Hazugságok, amelyeket a közösségi média állít a női testről

Egy fehér ruha volt az utolsó csepp. Hogy értsd: fiatal színésznő mélyebben dekoltált fehér ruhában jelent meg valamilyen eseményen, dús keblei úgy álltak, ahogyan a nagyobb mellek szoktak, melltartó nélkül. Az internet népe felhördült, mert mintha elfelejtettük volna, hogyan is néz ki a nem megcsinált, átszabott, felvarrt vagy feltöltött női test?!

Hirdetés

Fotó: Pixabay

Lóg, undorító, hol az esze, miért nem csináltatja meg? Ehhez hasonló kommentekből áll a cunami, ami a Lana Condor amerikai színésznő filmpremieren készült fotóját követte. Ahogyan olvasgattam a hozzászólásokat (Naná, hogy igen! Muszáj volt.), az az érzésem támadt: mintha elfelejtettük volna, hogy a testünk nem szabvány, hogy a természetes, nem plasztikázott mellek – főként, ha A-kosárnál nagyobbak – picit lógnak. Ez a dolguk. Tudod: gravitáció. (Apropó, a herék is lógnak, és ebben valamiért senki nem talál kivetnivalót?)

Mintha az agyonfilterezett közösségi média, a szépségipar elcsorbította volna számunkra a valóságot.

Azt határozottan befolyásolta, ahogyan a női, de akár a férfi testeket is meg- és elítéljük. Melyek tehát azok a hazugságok, amelyeket elhitettek velünk a testünkkel kapcsolatban?

Hirdetés

Hogy az öregedés probléma

Ráncok, petyhüdt bőr, ősz haj – az öregedés természetes folyamatának mind részei. A milliárd dollárokat érő globális anti-aging ipar mégis elhiteti velünk, hogy ez probléma. Mint maga a kifejezés is jelöli: az öregedés olyan folyamat, amit meg kell fékezni, sőt, vissza kell fordítani. Bármi áron.

Ne érts félre: én is igyekszem a lehető legjobb formában tartani a bőröm. Fontos a kinézet, nekem is. De elszörnyülködöm, amikor azt látom, hogy egyre fiatalabb lányok folyamodnak olyan esztétikai beavatkozásokhoz, amelyekre nincsen szükségük.

Az öregedés KIVÁLTSÁG.

Alternatívája – az anti-aging – az a halál, csak akkor nem öregszünk, ha már nem vagyunk. Miért nem nevezhetnénk inkább pro-aginknek? Méltósággal venni a változásokat, minden kornak a szépségeire fókuszálni.

Hogy van „tökéletes bőr”

Nincsen, csak bőr van. Foltokkal, anyajegyekkel, ráncokkal és pórusokkal, pattanásokkal. A közösségi média kapcsán végzett kutatások igazolták: olyan mennyiségű filterezett tartalom jut el hozzánk naponta, hogy óhatatlanul befolyásolja azt, ahogyan a „szépet, egészségeset” meghatározzuk. Nincsen pórusmentes bőr! Sem teljesen ránctalan vagy hibátlan. Muszáj józanul és kellő kritikai érzékkel viszonyulni ezekhez a tartalmakhoz: a közösségi média nem valós. Ne engedjük, hogy hatással legyen ránk!

Hogy van olyan, hogy egészséges méret

Nincsen. Minden (női)test más. Van, aki ötven, van, aki nyolcvan kilósan egészséges. A kockahas egyébként is rendkívül nagy erőfeszítések árán fenntartható hosszú távon, főként nőknél. Életünk derekán ráadásul – a peri- és a menopauza idején –, az ösztrogénszint csökkenése miatt jellemzően pont a hasunkon párnásodunk először.

Orvosi értelemben véve

nincsen olyan, hogy az ekkora vagy akkora test az egészséges: egyénfüggő.

Félreértés ne essék: nem a kóros túlsúlyt vagy az egészségtelen életmódot népszerűsítem. Hanem azt, hogy rendszeresen sportolni nem azért kell, hogy beleférjünk az XS vagy S-méretű ruhákba – mert az az elvárás –, hanem, mert a mozgás szükséges ahhoz, hogy hosszú távon egészségesek maradjunk.

Illetve, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egészség nem csak fizikai! A lelki, mentális egészségünk legalább annyira fontos, mint a testi. Kockahassal, kerek fenékkel is érezheti magát valaki nyomorultan…

Hogy mindent meg kell „javítani”

Vékony ajkak, ráncok, cellulitisz, mellek, stb. Ha valami nem „tökéletes” a testeden, akkor azt meg kell javítani. El kell tüntetni, ki kell radírozni, fel kell varrni, át kell szabni.

Striái és cellulitisze a nők nyolcvan százalékának van. Igen. Majdnem mindenkinek. Teljesen ártalmatlan mindkettő, sok esetben szinte elkerülhetetlen. Viszont, ha mindenkinek (sőt, a férfiaknak is!) van, akkor miért szégyen, rejtegetnivaló? Ilyen egyébként is szőr is. Tessék kérem elfogadni: a nők is szőrösödnek! Preferencia kérdése, hogy mit kezdünk a helyzettel, de nem kellene kétségbeesni egy kis sörtétől, egy-két kósza szőrszáltól. Nőként, egész életünkben küzdünk, harcolunk a striáinkkal, a cellulitiszünkkel, a szőrzetünkkel.

A mellek? Nincsen két egyforma. Szó szerint. Sokszor a jobb és bal mellünk sem egyforma.

És lóghat, lötyöghet, mert nem áll ellen a gravitációnak. Hogyan tehetné? A dúsabb keblekkel megáldott hölgyek pedig tudhatják: a D-E-F kosár nem a kulcscsont alatt áll, mintha fel lenne támasztva. A szilikonnal megsegített mell? Az igen.

És megint, ne érts félre: ha valamiért zavar a melled formája, túl nagy vagy túl kicsit, vagy bármi, és ezen segíteni lehet, akkor tedd azt. Hiszen mindannyian megérdemeljük, hogy tetszünk magunknak. Ellenben, ha valaki úgy dönt, hogy a saját „tökéletlenségét” szereti, akkor fogadjuk már el, sőt, szeressük mi is!

Nehéz józansággal viszonyulni a közösségi médiában látottakhoz. Nekem sem megy mindig. Elbizonytalanodok, sokszor. Ne érezd rosszul magad, ha te is. De az önostorozás előtt, mielőtt megveszed a legújabb, csodákat ígérő kencét, fogyókúrás bogyót, vagy mielőtt elköteleznéd magad egy kozmetikai beavatkozás mellett, gondold át:

ki nyer abból, hogy te „jobb” testet vásárolsz? Valójában kinek van baja azzal, ahogyan te kinézel?

korábban írtuk

Bordás Beáta: Az EMŰK teljesen beépült az életembe
Bordás Beáta: Az EMŰK teljesen beépült az életembe

Lázadásból választotta a művészettörténetet, ma pedig az Erdélyi Művészeti Központ igazgatójaként alakítja és gazdagítja a régió kulturális életét. Egy párizsi Louvre-élmény indította el azon az úton, amelyből hivatás, majd életforma lett.

Hirdetés