nekem mindegy, fiú lesz-e vagy lány, a lényeg, hogy egészséges legyen. Aztán, amikor kiderült a genetikai tesztből, hogy kisfiúnk lesz, az volt az első reakcióm, hogy miként hozom ezt helyre.

Az elmenők nem kihulló láncszemek, hanem maradandó, csak láthatatlanná váló, de nagyon is létező részeink. Nem kevesebbek és szegényebbek leszünk, hanem gazdagabbak, mert közénk, hozzánk tartoztak, elmenésükben is végérvényesen itt maradnak.

A csíkszeredai Spektrum Oktatási Központ igazgatója, vagy ahogyan talán többen ismerik: a szülőfalujában, Csíkszentdomokoson tizenöt éve működő Márton Áron Múzeum megálmodója és vezetője Lázár Csilla. Ezúttal őt kérdeztük Marcel Proust „közreműködésével”.

Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.

Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.

A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.

Vekerdy Tamás szerint nem művészeket, hanem művészettel kell nevelnünk, mert az érzelmi fejlődés alapvető feltétele a művészetek közelsége: a tánc, a zene, a költészet, a színjátszás... Az októberi lapszámunk is ebben erősít meg engem.

Sepsiszentgyörgy várossá válásának 550. évfordulójára felvettek egy lemezt Evilági címmel. Ebből „nőtt ki” a népdalfeldolgozásokat, megzenésített verseket és saját szerzeményeket játszó Evilági együttes, amely mára elválaszthatatlan Orbán Ferenc nevétől.

Nyolc nap. Ennyit járt a gyerek bölcsődébe, mielőtt összeszedett volna valami jó kis megfázást. Ő könnyen és gyorsan túlesett rajta, de a férjemmel napokig szenvedtünk.

Még egy kicsit itt megtapasztom, aztán karcolok rá ablakokat, így szépen. Ötemeletesre tervezem, a tetejét kirakom kagylókkal. Anyu azt mondta, építsek egy homokvárat, amíg ő elküld néhány levelet, elintéz egy-két telefonhívást.

Álom és ébrenlét mezsgyéjén szájacskájával mellemre cuppan, elengedi, aztán megint. Rácsodálkozom az élet misztériumára. Erre a maroknyi életre, a születése pillanatától meglévő képességére, ösztönszerű élni akarására. Megfogalmazódik bennem egy fohász.

A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.

Volt nálunk a tágabb családban egy ilyen mondás, hogy „hagyd el, majd, ha szerelmes leszel, vagy majd, ha érettségizel, lefogysz...” Istenem, hányszor hallottam én ezt?! Senki ember lánya nem várta úgy az érettségit, mint én. Persze, volt más oka is.

Egy huszonéves ikerpár édesanyja, a Szentegyházi Könyvtár könyvtárosa, és a Hargita megyei kisváros kulturális életének egyik mozgatórugója. Finta Erikának a munkahelye egyben a második otthona. Ezúttal ő engedett „villám-bepillantást” az értékrendjébe.

Minden kis győzelmére és eredményére büszke, amelyek a mai önmagához vezettek, vallja Jobbágy Júlia, a Kolozsvár Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze, közösségépítője, a Proust-féle kérdéssorra válaszolva.